Már hallom is, hogy milyen maradi vagyok, igazi őskövület. Talán… Meg önző is, csak a saját érdekemet nézem. Hát kiét kellene? A bankét?

NAIV

Visszatérően olvashatunk cikkeket arról, hogy rosszul bánunk a pénzzel, főleg készpénzt használunk, miközben át kellene térnünk a készpénzt kímélő fizetési eszközökre.

Külön ki szokták emelni, hogy mi, magyarok, élen járunk a pénzügyi tudatlanságban, egyben a készpénz használatában is.

A bankok közben nem győznek eleget „kommunikálni” arról, hogy milyen fontos lenne kímélni a bankókat. És igazuk is van. Elvégre ez nekik további üzlet lenne. Többszörösen is. Nem véletlen, hogy a pályán feltűntek az infotechnika óriásai is, ők is ki szeretnék harapni ebből az óriási piacból a maguk részét.

Ma már kötelezően kell, hogy legyen bankszámlám, a munkaadók ide utalják a fizetéseket. (Állami alkalmazottaknak akár meg is mondják, hogy melyik banknál kell nyitni a számlát, és így több százezer ügyfélhez, és micsoda összegekhez jut az intézmény egyetlen mozdulattal!) Havi számladíjat fizetek ezért. Amennyiben választok egy bankkártyát is mellé, annak a fenntartása további éves díjba kerül. Az utalások, a kártyás fizetések is pénzbe kerülnek, igaz, ez utóbbi a leggyakrabban a kereskedőt terheli, ahol vásárolok. Közben pedig a pénzem a bankban – azaz a bank rendelkezésére – áll. Látra szóló kamatra, azaz bagóért.

Érdemes szót ejteni arról is, hogy a bankok a bankkártyám révén milyen pluszinformációkhoz jutnak rólam. Mit vásárolok, hova járok kozmetikushoz, merre utazgatok, hogy bánok a pénzzel. Ez pedig komoly – amúgy mellékesen megszerzett és eladható – érték. Az infotechnikai cégek éppen ebben az irányban szeretnének még beljebb hatolni a magánéletembe. Az internetes kereséseimet és szörfözéseimet elemezve már sokat tudnak az érdeklődési köreimről (10 napja kerestem egy internetes kábelt, egy cég a mai napig támad a Google felületein át, akármilyen honlapot böngészek is – üzenem, köszönöm, még aznap megvettem), de be szeretnék zárni a kört, és pénzköltéseimről is mindent akarnak tudni. Ráadásul úgy, hogy én még fizetnék is érte.

Állítólag a készpénz rendkívül drága. Lehet, de nem nekem. Ha kapok 100 forintnyi fizetést kápéban, és abból 10 forintot befizetek sárga csekken, akkor pontosan 90 forintom marad. Nincs számlavezetés, nincs átutalási díj, nincs kártya- és kártyahasználati díj sem (az őrület teteje, hogy a bank átutalási díjat számol fel a saját magának átutalt, hitelt törlesztő részletért is). Ezek az apróságok ugyanis rendkívül gonosz tulajdonsággal rendelkeznek: év végére összegyűlhet belőlük 20-30-50 ezer forint is. Azaz rámehet – szinte észrevétlenül – akár félhavi fizetés is. Valamire, ami teljesen felesleges.

Már hallom is, hogy milyen maradi vagyok, igazi őskövület. Talán… Meg önző is, csak a saját érdekemet nézem. Hát kiét kellene? A bankét? A bank mikor vette figyelembe az én érdekemet? Valószínűleg nem figyeltem eléggé, mert még nem tapasztaltam ilyet.

Elfogadom, hogy a kártyás fizetés kényelmesebb (például nem húzza a zsebemet maréknyi apró). Vagy biztonságosabb egy bankkártyával sétálgatni, mint egy halom készpénzzel (mert a rablónak elszántabbnak kell lennie, hogy kiverje belőlem a PIN-kódot is).

De mindez miért kerül pénzbe? Igen, azt mondják, hogy ez szolgáltatás. Akkor miért köteleznek rá? A szolgáltatások többségéről el tudom dönteni, hogy kell-e nekem. Különösen, ha fizetnem kell érte.

Egy ügyfélbarát bankban (ilyet persze még nem láttam, de ha valaki igen, akkor jelezze) ingyenes lenne a számlanyitás, annak fenntartása és a bankkártya is, meg mindenféle utalás, fizetés. Azért cserébe, hogy náluk tartom a pénzemet, amit ők jelentős haszonnal, magas kamatra kikölcsönözhetnek – a tudtom nélkül – bárkinek. És a profitot sem osztják meg velem.

Persze sokkal firnyákosabb mind a két oldalt lehúzni…