Szánalmas vergődés a megreccsent naszádon. A patkányok már érzik a veszélyt.

.

Megkezdődött a visszaszámlálás a nemzeti kétharmad szolgálati idejéből. Az ostobaság, cinizmus és agresszió nemzeti együttműködése látványos határhoz érkezett 2012 nyár végén. A hazugságok hálójába teljesen belegabalyodott politikai kommunikáció átvághatatlan gordiuszi csomót képzett a NEK neckjén (nyakán). Orbán gépezete fülsértően nyikorog, az eresztékek recsegnek, a szelepek utolsókat fújják a hatalmas nyomás alatt. Valamelyik szelep előbb- utóbb nem bírja tovább, csak idő kérdése. Valamelyik nagy tudású képviselő a kormánypárt frakciójából összeszarva magát a lehetséges következmények súlyától, borítani fogja a bilit. Minél jobban érezni fogják az önkény katonái, hogy egyre fogy a mögöttük biztosan álló választók serege, annál jobban kezdik átgondolni egy igazi elszámoltatás rájuk váró következményeit. Mert 2014-ben nem a budaigyulák fognak elszámoltatni a kamerák előtt, hanem a mélységesen csalódott és egzisztenciálisan lenullázott százezrek az utcán. Annyira sikerült Orbánnak magával rántania a pártját a szakadékba, olyannyira lettek a fideszes képviselők az orbáni stílus helyi képviselői, hogy ma az országban ugyanúgy beszélnek róluk, mint a kommunista káderekről, akik az elnyomó rendszer tehetségtelen és agresszív seggnyalóiként mérhetetlen kiváltságokat élveztek a lenini úton megszerzett vagyon és az urambátyám (elvtársam) kapcsolati háló révén.

Pedig Kádár a mainál lényegesen nagyobb politikai teljesítményt nyújtott, hiszen egy katonai megszállás alatt lévő övezetben alakította ki legvidámabb barakkját, Orbán pedig úgy vágta haza ezt a hazát kétharmados „történelmi" győzelemével, hogy mindenki neki drukkolt az elején, még azok is, akik nem rá szavaztak. Még én is drukkoltam, hátha lesz értelme ennek az egésznek, és jó konzervatívként a magántulajdonon alapuló gazdaságnak ad majd lendületet. Ehelyett a sajáttulajdonú gazdagságnak adott lendületet pl. a Közgéppel, és Hugo Chavez nyomdokain államosításba kezdett. Nem akarok és nem is tudok a tengernyi vérlázító és engem teljesen analfabétának néző nemzeti ügyek kormánya által elkövetett bűnök listájából szemezgetni. Az egész úgy fog elsüllyedni, ahogyan van, nem is olyan sokára.

A patkányok már helyezkednek a naszádon. Egymáson taposva fognak „rájönni" arra, hogy vállalhatatlan ámokfutáshoz asszisztálnak egy kicsinyes és nem is olyan okos, nem is olyan bátor, és nem is olyan nagy ember saját akciójához. Egészen biztos, hogy sokkal többen gondolkoznak most titokban a kiugráson, mint azt bárki is vélné, még a legnagyobbak között is. Csakhogy a kádári párhuzam most erre is érvényes, de még inkább az igazi keményvonalas kommunista párhuzam. Olyan szinten lettek részesei a bűnnek a fogalmatlan képviselők, akikkel megszavaztatott, beterjesztetett és módosíttatott a párt és frakcióvezetés mindent, ami csak Orbánnak volt fontos, és képviseltetett velük még számukra is nyilvánvaló hazugságokat és ostobaságokat, hogy a rendszer töküknél fogva tartja őket szorosan magához ölelve. De halálos lesz ez az ölelés. És egyszer valaki inkább veszni hagyja majd a férfiasságát, csak szabadulhasson, mert felméri, hogy mi várhat rá, ha nem szabadul idejében. Mint Ángyán József. Lesznek még itt ángyánok, akik ha nem is elsősorban erkölcsi okokból (mint Ángyán), hanem pusztán a kisebb kiszabható büntetés reményében fognak beállni az új sodorvonalba, mint tették ezt már életük folyamán többször is a fideszes padsorokban. De aki most merne lépni, annak még esélye is lenne a megbocsájtásra. Akik majd csak akkor fogják megtagadni kétharmados múltjukat, amikor már az el lesz tőlük véve, azokat ugyanúgy fogja kezelni az ország, mint ahogyan most ők kezelik a „komcsikat". Mindenért ők lesznek a hibások még hosszú-hosszú évekig.

Ezen kéne elgondolkozni, kedves parlamenti többség, ameddig még lehet ezen gondolkozni, és nem mozdul meg alul a víznek árja.