Mostanában egy játék terjed a Facebookon: beírja az ember a nevét, s máris kijön, hogy mi lehet az indián neve. Schmitt Pál indián neve, talán a törzsanyagból másolt disszertációja miatt, Idegen Toll. Meg kellene próbálkoznia Orbán Viktornak is ezzel a játékkal, nem lennénk meglepve, ha azt dobná ki neki a Facebook, hogy Kettős Beszéd.

Régóta ezt csinálja ugyanis a miniszterelnök, mást mond külföldön, mint amit idehaza kommunikál. Volt honnan merítenie az ihletet, nem is kellett messzire visszamennie a magyar történelemben, hasonlóval már anno Kádár János is elkápráztatta a művelt világot.

Orbán nem ma kezdte szakmát, van gyakorlata a kettős beszédben. Ha odakint tárgyal, mondjuk Brüsszelben – mert elszigetelődése okán máshová nemigen jut el – akkor készséges, és békülékeny hangokat üt meg. Az európai uniós elkötelezettségünkről szónokol, valamint az integráció erősítését szorgalmazza, miközben idehaza pedig még mindig az a szabadságharcos, aki megmenti népét a nemzetközi erők összehangolt támadásától.

Azt, hogy tavaly március 15-én, az unió soros elnökeként beintett Brüsszelnek, még tekinthetjük pillanatnyi zavarnak, ám a kettős beszéd azóta is folytatódik.

Sőt, mostanság, mintha csúcsra lenne járatva. Az elmúlt hétvégén még milliós – belügyi becslések szerint 400 ezres – tömeg biztosította a Kedves Vezetőt, hogy szeretett népe mellette áll, abcúg IMF, távozz tőlem Unió, Magyarország nem lesz gyarmat.

Nem sokkal előtte a Jobbik nevű párt uniós zászlót égetett, amihez Orbán miniszterelnöknek nem volt egyetlen szava sem.

Volt már ilyen, 2001-ben például, amikor a terroristák által elrabolt repülőgépeket nekivezették Amerikában az ikertornyoknak. Akkor egy Csurka nevű úr, akit most egy beszéd erejéig megint elővezettek a színpadra a hívei, üdvözölte a terrortámadást. Amerika azt kapta, amit megérdemelt, írta lapjában az egykori drámaíró. Hiába kérték Orbánt, úgyis, mint akkori miniszterelnököt, hogy határolódjon el ettől képviselőtársa kijelentésétől, nem tette. Most is hiába várja a világ, hogy Orbán elmondja véleményét a zászlóégetésről, vagy éppen az uniót ekéző szombati transzparensekről.

Orbán megköszönte a felvonulóknak a szerinte példátlan, a magyarság újkori történetében soha nem látott összefogást, majd, még aznap, elutazott Brüsszelbe, hogy az Unió vezetőivel egyeztessen.

Pontosabban: egyezkedjen. Nem jókedvében ment ugyanis, hanem azért, mert az országnak szüksége van az IMF által nyújtott hitelre. Igen, arról az IMF-ről van szó, amelyet alig fél évvel korábban kipateroltunk az országból. És ez ugyanaz az IMF, amelyet Matolcsy – még mindig miniszter – a parlamentben hárombetűs szervezetként emlegetett. (Az IMF magyarországi vezetőjét pedig Kósa Lajos, a Fidesz alelnöke a tőle megszokott, és már-már elvárt tahósággal kedves ukrán hölgyként emlegette).

Ettől az IMF-től kunyerálunk most pénzt, de legalábbis, a befektetőket megnyugtató biztonsági hálót, ígérvényt. A vele szövetséges gyarmatosító hatalomtól (gyengébbek kedvéért: Európai Unió) pedig jóindulatot várunk, mert csak így nyílnak meg az IMF pénzcsapjai.

Nem lett volna nagyon meglepő, ha Barroso bizottsági elnök Brüsszelben azzal kezdi a tárgyalásokat, hogy előveszi az EU ellenes tüntetésen készült képeket. Meg a zászlóégetés szemet gyönyörködtető felvételeit, és csupán annyit kérdezett volna: miniszterelnök úr, akkor most valójában miről beszélünk?