Para-Kovács Imre: “Hozzuk közelebb azt a szakadékot!” 2011. november 7. hétfő 9:20

A Jobbik nyolcadik kongresszusán figyelemreméltó és szórakoztató gondolatok is elhangzottak, elég, ha csak a címben idézett nagyszerű Morvai Krisztina-kijelentést elemezzük, mert mint cseppben az egész vizelettócsa, úgy ebben a baromságban is tökéletesen felsejlik a modoros és ostoba reformnyilas ideológia tökéletes csődje és hirdetőinek szellemi leárnyékoltsága.

A nyolcvanas években az Oktatáskutató Intézetnek dolgoztam mint kérdezőbiztos, azaz kérdőívekkel jártam a vidéket, és iskolákban aludtam, menzákon ettem, valamint nagyszerűen éreztem magam. Nem mellékesen megismertem olyan helyeket, ahová magamtól sohasem jutottam volna el, jártam Felső-Kékeden és Szentlőrincen, kérdezgettem a pedagógusokat a Balaton-Felvidéken és Szatmárban, elég, ha csak Gergelyiugornyára gondolok.

Nem mellesleg húsz évig éltem Miskolcon, majd hosszú ideig a VIII. kerület legsúlyosabb részein, nem vagyok tehát azzal vádolható, hogy elefántcsonttoronyból szemlélem az eseményeket, cigányt csak a tévében láttam, nyomort csak a moziban.

Akkoriban ment le egy riport a rádióban az éppen kibontakozó szkinhedekről, és egyikük azt mondta, hogy van nekünk legitim trónörökösünk, nincs itt szükség semmi politikai kavarásra, elég csupán visszaállítani a monarchiát, amin én először megdöbbentem, de aztán arra gondoltam, hogy milyen nagyszerű ez a glasznoszty, hiszen éppen arról beszél valaki a Magyar Rádióban, hogy pokolba a szocializmussal, és csodálatos lesz egy olyan rendszerben élni, ahol mindenki elmondhatja a véleményét, és mindenkinek lesz politikai képviselete.

Még a monarchistáknak is.

Úgy gondolom, most is nagyszerű lenne, ha képviselné valaki a monarchia visszaállítását, de valahogy elcsúszott ez az egész, valahol félrement, senki sem beszél már a Habsburgokról, hiszen mint kiderült, ők nem akarnak senkit kirekeszteni a magyarságból, nem utálják a zsidókat és a cigányokat, liberálisok és okosak, eszükbe sincs kiépíteni itt valami elnyomó, buta és diktatórikus rendszert, így aztán a szélsőjobb elfordult tőlük, és megálmodta a saját pitiáner magyar változatát a valóságról, ahol a szakadékot közelebb kell hozni, és ahol mindenkit börtönbe kell zárni, vagy ki kell utasítani az országból, akinek nem tetszik a pofája.

Erről szólt a Jobbik nyolcadik kongresszusa, annak a Jobbiknak, amely a nyolcvanas évek szkinhedmozgalmából nőtte ki magát, és onnan fejlődött idáig, hogy már a hatalom átvételéről fantáziálhat, törvényes keretek között, tudomásul véve, elfogadva, nem ritkán támogatva.

Nem szeretek sikoltozni és békeszerződésekre hivatkozni, mert ezt a helyzetet mi teremtettük, és nekünk is kell valahogy kezelni, Európa nem fog beavatkozni, vagy amennyiben odáig fajulnak a dolgok, hogy be kell, akkor rettenetes córeszben leszünk.

Ezeket a kis szörnyetegeket mi neveltük ki, kezdve Király B. Izabellától, Potyka bácsin át, a Kisgazdapárt egykori kezdeményezéseitől Orbán Viktor polgári köreiig, szépen fejlesztgettük öntudatukat, anyagi hátteret biztosítottunk, dicsértük őket, hogy milyen nemzetiek, milyen frissek és milyen fiatalok, aztán egyszer csak itt vannak, és éppen készülnek bekebelezni a világot.

Mostanra se Potyka Bácsi, se Király B., Kisgazdapárt meg főleg, azonban a szélsőjobb itt maradt, mondhatnám Kornis Mihály szép szavaival: itt rohad bennünk, és sem megemészteni, sem kihányni nem vagyunk képesek, csak vonszoljuk magunkkal, undorodunk magunktól és számoljuk a napokat, mintha valami is megváltozhatna az idő múlásával.

A Jobbik egyszerű dolgokat mond az egyszerű embereknek, és ők vannak többen.

Legyen mindenkinek jobb, a bűnözők bűnhődjenek, aki dolgozik, az meg boldoguljon, nincs szükség tehát sem közgazdaságra, sem matematikára, csak ordas közhelyekre, naivitásra, buta szónokokra és buta hallgatóságra.

A Fidesz már megpróbálkozott ezzel, csak abba a nevetséges és vezetői számára szörnyű helyzetbe került, hogy most kormányoznia kell, így aztán hazudozhat ugyan tovább, de közben cselekedniük is kell, ami már korántsem olyan egyszerű, mint a kampányban baromságokat mondani és folyamatosan hazudni.

A Jobbikra ilyen megpróbáltatás remélhetőleg nem vár, kormányra sohasem kerülhetnek, ilyeténképpen azt mondanak, amit akarnak, lubickolhatnak saját, lebutított kis univerzumukban addig, ameddig jól esik nekik. Hozhatják közelebb a szakadékot. Énekelhetnek népies műdalokat. Faraghatják a köcsögfát.

Mert ha bekövetkezne a legrosszabb, és tényleg sokan szavaznának rájuk, akkor nem marad semmilyen lehetőségük, csak egy háború, hogy eltereljék a figyelmet mindarról, amit összehordtak, amit összehazudtak híveiknek, és amiből megvalósítani természetesen semmit sem lehet. Lerohannák Szlovákiát, lerohannák a cigányok által lakott falvakat, internálnák a melegeket és az értelmiségieket, aztán addig vernék a habot, amíg meg nem bombázná őket valaki, hogy kijelenthessék: a gonosz világzsidók megakadályozták, hogy befejezzék Magyarország felemelését, de majd a föld alatt folytatják a harcot.

Mindezt azért, mert a nyolcvanas, kilencvenes években, senkiben sem volt annyi bátorság, hogy elküldje őket a vérbe. Azért, mert késik a két pofon, amit Orbán Viktor beígért egykori szövetségeseinek. Azért mert a gyávaság és a gyönge demokrácia elhitette magával, hogy kibírjuk a mi kis nyafka nyilasainkat, hogy nem terhelik meg a rendszert, csak éppen itt vannak, nyilaskodnak kicsit, aztán majd hazamennek.

Nem mennek haza.