Március idusán, a forradalomra emlékezve mi sem jellemezhette volna jobban a magyar társadalom, s ezen belül a baloldal állapotát, mint a gyöngyöspatai események kapcsán kirobbant Szanyi-ügy, s az arra adott válaszok, illetve hallgatások.

Az alábbi történet nemcsak az MSZP „nagy arcáról”, hanem a magyar elitről szól. Pártvezérekről, pártkatonákról, politikai haszonlesőkről, provokátorokról, szerkesztőkről, újságírókról… Azokról, akik közvetve vagy közvetlenül úgymond felelősek az országért, a benne élők sorsáért.

Gyöngyöspata, 2í11. március Fotó: Túry Gergely

Az aktuális politikai botrányt a Tomcat néven ismert, politikai provokációiról elhíresült Polgár Tamás indította el, aki az LMP múlt heti bejelentése után, miszerint Gyöngyöspatán egyenruhás alakok megfélemlítik a helyi cigány lakosságot, arra volt kíváncsi, hogy valóban lehet-e telefonálni az LMP központjába, ha valakinek erről információja van, és ott ellenőrzik-e, mielőtt kiadják a sajtónak?

Polgár Tamás, Tomcat Fotó: MTI

Március 12-én, szombat délelőtt, felhívta az LMP központját, s bemutatkozott, mint „Lákátos Márió”, Gyöngyöspatán élő, munkanélküli,, aki egy autóbusz érkezését figyelte meg a falu főterén, amelyből fekete egyenruhás férfiak szálltak ki, és bementek egy épületbe.

Hiába adta elő sztoriját, nem tudott „illetékesekkel” beszélni. A C-Press roma hírügynökségnél viszont fogadták hívását, s készségesen kiadták neki Szanyi Tibor telefonszámát,  azzal, hogy bejelentésével forduljon hozzá. Tomcat fel is hívta a baloldal megmondóemberét, aki vevő volt a sztorira, és még sajtóközleményt és sajtótájékoztatót is ígért anélkül, hogy egy pillanatig is kételkedett volna „Lákátos Márió” szavaiban.

Színre lép Zagyva Gyula, majd a magyar Ku Klux Klán

Tomcat erre vérszemet kapott, s egy órával később ismét felhívta Szanyit, akit most arról tájékoztatott, hogy Zagyva György Gyula jobbikos képviselő is megjelent Gyöngyöspatán, és a fekete ruhásokkal együtt terrorizálja a kisebbséget.

Szanyi Tibor Fotó: mszp.hu

Szanyi ismét vette az adást, s azonnal sajtóközleményt adott ki: „Tarthatatlan állapot, hogy az Orbán-kormány, amely júniusban büszkén kijelentette, hogy két hét alatt rendet tett az országban valójában még Gyöngyöspatáig sem jutott el, ahol már két hete a gárda utódja, a Szebb Jövőért Polgárőr Egyesület az úr.

Felháborító, hogy ez a valamikor betiltott szervezet utódja tartja rettegésben a települést, embereket utasítanak és kényszerítenek…Zagyva György Gyula ma is ott volt, tehát egyértelműen a képviselői mentelmi jog mögé bújt jobbikos képviselők szervezik ezt a két hete tartó megszállást. A helybeli cigány lakosság számára de facto kijárási tilalmat vezettek be ezek a fekete csótányok. A magyar kisebbségek, különösen a cigányok és zsidók nevében felszólítom a kormányt, hogy az Alkotmányból kitakarítani szándékozott kisebbségek helyett a Gyöngyöspatán grasszáló ’fekete csótányokat’ takarítsa ki az országból és tegyen végre rendet.”

Szanyi ezt követően visszahívta „Lákátost”, és arra kérte, hogy vasárnap reggel ismét tájékoztassa, történt-e bármilyen újabb esemény a faluban. Tomcat szerint Szanyi eközben „érdekes fejtegetést is előadott arról, hogy Budapest XIII. kerületében, ahol képviselő, a lakosság túlnyomó része zsidó és cigány, és ha ott zsidózik vagy cigányozik valaki, ’nagyon megbánja’,  majd burkoltan célozgatott rá, hogy esetleg a gyöngyöspatai romák is ’kiállhatnának egyenes gerinccel, büszkén’. Hogy ez alatt mit értett, nem tudom – remélem, nem azt, hogy támadják meg a polgárőröket...”

Tomcat március 13-án, vasárnap már reggel 9-kor hívta Szanyit, aki nem volt elérhető, de 11-kor visszahívta informátorát, aki a helyzet „fokozódásáról” tájékoztatta. Éjszaka már a magyar Ku Klux Klán is megjelent a faluban és égő kettőskeresztet állított a cigánysoron. Szanyi több évtizedes politikusi rutinjával felismerte a hírben rejlő lehetőségeket, s azonnal sajtótájékoztatót hívott össze, hogy ország-világ elé tárja a „biztos forrásból” szerzett értesüléseit. Az eseményről megjelent tudósításokban többek között ez olvasható: „A képviselő felszólította a kormányt…, hogy haladéktalanul erősítse meg a közbiztonságot azokon a településeken, ahol hasonló a helyzet. Azt mondta: a Jobbikhoz köthető paramilitáris alakulatok egy kettős fakeresztet állítottak fel Gyöngyöspatán. A keresztet meggyújtva ’tombolva kiáltoztak’ az ott élőknek - tette hozzá. A rendőrség a szocialista politikus szerint nem csinál semmit és - mint mondta, erős a gyanúja, hogy ez (...) a bizonyítéka annak, hogy igenis összjáték van a kormány és a Jobbik közöt". Azt még nem tudni - tette hozzá, hogy miben játszanak össze, de valószínű, hogy próbaterepnek nézik Gyöngyöspatát.”

A sajtótájékoztatóról megjelent híradások után Tomcat ismét telefonált, és felfedte magát, majd 13.30-kor kirakta a sztorit – a rögzített telefonbeszélgetésekkel együtt – a bombahír.hu weboldalra. (Ebből egy részlet: „Gyakran ad-e tovább a sajtónak ilyen rémhíreket, amit semmi nem támaszt alá, és nem is ellenőrzi le a forrás valódiságát?”- „Minden további nélkül…”)

A botrány kirobbanása és a nagy kussolás

Délután a leleplezést több weboldal is átvette, a Jobbik pedig azonnal lecsapott a magas labdára. Kora este Sneider Tamás alelnök nyilatkozatot adott ki, amelyben – a magyar politikai élet színvonalához és stílusához méltón – előbb kicsit alázta az MSZP-t, annak „szellemi leépülésére” utalva, majd bevitt egy gyomrost Szanyinak („egy jól sikerült szombat esti vigadalom után másnap komolyan keveredhetnek a valós és elképzelt események”). Végül kijelentette, hogy „ A Jobbik Magyarországért Mozgalom elvárja Szanyi Tibortól, hogy amennyiben egyetlen szava is igaz lenne, legalább egy marék hamut szolgáltasson be bizonyítékként. Ha viszont kiderül, hogy hazudott és még hamut sem talált, akkor jó indián szokás szerint hintse fejét az általam ezekben a pillanatokban kályhából kikotort és gondosan becsomagolt hamuval, melyet a szerdai ülés előtt megtalál asztalán.”

A politikai botrány tehát kirobbant, ám március 14-én, hétfőn a magyar elektronikus és print média mély hallgatással reagált az újabb fejleményekre. Az MSZP is hallgatott, a pártban senki nem határolódott el Szanyitól, közleményt nem adtak ki, a sajtótájékoztató videója és a szövege még délután is kint volt az mszp.hu oldalán. A megszokott stílusban nácizó, bolsizó, cigányozó, zsidózó kommentelőkön kívül érdemben ismét csak a Jobbik hallatott magáról. A Független Hírügynökség arról számolt be, hogy a párt feljelenti Szanyit. Mirkóczki Ádám, országgyűlési képviselő bejelentette, hogy nemcsak Szanyi, de az MSZP és azon a sajtótermékek ellen is pert indítanak, akik kész tényként kezelték a Jobbikot negatív színben feltüntető információkat, viszont a cáfolatot nem hozták le.

E cikk írásakor, március 15-én reggel itt tart a történet, amihez talán nem is kellene kommentárt fűzni, hiszen magáért beszél. Néhány mondatot azonban talán megér annak továbbgondolása, hogy mi történt az előző két napban, mert a Szanyi-ügy nemcsak egy cinikus, s csúnyán felsült politikusról, hanem az agyhalottként viselkedő politikai baloldalról, az egymást folyamatosan ekéző, egymással élet-halál harcot vívó ellenzéki pártokról, és a regnáló magyar politikai elitről és annak holdudvaráról is szól általában..

A történet jelzésértékű, de nem kivételes. Magyarországon régóta a valóságtól eltávolodott, hatalomvezérelt (a hatalmat megtartani vagy megszerezni akaró), virtuális politizálás folyik. Amit aztán válságos helyzetekben vagy bevallanak (hazudtunk reggel, délben és este), vagy nem vallanak be a politikusok (mi nem megszorítunk, hanem átstrukturálunk). Mindez azonban nem változtat azon, hogy a hatalmi érdekeinek megfelelően manipuláló nagypolitika a szavazókra hivatkozva, ám azoktól teljesen függetlenül,  „jobbítja” (valójában tönkreteszi) az országot, s a benne élők egyre jelentősebb részét. Ez alól a mostani kurzus sem kivétel, ezt nemcsak az eltelt tíz hónap eseményei, és a közzétett statisztikai adatok bizonyítják, hanem azok a nyilvánosságra hozott kormányzati elképzelések is (lásd pénzügypolitika, gazdaságpolitika, oktatáspolitika, szociálpolitika, kultúrpolitika stb.), amelyek sok esetben eléggé távol vannak, vagy teljesen elszakadtak a tényleges problémáktól.