Ez akkor válhatna valósággá, miután a kétpúpú teve átbújt a varrótű fokán.... az ilyesmit úgy nevezik, hogy utópia. Mint a HIPPIK VILÁGA. Szép volt nekik, de csak élősködők voltak, mert nem vettek részt a társadalomban még a termelés szintjén sem.
Ha az emberiség erre hajlamos lenne, akkor még mindig a kőkorszak előtt élnénk, valahol a tudatos élet előtti időkben.... Mert már az erdei gorilla, amelyik csak (!) növényevő,- már azoknál sincs meg ez a határtalan egymás szeretete. Pedig nem szűkölködnek semmiben. Van számukra eledel, növény elég az esőerdőben....
Az őskereszténység valami hasonlót hirdetett... de nem jött be az sem. A kommunista világrendben sem a szeretet ,- hanem a közösség, az egyén és a közösség, a szükségletek, és a teljesítmények viszonya a központi probléma. A szeretet önmagában nem alkalmas semmire. Mert nem ész, nem ráció, hanem indulati, érzelmi jelenség.Ma még szeretsz,-holnap talán már gyűlölsz...és esetleg ugyan azt...
Erre felépíteni egy társadalmat,- lehetetlenség. Az élet nem indulati, érzelmi dolog.
Az élet materiális. Ma vagyok, lehet, hogy holnap már nem. És racionális. Tudatos.
A szeretet meg nem lehet tudatos. Nem parancsolhatja meg senki magának , hogy bárkit, vagy bármit szeressen. Ez nem működik...
EGYETLEN EGY DOLOG MŰKÖDHET TÁRSADALMI SZINTEN !
Ez nem más, mint a tolarencia, az elfogadás körén belüli emberi szabadság.
Ahol az én szabadságjogom nem korlátozza a másikét, és a másoké sem az enyémet.
A másság, és a másik elfogadása. És nem a megalázása-kihasználása, gyűlölete, utálata. Még az a vallási közösség, amelyik ezt hirdeti,- az is minden más, közösségükön kívül állót "haszonállatnak" tekint.... Csak a toarencia megvalósulása sem egyszerű. Még törvényekkel sem...
Ehhez még a törzsfejlődésben kicsit növekednünk kell. Fejlődni kell.
Utolsó hozzászólás