23:28
Kicsit úgy élem át ezt a mai napot, mintha a világosi fegyverletétel lenne – mondta az IMF-es tárgyalás tényét
kommentálva ma este a Hír TV-ben a Magyar Nemzet újságírója. Sem az
ellentétes állítások miatt kialakult hitelességi válságról, sem az egyre
feltűnőbb kommunikációs bénázásról nem szeretnék most írni – földön
fekvő embert nem illik bántani. Sokkal érdekesebbnek, előremutatóbbnak
tartom átgondolni, hogy milyen „megoldási” lehetőségek jöhetnek most
szóba.
Matolcsy György pontos politikai elemzőnek bizonyult, amikor pár hete kijelentette, hogy „az
IMF-hez való visszatérés egyértelműen a gyengeség jele volna”. Nehezen
vitatható, hogy ez a kényszerlépés komoly politikai károkat okoz a
kormánynak: miközben kétségtelenül segíthet a gazdaságpolitikának, a
politikai kormányzás számára hatalmas terhet jelent. Ilyen esetekben a
nyomás alá került, defenzívába szorult politikai szereplők általában
lépnek valamit: pótcselekszenek, átszerveznek, cserélnek vagy
előremenekülnek. Nem meglepő, hogy a politikai berkekben egyre több
„vad” elképzelés lát napvilágot a jövőről: minisztercseréről, a
kormányfő távozásáról és előrehozott választásokról is egyre többször
hallani. Van ezeknek bármi realitása?
Egészen
a mai napig azt válaszoltam volna, hogy nincs. Még a leginkább
elképzelhetőnek gondolt eset, Matolcsy György elmozdítása sem tűnt
igazán valószínűnek; a miniszterelnök ugyanis eddig nagyon adott arra,
hogy egyetlen lépése se látszódjon „kikövetelt” döntésnek. A gazdasági
miniszter ezért okkal számíthatott arra, hogy a támadások nem
fűrészelik, hanem inkább erősítik a székét; ha a kormányfő felállította
volna, attól vérszemet kaphattak volna a kritikusok.
A
ma bejelentett döntés – és különösen annak hosszabb távú hatása –
azonban alapvetően új helyzetet teremt. Pontosabban nem is maga a
bejelentés érdekes itt, hanem az a megfontolás, ami elvezethetett ehhez a
közleményhez. Elég világos, hogy egy kormány, amely az elmúlt másfél
évben politikájának központi kérdésévé tette
az IMF elleni „szabadságharcot”, csak a legeslegutolsó pillanatban,
amikor már nem lát más megoldást, vállalhat fel egy ilyen lépést. A mai
nap üzenete tehát szerintem ez: a kormány és a kormányfő úgy látja, hogy
nagyon nagy (lehet) a baj. Márpedig egy olyan helyzetben, amikor bukik a
gazdasági unortodoxia, a politikában előjöhetnek az ilyen esetekben nem
is annyira unortodox lépések.
Innen
nézve egyáltalán nem látszik már elképzelhetetlennek sem az, hogy
előbb-utóbb a kormányfő feláll, és átadja a helyét mondjuk az eddig
talonban tartott aranytartaléknak, a "nem víziós"
Varga Mihálynak, sem az, hogy a parlamenti többség a sarkalatos
törvények elfogadása után, és még az ellenzék érdemi erősödése előtt,
előrehozott választásokról dönt. Nincs persze meghatározott, előre
megírt pálya, arról nem is beszélve, hogy a politikában a legtöbb esélyt
szinte mindig a tehetetlenségi erő által irányított verziónak érdemes
adni, de az egyre jobban látszik, hogy szólnak érvek mindkét megoldás
mellett. S bár a jövő, mint mindig, most is beláthatatlan, az
IMF-politika megváltozása azt azért elég világosan megmutatja, hogy a
kormány - miközben a kommunikációban sok minden mást is mond - valójában
miként gondolkodik róla.
Kapcsolódó hírek:
A szőke miniszterelnök
Indián neve: Kettős Beszéd
Mindnyájuknak el kell menni
Az "unortodox" gazdaság bajban van, és ezt már a kormányfő is elismeri