Kedves Borbála!

Szerény véleményem az, hogy a munka elvégzésének minősége erkölcsi magatartás kérdése is. Senki nem kételkedik az orvosok szükségleteiben, de minden embernek vannak szükségletei, tehát mindenkinek megjárna az iskolázottsága, rendes munkája szerinti bérezés!
Szükséglete mindenkinek lehet, de azt nem lehet fontossági sorrendben a kötelesség fölé helyezni. Itt a kötelesség teljesítés érzésének hiányáról beszélek.
Nem az orvosok az egyetlen „alulfizetett“ emberek, ha egyáltalán alulfizetettségről beszélni lehet. Én ugyanis egyáltalán nem értem, miként fordulhat elő az, hogy az a szegény agyonhajszolt doktor képes még magán rendelést is tartani, azért, hogy jó pénzért gyógyítson!
Más szakmabeliek sem kapnak a jó munkaerkölcsért a piacon semmit, mégsem fordulnak drasztikus eljárásokhoz.
Közeli rokonságomban van egy volt ügyvezető igatgató, aki állása mellett soha semmi más munkát nem vállalt el, azért, mert már reggel 6 órára bement az üzembe, azért, hogy tudjon a munkásaival problémáiról beszélni, mert erre a nap folyamán már nem volt idő, s a munkanapja soha nem fejeződött be 19 h előtt. Amikor hazaérkezett örült, hogy volt egy lélegzetvételnyi ideje a vacsorára, meg a családjával való beszélgetésre. Ez az ember minden erejét a szakmájának szentelte, egy plusz munkáról, ha azt tisztességesen akarja elvégezni, szó sem lehetett. Tette ezt akkor, amikor még a fizetése a mai fizetéseknek töredéke volt. S mégsem elégedetlenkedett, nem mutogatott másokra, hogy azok mennyit keresnek! Pedig már akkor is voltak olyan, kevésbé képzett emberek, akik nála jóval többet kerestek.
Mi értelme van az utcaseprőkre mutogatni? Az almát a körtével összehasonlítani nem lehet.

Itt arról van szó, hogy egyesek kihasználják azt, hogy az emberiség rájuk van szorulva.
Nem szép dolog! Helyzetük miatt megtehetik, mások, akik szintén diplomával rendelkeznek, nem!
Pld. egy tolmács, vagy szakfordító (aki nem csak diplomát, hanem még egy szakképesítést is szerzett, ugyanúgy mint a szakorvosok) nagyon szerény honoráriumot kap munkájáért. Neki is vannak szükségletei, de ő nincs abban a helyzetben, hogy drasztikus intézkedésekkel fenyegessen. Ha ő elmenne ebből az országból, nem lenne hiány, de ha az orvos, akkor igen!!! Itt az emberek egészságügyi ellátásáról van szó, ez már etikai kérdés!!!
Sokan keresnek keveset, s húzzák az igát, mert még csak kilátásuk sincs arra, hogy ez másként legyen. Ezért nem ártana, ha az orvosok is egy kicsit elgondolkodnának, s nem csak a saját zsebükre, hanem embertársaikra is gondolnának

Előzmény