Fekete Emese  2013. 04. 17., 6:29|

Ma több szegény él Magyarországon, mint a Bokros-csomag idején, a kormány három év alatt nem tudta megfékezni a 2008-ban felgyorsult elszegényedést. Sokan nem a lecsúszástól félnek, hanem már túl vannak rajta. Ami nem rövid távú szükséglet, abból egyre kevesebbet veszünk. Hat diagram az ország elszegényedéséről.

Én nem panaszkodom, a főnök rendes, mindig kifizet minket, emberek között vagyok, és amit ezek művelnek?! Még színházba se kell mennem - mutat a Blaha Lujza tér kövén napozó hajléktalanokra egy rikító sárga reklámtáblát hordozó szendvicsember, aki egy környékbeli zálogháznak dolgozik. Az egy foggal is barátságosan mosolygó, a maga módján jól öltözött idősebb férfi szerint a zálogházaknak ma jól megy, pedig a környéken rengeteg van belőlük. "Hozzánk legalábbis sokan jönnek" - mutat a Bacsó Béla utcai üzlet felé - "a jómódúbbak közül is, de nem szégyen ez, sose volt az".

Budapest 7. és 8. kerületében egymást érik a zálogházak és a tört arany felvásárlására specializálódott üzletek, ami azért is feltűnő, mert a főváros egykor szebb napokat látott bevásárlóutcáin (a Nagykörúton és a Rákóczi úton, illetve a környező mellékutcákban) amúgy szinte semmi sem prosperál.

A látvány a vakító napfényben is lehangoló: a korábbi bútorboltok, régiségkereskedők, könyvesboltok, internetkávézók, videojáték-üzletek vagy ingatlanközvetítők közül egyre több lehúzta a rolót. Az üres, poros kirakatokban néhány méterenként ott lóg az eladó/kiadó felirat, az embernek így könnyen olyan érzése támad, hogy a zálogházak mellett szinte csak a használt ruhákat, kütyüket vagy a háztartási gépeket diszkontáron adó kereskedők képesek megélni. Erre van kereslet, no meg az olcsó élelmiszerre, kínai, török vagy arab étkezdékre.

Rákaptunk a használt holmikra

Mindez nem pusztán Budapest egy szűk körzetére igaz. Az elmúlt évek országos statisztikáit böngészve nehéz olyan idősort találni, amely valamilyen módon ne igazolná vissza a magyarok elszegényedését. A Tárki kutatói például 25 éve vizsgálják, hogy Magyarországon hányan számítanak gazdagnak és szegénynek, és a közelmúlt tendenciái egyértelműen az utóbbiak számának gyarapodását mutatják.

A kormány ugyan állítása szerint arra törekszik, hogy szélesítse a középosztályt, ám 2008-2009 óta a közép- és az alsó középosztály folyamatosan zsugorodik, miközben a felső középosztálybeliek egy picit, a szegények pedig sokkal többen lettek (arányaiban annál is többen, mint ahányan a '90-es évek közepén, a Bokros-csomagot követően voltak), azaz a kormányváltás előtt beindult és a válságban felgyorsult elszegényedést Orbánéknak sem sikerült sem fékezni, sem megfordítani.

Szűkül a középosztály, több a szegény

A közepes jóléttől való anyagi leszakadásról számtalan adat árulkodik. Annak ellenére, hogy a mindennapi élelmiszereken spórolnak a legkevésbé az emberek, tavaly már durván 2,7 millióan nem engedhették meg maguknak, hogy minden második nap húst egyenek. A spórolás másik formája a helyettesítés: üdítő helyett jobban fogy a szörp, ásványvíz helyett sokan csapvizet isznak, és - mint azt a Gfk Hungária legutóbbi felmérése mutatta - a háztartások 61 százaléka mennyiségben és értékben is visszafogta a mindennapi vásárlásait. A trend világos: 2008-2009-ben elkezdtek kevesebbet vásárolni az emberek, 2010-2011-ben tudatosabban keresték az olcsóbb termékeket, tavaly pedig már teljes termékkategóriákról (a szegények például a húsról) is lemondtak.

Az elszegényedés azonban nem itt érhető tetten a legjobban, hanem azoknál a kiadásoknál, amelyek az alapvető napi szükségleteken túlmutatnak. Mintha egyre több mindenre tekintenének luxuscikként a magyar háztartások: nem tudják például lecserélni az autójukat (az autópark így folyamatosan öregszik, most már 12,5 év az átlagos életkor, miközben 2006-ig folyamatosan javult a helyzet), alig vásárolnak bútort, holott a válság előtti években még bővült a piac. Jóval kevesebbet költenek tévére vagy más híradástechnikai eszközökre, gyorsul a 2008 előtt már elindult folyamat, amit lehet, azt másodkézből, használtan vesznek meg többet, mint a válság előtti években.

Alig veszünk autót

A spórolás olykor meghökkentő döntéseket szül: temetkezési vállalatok beszámolója szerint egyre gyakrabban (az esetek 10 százalékában) hazaviszik az elhunytak hamvait a hozzátartozók, ez ugyanis a legolcsóbb - a hamvasztás eleve kevesebbe kerül, mint a hagyományos temetés, de így még urnahelyre sem kell költeni, nemhogy koporsót venni vagy komplett sírhelyet kifizetni.

Már plazmatévére sem szórjuk a pénzt

Ennél szokványosabb következménye a nehéz időknek, hogy például tavaly télen 600 ezer háztartás, majdnem másfél millió ember nem tudta rendesen felfűteni a lakását vagy a házát, a legszegényebb családok közel fele tartozott a lakbérrel vagy a közös költséggel, rezsihátraléka pedig 2,3 millió embernek (a népesség 24 százalékának) volt, ami látványos ugrás ahhoz képest, hogy 2005-ben még csak 15 százalékot sújtott a probléma.

Luxus lett a külföldi nyaralás

A helyzet más szempontból, de nyáron is nehéz: egyre többen nem tudnak nyaralásra, pihenésre költeni, pláne nem többnapos külföldi vakációra. Ez az aktívan dolgozó háztartásoknál is mind nagyobb gondot okoz, a KSH szerint több mint 4 millió ember tavaly már nem tudott a keresetéből kigazdálkodni egy legalább egyhetes pihenést. Hasonló a helyzet az étterembe járással is: egy év alatt több mint 200 étterem szűnt meg azért, mert az emberek nem mennek el otthonról enni-inni.

Bútorra is egyre kevesebbet költünk

Talán a cukrászdákat hanyagolják a legkevésbé az egyébként anyagi nehézségekkel küzdők, ez a budapesti 8. kerületben is látszik. "Mindenki próbálkozik ezzel-azzal, de semmi nem megy. Tényleg nagy a gáz, de tortát legalább esznek" - mondja az eladó a több mint húsz éve működő Muki Cukiban, amely talán az egyetlen vidám színfolt a Somogyi Béla utcában becsődölt tucatnyi kisbolt között.

Origó