Tóth Ákos| Népszabadság| 2011. június 23.

A kormány lemondott arról a csaknem egymilliós tömegről, amely az elmúlt egy évben elhagyta a Fidesz-tábort, mert csalatkozott reményeiben, illetve fölkészületlenül érte a közpolitikai dúlás.

A helyzet azonban az, hogy ez a térfél már nem is másik. Nem a szimpatizánsok váltanak majd térfelet, hanem a kormány. A tervezett új közmunkaprogrammal semmi más célja nincs, mint ezeknek az embereknek a megnyerése. Nagyon leegyszerűsítve a következőképpen: a munkanélkülieknek nem lesz más lehetőségük, mint hogy elfogadják azt a munkát, amit a kormány kínál nekik, a minimálbérnél jóval kisebb összegért. Oda kell menniük dolgozni, ahová a kormány vezényli őket, éljenek az ország bármely pontján is. Ha az oda-vissza utazásukat nem tudnák megoldani, sebaj, ideiglenes lakhatásukat biztosítja az állam: csinos konténereket kapnak, ahol álomra hajthatják a fejüket, majd aztán hajnalonta indulhatnak építeni mondjuk a debreceni focistadiont, jókedvűen, derűsen, ahogy azt az ország újjáépítése indokolja, vidám füttyszóval.

Lesznek olyanok is persze, akik majd felügyelik a tevékenységüket – a szolgálatba visszavezényelt egykori fegyveresek, akik a fegyelem biztosításáért cserébe kicsivel komfortosabb konténerekben lakhatnak. Jó kis konténervárosok lesznek ezek – nyilván komoly házirenddel, amit jobb betartani, különben ugrik a munka.

Ezt akarta a Jobbik is, amikor a miskolci cigány bűnözők táborba kényszerítéséről beszélt.

Akkor a Fidesz elzárkózott az ötlettől, de úgy látszik, titkon mégiscsak megtetszett nekik: szerencsétlen, éhbéren tartott, kiszolgáltatott tömegekkel építtetnék meg álomberuházásaikat, isten, haza és a család legnagyobb dicsőségére, miközben a munka diadaláról papolnának, és ki tudja, hogy lesz-e akkor még köztük valaki, aki fölfogja, hogy az ő nagy bírhatnékságukban mit is tettek valójában.

A talpnyalás új kora

Népszabadság| 2012. március 31.

Orbán Viktor legnagyobb bűne nem az, hogy gazdasági mélypontra süllyesztette hazánkat, hanem hogy kizárólag kielégíthetetlen hataloméhsége érdekében rájátszik a magyar „néplélek” önsorsrontó hagyományaira, népszerű nép-nemzeti lózungokkal építi ki a totális feudális kliensrendszert, a „dzsentrikapitalizmust”, a talpnyalás újkorát.

Miközben a „középosztály” felemeléséről papol, csak azoknak hajlandó némi koncot vetni, akiktől saját ajnározását követel(het)i meg. Ez a bűn akár életfogytiglani várbörtönt érdemelne Kufsteinben, csak az a baj, hogy nép-nemzetijeink emiatt hősnek fogják kikiáltani, esetleg még „szabadságharcot” is indítanak kiszabadítására, azokról meg, akik ebben nem vesznek részt, kimondják majd, hogy „ezek nem igazi magyarok”.

Nemrég Lengyel László is írt cikket a Népszabadságban a „kiútról”. Szerintem a következő tíz évben eleve ne lehessen Magyarországon pártelnökből miniszterelnök, „szakértői kormányfőt” kelljen minden esetben a parlamentbe bejutott képviselők 51%-ának választania.

Így nemcsak egy újabb „fék és ellensúly” jönne létre, de a korrupciót is sikerülhetne visszaszorítani, hiszen annak meleg ágya nálunk a parlament. Ezt a célt elérni most csak egy olyan „konstruktív bizalmatlansági indítvánnyal” lehetne, amelyhez először is találni kellene egy a jobboldalnak is megfelelni képes kormányfőjelöltet (javasolnám Chikán Attilát), aztán – előtte vagy utána – valakinek össze kellene állítania azt az iratot, amelynek aláírására az egész ellenzék – pártok, civilek – összefogásával kéne meggyőzni 80-100 fideszes képviselőt.

Valószínűleg nem sikerülne, de legalább az ellenzék megtanulna „összefogni”, így legalább ’14-ben talán le tudnák váltani Orbán Viktort.

Békés Ilona építészmérnök - Magyar Köztársaság, Budapest