Jobbikos alternatívák

Vona Gábor nagyon okos és tanulékony ember, aki rövid idő alatt magáévá tette mindazokat a tulajdonságokat, amelyek ma jellemzik a hazai politikusok jelentős részét. Ezek közzé tartozik a porhintés, a ködösítés, az ármánykodás, a tömegek manipulációja, mellébeszélés, tények elhallgatása, vagy elferdítése, populizmus, arcátlan hazudozás, és ehhez hasonló „pozitív” tulajdonságok. Persze, volt kitől tanulnia, hiszen a mestere maga Orbán Viktor volt, aki azonban nem juthatott fel a politikusi „tudomány” azon magaslatára, mint a tiszta fajta magyar Vona Gábor.

A szélsőjobboldali párt vezetője a napokban sajátos alternatívát állított hőn szeretett nemzete elé. A 2014-ben lejáró külföldiek földvásárlási moratóriuma végleg döntés elé fogja állítani Magyarországot. Vagy eladja bagóért legnagyobb nemzeti kincsünket, a szent anyaföldet, és az Európai Unió tagjai maradunk. Vagy pedig jó hazafiként körömszakadtáig ragaszkodik a magyar vérrel áztatott anyaföldhöz, és kilép az EU-ból. Ez utóbbi akarat kinyilvánítása logikusan következik az EU zászlajának elégetéséből, ami szintén nemes hazafias cselekedetnek tekintendő.  Csupán kellett hozzá egy indok, hogy miért kellessen kilépni az EU-ból. Vona azonban nem olyan buta, hogy ne tudjon rögtön előrángatni a varázs kalapjából egy indokot . A magyar vérrel áztatott szent anyaföld védelme pedig van olyan súlyos probléma, ami azonnal nemzeti érzéseket ébreszt minden jó hazafiban. Tehát a pozitív értelemben vett nemzeti érzést kihasználva, és meglovagolva kreált indokot az Unióból való kilépésünk megindokolására. De vajon elég hazafias gondolat volt Vona Gábor ötlete? Vajon többet nyerünk-e azzal, amit ő javasol, azaz az EU-ból való kilépéssel?

Elsőként vegyük észre, hogy már a kérdés feltevése is hamis, és ezért megtévesztő. A vagy-vagy alternatíva ugyanis nem létezik. Az minden további nélkül megoldható, hogy szigorúan ellenőrzött módon kapjanak és műveljenek külföldiek hazai termőföldet, amibe olyan törvényi garanciákat lehet meghatározni, hogy a hazai vállalkozókkal egyenlő feltételek mentén működhessenek külföldi mezőgazdasági vállalkozások. Ilyen esetekben azonban valóban nem lehet megtiltani azt, hogy Uniós vállalkozók letelepedjenek hazánkban, éppúgy, mint hazai vállalkozók teszik más Uniós országban, hiszen ez az EU egyik szabadságjogát képezi. Magyarán: éppen az Uniós jogszabályi keretek között működhetnének a jelzett vállalkozások, ami egészen természetes dolognak tekinthető. Mindemellett a földet nem viszik el hazánkból, azt az állam bármikor kisajátíthatja, államisíthatja, ha arra megteremti a jogi feltételeket. Ehhez pedig a fiúk különösen jól értenek. Tehát a föld eladása külföldi vállalkozók részére nincs oksági összefüggésben az Uniós tagságunkkal.

De játszunk el azzal a gondolattal, hogy kilépünk az Unióból, ami bármikor megtehető, bár erre még nem volt példa az EU történetében.  Most csak három következményt vázolok fel. Az egyik az lenne, hogy egyúttal kilépünk a vámunióból is, ami azt jelenti, hogy minden nyugati exportunkat védővámokkal súlytanának. Ez különösen megnehezítené a hazai vállalkozások exportját, sőt, elképzelhető, hogy abszolút versenyképtelenné tenné azokat. Mindemellett tudjuk azt, hogy legnagyobb export felvevő piacunk éppen Németország, ahová csak megnövelt áron tudnánk árut szállítani. Ez lenne hazafias cselekedet?

A második következmény az lehetne, hogy az Uniótól nem kaphatnánk meg azokat a támogatásokat a strukturális és a kohéziós alapból (mintegy 1000 milliárd forintot), amelyeket a korábbi években megkaphattunk, és a gazdaság fejlődésében jelentős szerepet játszhatott. Ennek pedig az lenne a következménye, hogy az amúgy is versenyhátrányban lévő magyar gazdaság további lemaradásban lenne, ami akár alapjaiban megrendítheti a gazdaságunkat is. Magyarán olyan verseny hátrányt generálhatnának, ami szinte kilátástalanná tehetné a magyar gazdaság jövőjét. Ez lenne hazafias cselekedet?

A harmadik következmény az lehetne, hogy Magyarország olyan kritikus helyzetben, mint például most a gazdasági válság idején, nem számíthatna az EU segítségére. Láttuk, hogyan koldult Orbán Viktor a kínaiaknál, az araboknál, egyikőjük sem nyújtott segítőkezet. Számukra Magyarország rossz befektetési lehetőség lenne. Az Unió azonban nyújtani fog, igaz annak megvannak a feltételei. Ez lenne hazafias cselekedet?

De a fentieknél van ám egy ezeknél fontosabb előnye az Uniónak: az erőtlen ellenzék helyett a demokráciát védelmezi meg olyan cézárokkal szemben, mint Orbán Viktor, és olyan szélsőjobboldali párttal szemben, mint a Jobbik.  Bizonyára, éppen ezért nem kell az Unió Vona Gábornak, éppen ezért kell olyan maszlaggal etetni a hazai közvéleményt, amiről a fentiekben beszéltem. Vannak olyanok, akik ezeket beveszik, vannak olyanok, akik nem. Én az utóbbiak közzé tartozom.