Minden a képeslapok kiválasztásával kezdődik. Mit is írjak a lapra, kinek küldjek, kinek nem, milyen is legyen. Postákon kígyózó sorok állnak az ablakok előtt, mindenki küldeni akar valami személyeset. Bár a modern ember már ímélben, körüzenetbe, sms-ben intézi el ezen dolgokat, mondván, így egyszerűbb. Első problémám az ajándékvásárlással kezdődik. Mindent az utolsó percre hagyóként elmondhatom, hogy elegem van már jó előre. Az üzletek tele vannak, nem tudok mit venni, nem tudom eldönteni, hogy csillogjon-e a csomagolás vagy legyen egyszerű, és még sorolhatnám.

Az üzletek már felkészültek december hatodikára. A bevásárlóközpontok tele vannak köpcös, sovány, lila, piros, esetleg töltött Mikulásokkal. Két hetet sem kell várni, s beindul a karácsonyi izzás, műfenyőkkel teli, szaloncukros kirakatok szezonja. Mindenhol akciók várják majd a kedves vásárlókat, persze, hogy költsünk minél többet butánál butább kütyükre, ruhákra, parfümökre. Elanyagiasodott világunkban már nem számít, hogy minek örül anyu, apu, tesó vagy barát, a lényeg az, hogy minél több számjegy szerepeljen az árcédulán.

Harmadik harcom a fenyőfával kezdődik. Vegyünk-e, ne vegyünk, legyen-e igazi, esetleg plasztik fa díszítse szobánkat. Nagy csata, mégis végigharcoljuk rajta minden évben. Pedig a szép fának milyen jó lehetett az erdőben, a sajátjai között. Viszont ezzel nem mindenki törődik sokat, hisz a kék, piros, arany üveggömbök ékes csillogása kárpótol minket mindenért.

Aztán eljön a nagy nap... Karácsony. A konyha tele különböző ételekkel, az elmaradhatatlan beiglivel. Minden évben tele eszem magam, aztán próbálok regenerálódni, többet ülök autóban, mint ott, ahol tényleg lenni szeretnék. De a gyertyák égnek, a has tele, a tv-ben újra megnézhető a "Vissza a jövőbe", és a szőnyegen ott éktelenkednek a lehullott tűlevelek.

Fotó: Karácsony: a szeretet ünnepe?

Két nap, aztán mindennek vége. Elmúlik a ragyogás, a határtalan szeretet, elfogy a hűtőből az utolsó sütemény is. Persze ilyenkor az emberek újra csak hétköznapi emberek lesznek, nem azt kérdezik egymástól, hogy milyen hangulatban teltek az ünnepek, jobban kíváncsiak a kapott- adott ajándékokra, azoknak árára, hogy hol szereztük be a legmenőbb házimozit, a legújabb telefont.

Ez így nem jó. Ilyen forgatókönyvvel nem kell csodálkoznunk azon, hogy nagyon kevesen vannak azok, akik nem vesztették el a karácsonyba vetett hitüket.
Változtatni kellene, de hogyan... Alig van másfél hónapunk a gondolkodásra...