Ma, 05:33

Orbán Viktor bevallotta, évi 100 milliárd veszteséget okozott az országnak azzal, hogy halogatta a megállapodást az IMF-fel, mert a Valutaalap vigyázó szeme előtt nem valósíthatta volna meg "unortodox" gazdaságpolitikáját. Szavaiból kiderül: az unortodox gazdaságpolitikára azért volt szükségünk, hogy megoldhassuk azokat a problémákat, amelyeket ez a gazdaságpolitika idézett elő.

Az IMF két éves száműzetése kapott értelmet a kormányfő őszinte szavai nyomán, amikor is Orbán Viktor beismerte, amit közgazdászok tucatjai állítottak az elmúlt három éven át: évi 100 milliárd forinttal drágábban lehetett csak finanszírozni a magyar államot a Valutaalappal kötendő hitel megállapodás elodázása miatt, vagyis 3 év alatt 300 milliárdot dobtunk ki az ablakon szerinte is.

A miniszterelnök azt is megvallotta a Vállalkozók Országos Szövetségében, hogy erre azért volt szükség, mert a Nemzetközi Pénzügyi Szervezet nem hagyta volna végrehajtani azokat a rendkívüli intézkedéseket, amelyekkel a kormány igyekezett helyrebillenteni a költségvetési egyensúlyt és 3 százalék alatt tartani az államháztartási hiányt. Mit is állít itt a kormányfő? Nem mást, mint azt, hogy ez az évi 100 milliárdos veszteség volt az ára annak, hogy rendkívüli, vagy - ahogy mondani szeretik -, "unortodox" gazdaságpolitikája megvalósulhatott. Az IMF szigorú és a magyar gazdasági folyamatokat szemmel tartó ellenőrzése alatt ugyanis erre nem lett volna mód. 

Ennek persze csak akkor van értelme, ha az IMF-et a jövőben sem engedjük vissza, mert akkor ismét felmerül a távollétében megvalósított gazdaságpolitika módosításának szükségessége. Ebből kiindulva érdemes mérlegelni a most folyó IMF-tárgyalások eredményes lezárulásának valódi esélyeit, azok fényében, hogy a kormány sorra új akadályokat gördít a tárgyalások útjába, és a Kövér László rossz rendőr jó rendőr párja, Varga Mihály a tárgyalásokért felelős államtitkár is már 2013-as céldátumról beszél, kormánya hajthatatlanságát hangoztatja másodlagosnak tűnő részletkérdésekben. 

Az eddig történtekből következtetve nem kizárt, hogy a jövőre tervezett újabb rendkívüli adóról, a Magyar Nemzeti Bankra kivetett tranzakciós adóról 2014-ben Orbán Viktor meg fogja vallani, hogy azért nem írta alá a hitelmegállapodást az IMF-fel, 2012-ben, de 2013-ban sem, mert akkor le kellett volna mondani erről a forrásról, ami évi 100 milliárdot hozott a konyhára. Összegezve az elmúlt két évet: az unortodox gazdaságpolitika az, amellyel meg lehet oldani azokat a problémákat, amelyek nem léteznének, ha nem vezetjük be az unortodox gazdaságpolitikát. 

De maradjunk a múlt számainál! Nem számolva kisebb adó csíntevéseit - 5390 milliárd forintot szivattyúztak ki a gazdaságból a magyar államkasszába 2010 és 2012 között, ami a magyar GDP mintegy 20 százaléka. Ennek döntő részét az államadósság csökkentésére és az államháztartási hiány drasztikus lefaragására költötték el.

Miközben a kormány a recesszióba vezette a növekedési forrásoktól, mindenekelőtt a hitelektől megfosztott magyar gazdaságot, 2010-től 2012-ig szinte mással sem foglalkozott, mint a költségvetési lyukak tömködésével. 

Mégpedig nem kis mértékben azért, mert azon maga is komoly lyukat ütött az egy kulcsos személyi jövedelemadóval, és a vállalati nyereségadó csökkentésével, amelyekkel három év alatt mintegy 1500 milliárd forinttal kurtították meg a büdzsét, továbbá egy egyszeri közel 500 milliárdos kiadással, a Mol részvények megvásárlásakor, tehát összesen 2000 milliárd párolog el az év végéig, amihez még hozzá kell számítani a magánnyugdíjpénztáraktól elvett 3000 milliárdot.

Nem kizárólag a bevételek növelésével, de a kiadások, mindenekelőtt a közösségi fogyasztás, a szociális és egészségügyi rendszer megkurtításával, a két Széll Kálmán tervvel összesen mintegy 1000 milliárddal csökkentették a költségvetés kiadási oldalát, ami valahol ugyancsak hiányzik a fogyasztásból, az egész gazdaságból. A bankok nyereségének és részben tőkéjének állami rekvirálásából eredő közvetett, a gazdaságra gyakorolt és ezen keresztül a költségvetési bevételekre is negatívan ható következményeiről nincsenek számszerű adatok, de ezek hatása nem csak rendkívül nagy, de sajnos tartós, hosszú évekre kiható lesz.

A fentiek fényében az idei évre várható egy százalék körüli, vagy még talán annál is nagyobb recesszió azt jelenti, hogy Orbán Viktornak igaza van, amikor arról beszél, hogy a magyar gazdaság bajban van, és nem egy pályán focizunk a szomszéd országokkal, ahol korántsem mennek ilyen rosszul a dolgok, vagyis leszakadóban vagyunk a saját térségünk országaival szemben és nem közelítünk a centrum országokhoz. 

Ezen nem lehet csodálkozni, hiszen a kormány mindent elkövetett, hogy így legyen. 

Ezért tűnik rendkívül visszásnak, amikor Orbán Viktor arról beszél, hogy a bajok gyökere a határokon túl van, a gondok nem tőlünk, tőle erednek, nem a magyar gazdaságpolitikában, hanem a brüsszeli bürokráciában gyökereznek, maga az Európai Unió mondott csődöt. Az a 27 országot tömörítő nemzetközi szervezet, amelytől évről évre kétezermilliárd forintnyi fejlesztési forráshoz jutunk, olyan pénzhez, aminek híján - és a kormányfő ezt is beismeri - semmilyen fejlesztésre nem lennénk képesek.

Orbánnak nincs megfelelő válasza

"Egyértelműen negatív az utóbbi két év tárgyalásainak mérlege, és sokkal nagyobb a veszteség, mint amiről Orbán Viktor beszél" - mondta el lapunknak Róna Péter közgazdász, az Oxford egyetem tanára. "Havi 12-14 milliárdos veszteség adódik a kormány következetlen magatartásából és alapvetően rossz hozzáállásából" - tette hozzá a szakember, és megjegyezte, hogy Matolcsy hatalmasat téved, amikor a hitelekről való egyeztetést iszapbirkózásként fogja fel, ugyanis az IMF nem ellensége az országnak. "Senki nem ad úgy hitelt, hogy nem biztos abban, visszakapja-e később a pénzét. 

Az IMF csupán ésszerű gazdaságpolitikai terveket akar látni, a fenntartható növekedés modelljének következetes képviseletét. Ám ennek nyoma sincs a hazai döntéshozók munkájában. De, ha Orbán Viktor nem akar változtatni a kormány hozzáállásán, választ kell adnia arra a dilemmára, hogyan oldja meg az adósságfinanszírozást, hiszen a jelenlegihez hasonló magas kamat kamatokat alkalmasint még Németország sem tudná kifizetni, illetve miként akarja a magyar gazdaságot növekedési pályára állítani. Attól tartok, a miniszterelnöknek nincsenek megfelelő válaszai ezekre a kérdésekre" - mondta Róna Péter.

Amit kivettek a gazdaságból (forint):

1.A bankadót - évi 200 milliárd - három év alatt 600 milliárd

2.A bankok vesztesége a végtörlesztés miatt - 230 milliárd

3.A válságadók - évi 160 milliárd - három év alatt 480 milliárd

4.Átirányított magánnyugdíj - évi 360 milliárd - három év alatt 1080 milliárd forint

5.Nem említi a nyugdíj-megtakarítások államosításátközel 3000 milliárd forint 

Összesen:5390 milliárd forint

                                                                                               Zsebesi Zsolt / Népszava