Mit jelképeznek a növények?
Melyik virág a kedvenced? Melyik gyümölcsöt szereted, kívánod a legjobban? Milyen zöldséget ennél a legszívesebben? Melyik virágot, gyümölcsöt, zöldséget nem szereted? Milyen növény, fa szerepel a rajzodon? Milyen növény szerepelt az álmodban?

növény: növekedés, fejlődés, helyhez kötöttség
virág: remény, vágy
termés, gyümölcs: eredmény
kert: Édenkert, boldogság, élet
kertész: Isten, Gondviselés
rét: nyílt, áttekinthető tudat
erdő: rejtett dolgok, tudattalan

Virágok
árvácska: szelíd báj
bogáncs: szúrós, rossz természet
búzavirág: egyszerűség, naivitás
gyöngyvirág: vidám csilingelés, szeretet
ibolya: remény, szerénység, megújulás
liliom: tisztaság, de bódulat is
lótusz: lélek, felülemelkedés
margaréta: sugárzó erő
napraforgó: sugárzás, nagyság, bőkezűség, táplálás, de arra fordul, amerről a legtöbb fényt kapja
pipacs: heves, de mulandó fellobbanás, bódulat
mimóza: érzékenység
nárcisz: önimádat
nefelejcs: hűség
orchidea: luxus vágy
orgona: tavaszi áhítat
rózsa, piros: szerelem, szenvedély
rózsa, fehér: tiszta szeretet, távolságtartás
szegfű: szerény, cirmos, bársonyos szeretet
tulipán: természetesség, játékosság, vidámság

Gyümölcsök
alma: szerelem, termékenység, női mell, tudás, kísértés
banán: passzív férfiasság, élvezet
barack: érett szépség, vagy hamvas arc, ártatlanság
citrom: könnyű csalódás gyógyhatással
cseresznye: csók, száj, üdeség, vidámság
dinnye: butaság, hedonizmus, terhesség, termékenység
eper, málna: lágy élvezet, könnyedség
körte: szerelmi kapcsolat, nő alak
meggy: érett kapcsolat
mogyoró, dió, makk: férfi szimbólum, nehezen hozzáférhető bölcsesség, nehéz probléma
narancs: egészség, harmónia
szilva: egyszerűség, szerénység, női nemi szerv
szőlő: élet, gondoskodás, eredményes munka, közösség

Zöldségek
borsó: védettség, kicsiség
hagyma: szomorú, büdös, de hasznos, nélkülözhetetlen eredmény
káposzta: egyszerű, naiv, buta
karalábé: kemény, nehezen feldolgozható
paradicsom: boldogság, elégedettség
paprika: üresnek tűnik, de gyógyító erővel bír
saláta: friss, üde, de rendetlen, rakoncátlan
sárgarépa: jókedv, mélyen gyökerező optimizmus
tök: butaság, idétlenség
(F:Titkos Tudás Tárháza)

Kedves Nyugdíjas Barátaim!

Feltételezem a jó szándék vezeti azt, aki a politikai és gazdasági híreket felteszi erre az oldalra, de én nem gondolom, hogy egy végig dolgozott élet után, amikor már végre a nyugdíjas is élvezhetné az életet, kirándulhatna, olvashatna, unokázhatna, kikapcsolódhatna, vagy éppen visszaemlékezhetene élete szép és emlékezetes szakaszaira, akkor a svájci frank alapú hitelen kellene járnia az eszének

Egy fadarab, néhány szál “dróttal”,
a hegedű tán ennyi lenne?
Ha elhangzott az altatódal,
a zenét többé nem lelem benne.

Kell valaki, ki életre kelti,
vonóval lelket önt belé.
S az ember többé nem felejti,
mert örömét csak így lelé.

Kell valaki, aki előcsalja,
a hangszerből a hangokat.
Ki egy kicsit a szívét adja,
hogy te jól érezd magad.

Vonó alatt a hangszer éled,
s te reá bízod álmaid.
Elméd egy messzi tájra téved
mely mélyen, lelkedben lakik.

Mikor mosolyra támad kedved,
a Nap lenéz és rád ragyog.
Furcsa lüktetés támad benned,
lelked megnyílik, s láthatod:
a nagy világ veled kezd táncba,
körül ölel, reád kacsint!
Elsimul arcod összes ránca,
örömöt érzel, nem a kínt.

Ha így teszel, látod a szépet,
mit nem vett észre bús szíved.
Tenyerén hordoz majd az élet,
tudom, akkor majd elhiszed.
A fájdalmat, mit néha érzel,
becsüld meg jól, mert érted él!
- Odafigyel rá mind, ki éber -
figyelmeztet, hozzád beszél.

Megmutatja, hogy hol hibázol,
- míg terhedet le nem rakod.

Egy reggel arra ébredek,
hogy gyerek vagyok, kis gyerek.
Éjszaka minden nagyra nőtt,
s ha megállok a tükör előtt,
úgy nézek ki, mint azelőtt.

Vidám kis arcom maszatos.
Hajam süni, hasam lapos.
A földhöz közelebb vagyok,
s kik körül vesznek mind nagyok.,
s ha nem futok, lemaradok.

Ezer kis játék vesz körül.
Szívem mindennek úgy örül.
Álmomban égen repülök,
a felhők szélén fenn ülök.
S hiszed vagy sem – nem szédülök.

http://versek.opencreative.hu/

Levéltelen, magányos ágak,
csontváza alvó, néma fának,
ha hull a hó, csak hófogók,
ha fúj a szél sivalkodók.
Tavaszra váró hosszú percek,
ilyenkor lassan, lomhán telnek,
teendő itt csak egy marad,
etetni pár kis madarat.
Etető lóg az egyik ágról,
apró kis emlék még a nyárból,
amikor volt még élelem,
és nem volt fagy, se félelem.
Terülj kis asztal fenn az ágon,
repülj csak erre kis barátom,
tömd meg begyed, van itt mit enni,
tudom nehéz most madárnak lenni.

Az ifjúság mércéje sosem az életkor.
A szellem és a lélek, mely benned össze forr.
Akarat, elszántság, és képzelőerő,
érzelmek tisztasága szívedből tör elő.
Vágysz-e újabb kalandra, s ha kell, legyőzöd-e
a lustaság igáját, s erővel győzöd-e?
Hogy megvívd újabb harcod, kiállj eszméidért,
mely nem hajlott igába, mi szebb jövőt ígért?
Bár évek múlásával arcodra ránc került,
lángoló ifjúságod lobog még legbelül?
Vagy lelked simaságát borítja korod ránca,
szellemed csuklójára került bilincse-lánca?