Tegnap a Vastagbőr lehozott két kis írást. Az egyik Szaljai Csaba cikke a Magyar Hírlapból, a másik pedig a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) közleménye. A két írás pedig úgy kapcsolódik egymáshoz, hogy Szaljai megkérdőjelezi az unortodox gazdaságpolitika sikerét, amire az NGM kiadott egy közleményt, amelyben vérig vannak sértődve, hogy egy jobboldali napilap jobboldali újságírója megkérdőjelezi Magyarország és a magyar emberek sikerét, mivel „Minden magyar ember számára valódi örömhír, hogy a magyar költségvetés pozitív egyenleggel zárta a 2011-es évet.” És akkor most játsszunk egy kicsit, gondolatban.

Fotó: Nagy Attila [origo]

Mikor Schmitt Páltól a SOTE visszavette a kisdoktori címét, a jobboldali sajtó lemondásra szólította fel az államfőt. Finoman persze, egy kicsit szentté avatva, de mégis csak ellene fordult. Ha ezen az analógián megyünk tovább, akkor, egy csipetnyi összeesküvés-elmélettel megfűszerezve a dolgot, arra gondolhatunk, hogy Matolcsy György napjai meg vannak számlálva. Hiszen ne felejtsük el, hogy egy olyan pártlapról van szó, amelynek az írói, szerkesztői ott ülnek az ECHO TV-ben, akik Békemenetet rendeznek a nyugati gyarmatosítás ellen. És akkor most ennek a lapnak az egyik újságírója kétségbe vonja a Legfőbb Gazdasági Szakember munkáját, és tulajdonképpen arról értekezik, hogy amit eddig csináltak, az igen vérszegény, és a gazdaságpolitikája a csőd szélére sodorta az országot.

Aki élt a hetvenes, nyolcvanas években, az tudja, hogy egy ilyen cikk megjelenése valami nagyobb volumenű dolognak az előszele. Egy ilyen írás nem jelenik meg csak úgy, előzetes egyeztetés és jóváhagyás nélkül (azaz igen, de akkor azt rögtön vissza is vonják, és helyre is teszik az ellenzékieskedő újságírót). Egy ilyen írás megjelenésének oka van (lehet): mégpedig az, hogy a cikkben bírált személy kezd kényelmetlenné válni a hatalom számára.

Mert ne feledjük, hogy akárcsak Schmitt Pál, Matolcsy György is Orbán Viktor kreatúrája, egy olyan ember, akinek se a hazai, se a nemzetközi életben nincs respektje (gondoljunk csak a Fideszhez közel álló vállalkozók véleményére Matolcsy munkásságával kapcsolatban). Matolcsy ugyanis pontosan ugyanaz a mór, ami Schmitt Pál is volt: egy ember, akinek el kell végeznie a piszkos munkát, és amikor elvégezte, mehet.

Ezért is gondolom azt, hogy Matolcsy napjai meg vannak számlálva, hiszen az ő gazdaságpolitikája nem kompatibilis az egyre inkább vágyott IMF-hitellel kapcsolatban. Hiszen minden, amit az IMF bírál a gazdaságpolitikában, az Matolcsy agyszüleménye (vagy ha nem is az övé, de a nevéhez köthető). Arról már nem is beszélve, hogy a várt gazdasági fordulat elmaradt, az egykulcsos adó több százmilliárd forint lyukat ütött a költségvetésen, amelyet a különböző elnevezésű adókkal, és egyszeri  bevételekkel sem sikerült befoltozni. Arról már nem is szólva, hogy három hónap alatt  sikerült összehozni az éves költségvetési hiányt, amely lehet, hogy unortodoxiában jó, de a való világban egy kicsit kellemetlen.

Ezért is mondom, hogy nem lennék meglepve, hogy ha a nagy tisztogatási hullám következő áldozata Matolcsy György lenne, és ez a kis írás lenne a bevezetője ennek. Hiszen Orbán Viktor nem válthatja le őt anélkül, hogy be ne ismerné a gazdaságpolitikai csődöt, de ha ezt a váltást jobboldalhoz tartozó újságírók és nagyemberek követelik, akkor meghajol akaratuk előtt, és meneszti a jobb kezét. Aztán, ha ez megtörtént, akkor egy újabb mártírral bővülhet a jobboldal pantheonja, aki vérét adta Magyarország megújulásáért.