Vágyálom marad Orbánék nagy terve Ismét ott leszünk, ahol a part szakad? Bár a kormány gazdasági fordulatként értékeli az első negyedéves növekedési adatot, a részleteket elemző szakértők ennek pont az ellenkezőjét látják: nyoma nincs annak a gyorsulásnak, amely megalapozhatná az ambiciózus fellendülési terveket. Illúzió abban bízni, hogy a Széll Kálmán terv fogja majd felpörgetni a gazdaságot, a megszorítások inkább fékezni fogják a növekedést. Aligha véletlen, hogy a gazdasági minisztérium kitörő optimizmussal kommentálta az idei első negyedévi GDP 2,4 százalékos éves szintű növekedését. A közlemény szerint ez az utóbbi öt év legjobb eredménye, és annak a jele, hogy fordulat történt a gazdaságban. Az állítás első fele megkérdőjelezhető, mivel a naptári és szezonális hatások kiszűrése után a bővülés tempója csupán 2,2 százalék, ami viszont az utolsó három negyedév leggyengébb adata. Ebből kiindulva természetesen a második állítás sem igaz, hiszen összehasonlítható alapon a magyar gazdaság növekedési tempója nemhogy gyorsulna, hanem némileg lassul. A sikerre éhező hivatalos propagandát ez nem zavarta, a nagy viharokat kiváltó lépések után már kellett valami jó üzenet, még ha nem is felel meg a teljes valóságnak.

A szerény mértékű GDP-növekedés megfelel az unió átlagának, szégyenkezni valónk tehát önmagában a mértéken nem lenne, a baj csak az, hogy a Fidesz-kormány középtávú terve és költségvetése ennél jóval gyorsabb tempóval számol: az idei évre 3,1, 2012-2014 között pedig az óvatosabb verzió szerint 3,5-4, a bátrabb változatban 4-6 százalék az elvárás. Matolcsy György és szűk köre kivételével ez utóbbit mindenki, még a Fidesz holdudvarába sorolt, de szakmai önbecsülésüket megőrzött neves szakemberek is vágyálomnak tartják. Legtöbben még a szerényebb növekedési célkitűzést is megkérdőjelezik, beleértve az Európai Bizottságot, amely idénre és jövőre 2,6-2,7 százalékos bővülést jósol nekünk.



Nehogy azt higgyük, hogy ez csupán számháború, ki ezt mond, ki azt. A lényeg az, mi alapozza meg a kalkulációkat, azaz a gazdasági teljesítmény hátterében milyen folyamatok állnak. A gyorsulást alátámasztó fordulatról akkor beszélhetünk, ha a gazdaság szerkezete és a belső arányok változása, a beruházások és a fogyasztás alakulása azt egyértelművé teszi. Nálunk erről egyelőre szó nincs, a főként kivitelre termelő ipari ágazatok kivételével minden más terület kifejezetten gyengén teljesít. A GDP növekedés egyértelműen az exportpiacaink, főleg a német gazdaság száguldásának köszönhető: ez utóbbi az elmúlt három hónapban 5 százalékkal nőtt, ezzel felfelé húzott minket, nélküle legfeljebb stagnálhattunk volna.

Miközben tehát a sikerpropagandával a kormány azt próbálja elhitetni, hogy intézkedéseinek köszönhetően gyorsulunk, ennek éppen az ellenkezője az igaz: a szerény növekedés azoktól függetlenül, sőt részben azok ellenére történt. Emlékezzünk, a nagy többség számára kedvezőtlen adótörvényeket úgy kommentálták, hogy több pénzt hagynak a lakosságnál és ez felpörgeti majd a fogyasztást. Ehelyett az történt, amit a szakértők előre megjósoltak: az alacsonyabb jövedelműek nettó keresete csökkent, ők tehát nem vásárolhattak többet, sőt!, a magas keresetűek pedig a kapott többletet nem költötték el, inkább kölcsönöket törlesztettek vagy befektettek. Így aztán a lakossági fogyasztás éppen hogy stagnált, a kereslet tehát a gazdaság felé ebből az irányból nem nőtt.



Az is előrelátható volt, hogy a bankadó és a különadók tovább fékezik az amúgy is lanyha a beruházási kedvet, ami be is következett: a mély pénzügyi válságot átélők kivételével jóformán az egyetlen uniós ország vagyunk, ahol a beruházások hosszú hónapok óta csökkennek. Hiába a dübörgő kivitel, a belső piac hozzájárulása nélkül illúzió a gyors növekedés. Ha viszont az elmarad, illetve lassabb lesz a vártnál, irreálissá válik a kormány két fő célkitűzése, az adósságállomány érezhető csökkentése és a foglalkoztatottság nagyarányú növelése. A bővülés adta többletbevétel elengedhetetlen a deficitcél tartásához, a munkaerő keresletet pedig csak a felpörgő gazdaság tudja fellendíteni. Nem véletlen, hogy a nagyívű ígéretekkel szemben a munkahelyek száma az elmúlt hónapokban nem nőtt, hanem csökkent - hogy lesz ebből a ciklus végére 3-400 ezer új állás?

Félrevezető az a kijelentés is, hogy a Széll Kálmán terv majd felgyorsítja a növekedést. Ennek pont az ellenkezője várható, mert a meghirdetett sok százmilliárdos költséglefaragások elsősorban a lakosságot, azon belül is az átlagos vagy az alatti jövedelemmel rendelkezőket sújtják, azaz tovább szűkítik a belső keresletet. Hiába hirdetik a kkv-k támogatását - ebből eddig sajnos semmi sem látszik -, ha nincs vevő a termékeikre vagy szolgáltatásaikra. A húzó ágazatok jó részét a különadók a jövőben is sújtják, tőlük sem várható kiugró teljesítmény. A konvergenciaprogramból sem derül ki, mire alapozza a kormány az optimista növekedés-becslését, miközben a jövő évre már a nyugdíjpénztáraktól származó extra források is elfogynak.



Ahogy mások mellett Bod Péter Ákos is mondta a napokban, a kormány egy évet már elvesztegetett a gazdaságban, és a további célkitűzései sem tűnnek megalapozottnak. A szakértők és a piacok a stabilizációs tervek szigorú végrehajtását várják, ha az nem lesz elég következetes, nem számíthatunk sok jóra. Az igazi csapda az, hogy amennyiben a kormány keményen végrehajtja a vállalt megszorításokat, azok törvényszerűen fékezni fogják a gazdaság növekedését, ami viszont visszahat a költségvetés helyzetére és a meghirdetett foglalkoztatási célok teljesülésére is. Igazi szerkezeti reformok nélkül tehát ismét ott leszünk, ahol a part szakad.

Korábbi cikkeink a rovatban

Iratkozzon fel h