Szociális krumpliföld Fejér megyében, a rászoruló családok önkormányzati földön

gazdálkodhatnak

Népszabadság - Teknős Miklós

Apró trükkökkel játssza ki a magyar kormány az Európai Uniót: erre ­példa a szociális

védelemről és társadalmi befogadásról szóló nemzeti szociális jelentés elkészültének

története. Brüsszel elvárja ugyanis a tagállamoktól, hogy szakpolitikai kérdésekben is

törekedjenek partnerségre a civil szervezetek képviselőivel és az adott terület szakértőivel

. E jelentést azonban mindenféle egyeztetés és párbeszéd nélkül, a szegénységben élő

érintettek kihagyásával készítette el a megírásért felelős tárca, a Nemzeti Erőforrás

Minisztérium. Ez erősen érződik a tartalmán.

A dokumentumot uniós kötelezettségeinek részeként kellett Magyarországnak elkészítenie.

Ez fontos lépés az úgynevezett Európa 2020 Stratégiában vállalt célok megvalósulása

felé. Ebben a tagállamok arra szerződtek, hogy szociálpolitikájuk alakításával húszmillió,

szegénységben élő európai polgárt emeljenek ki reménytelen helyzetükből. E húszmillióból

Magyarország négyszázötvenezer embert vállalt magára. E cél megvalósításának egyik

kulcseleme a jelentés, amelynek része a szociális rendszer áttekintése, a jövedelmi

viszonyok leírása, a szegénység mértékének megállapítása. 

E jelentés elkészítése jó alkalom lett volna arra, hogy a kormány eddig bevezetett

intézkedéseinek hatásairól, illetve a korábbi kormányok szociálpolitikájáról párbeszéd

alakuljon ki a civil társadalom és a szegénységben élők képviselői, valamint a kormány

között. Ez az egyeztetés egyébként nemcsak afféle idealisztikus vágyálom, hanem uniós

kötelezettség, amelyet több dokumentum is rögzít. 

Annak érdekében, hogy a kötelező párbeszéd ne maradjon el, a Magyar

Szegénységellenes Hálózat (HAPN) igazgatója márciusban levélben fordult Orbán

Viktorhoz. Márton Izabella ebben arra kérte a miniszterelnököt, járjon közbe annak

érdekében, hogy a jelentés elkészítésének folyamatában részt vehessenek. Kérését

nem hallgatták meg. A szervezet levelét a miniszterelnökség átirányította a Nefmi

államtitkárához, de Soltész Miklós nem válaszolt, a jelentés viszont időközben elkészült.

A Nefmi sajtóosztálya megkeresésünkre azt válaszolta, a Jelentés „a Nemzeti Gazdasági

és Társadalmi Tanáccsal (NGTT), az egészségügyi kamarákkal, a Roma Koordinációs

Tanáccsal (ennek tagja a Magyar Szegénységellenes Hálózat is) történt egyeztetést

követően került elfogadásra”. Információink szerint a Roma Koordinációs Tanács ülésén

szóba se került a jelentés. Ahogy az NGTT-ben sem, a dokumentumot mindössze

véleményezésre küldték szét a tagoknak, ám az anyag szétküldésére, elolvasására és

megtárgyalására mindössze egy napot biztosítottak. Ez az időkeret az érdemi munkát

gyakorlatilag ki is zárja. 

Ha a Nefmi az uniós elvárást komolyan veszi, és bevonja a szegénységben élőket, akkor

talán segíthettek volna a pontatlanságok, torzítások elkerülésében, illetve kiegészíthették

volna a jelentést ott, ahol kell. Ahogy Ferge Zsuzsa szociológus fogalmaz: adathiány,

eufémizmusok, elhallgatások jellemzik az anyagot. 

Nézzük a részleteket: Márton Izabella rámutat a jelentés egyik legdrámaibb adatára, a

gyermekszegénység növekedésére. 

– A súlyos anyagi deprivációban élő 18 év alattiak aránya például a 2008. évi 21,5

százalékról 2010-re 28,8 százalékra nőtt! – olvasható a dokumentumban. Azonban – mint

arra Márton Izabella rámutat – semmilyen megállapítás, elemzés nem szól arról, milyen

okok állnak a gyerekszegénység ilyen arányú növekedése mögött. Ahogy a jelentés

válaszokat sem tartalmaz arról, hogy miként lehetne ezen a helyzeten javítani. A HAPN

vezetője szerint a „brutális gyerekszegénységi adatokon” nem segít az a jelentésben álló

cél, hogy bármilyen munkát kell adni az embereknek. 

Az oktatásra ugyanakkor kitér a dokumentum: „A 2012. szeptember 1-től hatályos

köznevelési törvény többek között a tanköteles kor 16 éves korra történő leszállításáról

rendelkezik, amely nem jelenti azt, hogy a tanuló kikerül az iskolarendszerű oktatásból” –

olvashatjuk. 

– Már hogyne ezt jelentené! Pontosan azt fogja jelenteni, hogy ezek a fiatalok képzettség

nélkül a biztos munkanélküliségbe kerülnek ki az iskolából – fogalmaz a szociálpolitikus.

A jelentés kitér ugyan arra, hogy a korai iskolaelhagyás megelőzését „a koragyermekkori

nevelés erősítése, korszerű pedagógiai módszerek szolgálják”, de arra már nem, hogy

ezeket a módszereket terjesztő célzott programokat leállította a kormány. Több tízmilliárd

forint uniós pénzről van szó, ami nem folyik bele a magyar közoktatásba.

– A dokumentum a prioritások között említi a családokat érintő jóléti transzferek (például a

családi pótlék és a különböző segélyek) szinten tartását, miközben 2008 óta egyik

kormány sem emelte ezeket az ellátásokat. Ennek köszönhetően a vásárlóértékük az

évek alatt jelentősen csökkent. Hajmeresztő az az állítás például, hogy 253 ezer fő kapott

tavaly minimumjövedelmet. Magyarországon nincsen garantált minimumjövedelem, sokan

semmilyen ellátást nem kapnak – magyarázza Márton Izabella.

Minimumjövedelemnek az unióban azt tekintik, amit nem járulékfizetéshez kötötten adnak

az alacsony vagy semmilyen jövedelemmel nem rendelkező szegénységben élőknek. Az

ellátások célja, hogy egy minimum- – az emberi méltóságot garantáló – szintre egészítsék

ki az egyének és családok jövedelmét. Hogy a tagállamok adnak-e ilyen támogatást a

legelesettebb polgáraiknak, arról az országok döntenek. Olaszország, Görögország és

Magyarország kivételével mindenhol van ilyen szociális ellátás.

Hazánkban az aktív korban lévő, tartósan munka nélkül élő emberek viszont foglalkoztatás-

helyettesítő támogatásra jogosultak. Ez nem minimumjövedelem, már csak azért sem,

mert az önkormányzatok – a Fidesz kormányra kerülésének első intézkedésének

következtében – önkényesen dönthetnek arról, folyósítható-e az ellátás a szegényeknek

vagy sem. Számos település rendeletben írja elő például a tiszta udvar, rendezett porta

követelményét, s ha valaki az önkormányzati ügyintéző szubjektív mérlegelésének

áldozatául esik, megvonják tőle a támogatást. Mindezek a jogszabályváltozások nem

olvashatók a jelentésben, és az sem derül ki, hogy nagyságrendileg hány ellátatlan

szegényégben élő ember van Magyarországon. 

Más: a jelentésben többször is kitérnek arra, hogy a kormány a munkanélkülieket a nyílt

munkaerőpiacra való visszatérésre ösztönzi. – A kormány intézkedései kitolják az

ellátásokból az embereket, akiknek viszont nincs hová visszatérniük, mert számukra nincs

munkaerőpiac. A közmunka minden európai és nemzetközi tanulmány szerint is drága és

nem hatékony, nem segít a nyílt munkapiaci elhelyezkedésben.

Elhallgatja a dokumentum azt, is, hogy három hónapra kurtították az álláskeresési járadék

folyósításának idejét, ami egyedülálló Európában. Azt is elhallgatják, hogy a minimálbérnél

alacsonyabb közmunkabér nem emel ki a szegénységből, hanem az úgynevezett dolgozó

szegények arányát növeli majd. Nincs szó arról az anyagban, hogy a közmunkabért

hetente kapják az emberek, nem havonta. Az átlagosan heti tízezer forintos bérből nem

tudják kifizetni a számláikat, s ezzel a lépéssel a kormány az eladósodottságot növeli –

sorolja észrevételeiket Márton Izabella, aki arról már inkább nem is beszél, hogy az

EU-nak küldött jelentés „elfelejti” megemlíteni, hogy az alacsony bérűeket milyen

hátrányosan érintette az egykulcsos adó bevezetése és az adójóváírások kivezetése.

A Nefmi szakértői elfelejtették a jelentésbe beleírni azt is, hogy a tartós munkanélküliek

segélye 28500 forintról 22500 forintra csökkent. 

Mindezeket a szakértők elmondták volna a jelentés íróinak is. Ha nem mulasztotta volna

el a Nefmi megkérdezni őket.