A Közgép tagja volt a Margit híd felújítását végző konzorciumnak
Fotó: Kurucz Árpád Az ország egyik kiemelkedően prosperáló társasága a Közgép Zrt., s a közelmúltban egy

dokumentum alapján lapunk megírta, hogy a vállalkozás tényleges tulajdonosa az a

Simicska Lajos, aki miután lemondott az első Orbán-kormány idején betöltött APEH-elnöki

tisztségéről, sikeresnek bizonyult a magánszférában. Az utóbbi két évben az érdekeltségi

körébe került például a közterületi hirdetési piac jelentős része. A korábban alig ismert

Közgép révén az üzletember még nagyobb sikereket ért el: a cég – bár nem minden esetben egyedüli kedvezményezettként, mert az esetek többségében másokkal konzorciumban pályázik –

lassan háromszázmilliárd forint értékű állami, illetve önkormányzati megbízást nyer el

közbeszerzési eljárásokon.

Igaz, a vállalkozás már az előző ciklusban is észrevétette magát: tagja volt a Margit híd

felújítását végző konzorciumnak, amely az eredetileg tervezett 14 milliárdhoz képest végül

26 milliárd forintért végezte el a munkát. Út-, vasút- és hídépítés, szilárd hulladék

elhelyezése, szennyvízcsatorna-hálózat bővítése, közterületek rekonstrukciója: egyebek

mellett efféle munkák szerepelnek a Közgép repertoárjában, amelyek egy részében a cég

csak alvállalkozó. Ezek között van két, egyenként ötvenmilliárdos megbízás, és a

társaság közreműködik a Budapest és Székesfehérvár közötti vasútvonal

korszerűsítésében is – a munka az előző kormány idején indult –, ami önmagában

százmilliárdot meghaladó üzlet.

A Közgép sikertörténet: a tavalyi évet csaknem hárommilliárdos profittal zárta. De az

elgondolkodtató, hogy egy homályos hátterű vállalkozás hogyan jut százmilliárdos,

részben uniós forrásokból finanszírozott megrendelésekhez. A Közgép pedig ilyen, a

tulajdonosi szerkezete ugyanis máig ismeretlen a közvélemény előtt. Az új alaptörvény

elvárása szerint a központi költségvetésből csak olyan szervezet részére nyújtható

támogatás, vagy teljesíthető szerződés alapján kifizetés, amelynek tulajdonosi szerkezete,

felépítése átlátható. Az új közbeszerzési törvény által előírt nyilatkozatban bukkant fel

először „tényleges tulajdonosként” Simicska Lajos a Közgép dokumentumaiban.

E dokumentum azért is érdekes, mert Simicska aláírása a társaság közgyűlési

jegyzőkönyvein sem szerepelt, hiszen azokon személyesen nem vett részt, s a

döntéseket formálisan a részvények néhány tized százalékát birtokló személyek hozták.

A tényleges tulajdonosi szerkezet persze a nyilatkozattól továbbra sem válik igazán

átláthatóvá. A cégadatokból ugyanakkor kiderül, hogy a társaság képviseletére jogosult

személyek között található Nyerges Zsolt szolnoki ügyvéd is, az ő elnökké való

kinevezését a társaság is bejelentette. Nyergest a Fidesz gazdasági holdudvarának

kiemelkedően befolyásos tagjának tartják, ő vette meg például a korábban miniszteri

kinevezése miatt Fellegi Tamástól az Infocenter.hu Zrt.-ben levő részvénycsomagját

(e céghez tartozik a Heti Válasz, a Lánchíd Rádió és a Class FM). A Közgép egykori

vezetői, munkatársai, illetve a céghez közvetetten kapcsolódó más személyek közül

sokan kerültek kormányzati pozíciókba.

A lapunk által először megírt „Simicska-nyilatkozat” után a Demokratikus Koalíció az EU

csalás elleni hivatalához (OLAF) fordult, hogy vizsgálja ki a Közgép pályázatait. A párt

Németh Lászlóné fejlesztési minisztertől vár választ arra, a vállalat mekkora összegű

megbízásokat kapott a kormányváltás óta. Varju László pártigazgató a múlt szerdán

ismertette Gyurcsány Ferenc DK-elnök levelét, amelyet Giovanni Kesslernek, az EU

csalás elleni hivatalát vezető főigazgatónak írt. Ebben Gyurcsány jelezte: miközben az

építőipar teljesítménye az elmúlt években folyamatosan esett, a Közgép „lélegzetelállító

sebességgel nőtt”, és az állam a céget még az MFB 11 millió eurós kedvezményes

hitelével is segíti.

– Kitől várható el, hogy ebben az ügyben tisztességes vizsgálatot folytasson? A fideszes

káder vezette Állami Számvevőszéktől vagy a Legfőbb Ügyészségtől? – kérdezett vissza

a „feljelentéssel” kapcsolatos felvetésünkre Szabó Zoltán, a DK elnökségi tagja. Arra

pedig a pártnak se pénze, se apparátusa, hogy maga járjon utána, történt-e bármilyen

visszaélés. – Korántsem biztos, hogy bűncselekményekről lenne szó – fogalmazott Szabó

–, de ha valami disznóságra derülne fény, az is épp elég volna ahhoz, hogy az unió

visszakövetelje a tisztességtelenül felhasznált pénzt. Magyarország tíz- vagy akár

százmilliárdokat bukhat, ha közösségi támogatásokat szabálytalanul használ fel.

Más ellenzéki források ugyancsak jelezték, hogy sokba kerülhet, ha a kormány óvatlanul

bánt az uniós forrásokkal. Ebben az esetben nemcsak a jogosulatlanul felhasznált

összeget kellene visszafizetni, az OLAF pénzbírságot is kiszabhatna. Az sem zárható ki,

hogy Magyarország a következő költségvetési periódusban egy esetleges botrány

hatására kevesebb támogatáshoz jutna. Kérdéses, lehet-e bármit bizonyítani a

mendemondákból, amelyek arról szólnak, közbeszerzéseknél eleve csak annak van

esélye, aki a Közgéppel konzorciumot alakítva pályázik, vagy arról, hogy a

versenytársakat esetleg eleve lebeszélik az indulásról.

A Közgéppel kapcsolatban a Transparency International Magyarország vezetője nem

kívánt nyilatkozni. Alexa Noémi – hangsúlyozva, hogy szervezetük egyedi esetek

vizsgálatát soha nem tekintette feladatának – annyit mégis elmondott, hogy az efféle

jelenséget a „state capture” fordulattal lehetne jellemezni. Vagyis a magánérdek fogságba

ejtette az államot. Tehát a politikai és a gazdasági szféra között az összefonódások erős,

átláthatatlan rendszere alakul ki. Alexa Noémi ugyanakkor kiemelte, hogy a Korrupciós

kockázatok Magyarországon 2011 címen a tavasszal megjelent tanulmányuk számos

visszásságra rámutatott.

Évek óta neuralgikus pontnak tartják a pártfinanszírozást, de a közbeszerzés terén sincs

minden rendben. Legutóbbi dolgozatukban pedig arra hívták fel a figyelmet, hogy –

elsősorban a vezetők kiválasztására vonatkozó új szabályok miatt – meggyengült a

független ellenőrző intézmények rendszere. Az intézet vizsgálatai szerint a közbeszerzési

eljárások kétharmadában merül fel a korrupció lehetősége – hangsúlyozta Alexa Noémi.

A közbeszerzési törvény módosításakor a régi technikákat változatlanul nem küszöbölték

ki, tehát a pályázatokat továbbra is egy cégre szabhatják, és az ajánlatkérő viszonylag

szabadon dönthet arról, hogy milyen eljárási rendet választ. További kockázat, hogy az

eljárások jelentős részében csupán egyetlen ajánlat érkezik.

A Corvinus egyetem korrupciókutató központja márciusban publikált egy elemzést, amely

szerint 2010-ben 11 és fél ezer, tavaly 9600 közbeszerzési eljárásban hirdettek eredményt,

s ezek 54, illetve 49 százalékát egyetlen érvényes ajánlat mellett bonyolították le. Az

esetek felében valódi versenyről tehát nemigen lehet beszélni. A korrupciókutatók

tanulmánya egy másik összefüggésre is felhívta a figyelmet. Míg 2010-ben a

közbeszerzési piac 1800 milliárd körüli összeget tett ki, az elmúlt évben az állam és az

önkormányzatok ennek már a felét sem költötték el. A körülbelül 750 milliárdból pedig a

Közgépnek, illetve a közreműködésével pályázó konzorciumoknak 150 milliárd körüli

összeg jutott. Ez a teljes közbeszerzési piac ötöde, ami egészen elképesztő arány. 

Uniós körökben óva intenek attól, hogy az OLAF-tól vagy akár más brüsszeli hivataloktól

bárki csodát várjon Magyarországon. Annak ellenére is, hogy a támogatások

felhasználását az Európai Bizottság és az Európai Számvevőszék ellenőrzi. Például a

Budapest szíve néven emlegetett projekt kapcsán a bizottság maga jutott a közbeszerzési

eljárás során elkövetett szabálytalanságok nyomára, és ebben az ügyben most is folyik

még a vita.

Alaposabb vizsgálatokat folytat a számvevőszék, amely meghatározott ütemezés szerint

veszi sorra a tagállamokat, s most éppen Magyarország is a kiemelten ellenőrizendő

országok között van. Az uniós forrásokból finanszírozott beruházások esetén egyébként

az eljárásoknak csak a szabályszerűségét lehet ellenőrizni – azt is csak papírok alapján –,

és soha nem konkrét cégeket, hanem támogatott projekteket vesznek górcső alá.

A közbeszerzési kiírást, az abban foglalt feltételeket – beleértve a tervezett költségeket –,

a benyújtott pályázatokat, a kifizetéseket, az adott létesítmény használatbavételével

kapcsolatos információkat és még sok más mindent meg lehet találni a dokumentumok

között. Annak azonban, ha egy pályázatot kifejezetten egy cégre szabtak, illetve ha a

jelentkezőket előzetesen bárki megpróbálta is befolyásolni, aligha jutnak a nyomára az

uniós számvevők. S ha az iratok rendben vannak, azzal sem tudnak mit kezdeni, ha a

miniszterelnök egykori szobatársa százmilliós megbízásokat nyer el.

Ha valamilyen szabálytalanságot találnak, a számvevők kötelezik a bizottságot, hogy a

jogsértően felhasznált összeget vonják el, szándékos bűncselekmény – csalás – gyanúját

észlelve pedig az OLAF-hoz fordulnak. A mintegy ötvenmillió euróból gazdálkodó, s

valamivel több mint ötszáz alkalmazottal működő hivatal ekkor többnyire az érintett

tagállam hatóságait kéri fel a vizsgálat lefolytatására; a magyar kapcsolattartó pont a

Nemzeti Adó- és Vámhivatal OLAF koordinációs irodája. Ha a hivatal szabálytalanságot

talál, közigazgatási jellegű szankciót alkalmazhat, tehát nagy összegű bírságot is kivethet.

Bűncselekményt észlelve viszont megszűnik a hatásköre. Ebben az esetben az illetékes

tagállami hatóságnál tesznek feljelentést, és a büntetőeljárást annak kell lefolytatnia.

Így – legalábbis a végeredményt tekintve – majdnem mindegy, hogy a DK a csalás elleni

hivatalhoz vagy a legfőbb ügyészhez fordul. Kérdéses persze, hogy az OLAF mit kezd

egy olyan, valószínűleg példa nélkül álló bejelentéssel, amit egy volt kormányfő írt alá.