.

A pártállami nagyközségből – Jóska képviselőnek köszönhetően – várossá lett tulajdonképpeni nagyfaluban a Zöldséges hirtelen riasztotta a csapatot. Ez úgy szokott történni, hogy körtelefon megy, amikor valami ismeretlen autó megáll a templom-tanácsháza-kocsma háromszög környékén, és aki előbb észreveszi, az felhívja a többieket, hogy „gáz”. Ha a kocsiból gyanúsan tévelygő táskás alakok szálltak ki, akkor meg „nagy gáz”. A szimpla „gáz” esetén mindenki marad a maga boltjában, csak éppen számlát ad attól kezdve, amíg tart a „gáz”. Ha „nagy gáz” a fennforgás, akkor pedig átsietnek a kocsmába tanácskozni.

Most nagy volt.

– Mi az a kócos farkú rohadt redves anyja keservének odakozmált kínja van már megint?! – rúgta be a kocsmaajtót a Turis. – Hát bálabontás van! Ott kéne lennem.

– Majd mindjárt, majd mindjárt, ha mind itt leszünk – toporgott a pultnál a Zöldséges, mert az Ábécés még hiányzott.

A Kocsmáros már főzte a kávékat, ilyenkor „nagy gáz” esetén ugyanis csak dupla kávékat ittak, semmi alkoholt, hogy a felfokozott idegállapotukból adódó agyi koncentráltságuk ne lankadhasson. Vendég éppen egy szál sem volt a kocsmában, pedig ilyenkor délelőtt fél 10 környékén már itt szokott ücsörögni néhány törzsi, azaz törzsvendég, és laza fröccs mellett nézi a tévében telesopműsort a zsebre tehető 20 méteres magától összezsugorodó slagról meg a betont is elvágó konyhakésről, amiből ha kettőt rendelsz, hármat kapsz, de mi a fenének három, amikor errefelé senki nem akar betont nyesegetni késsel – eggyel sem. Szóval a kocsmában vendég senki nem volt, és épp beesett az Ábécés is, így a Kocsmáros a Nyitva táblát megfordította az ajtón, és attól kezdve Zárva lett.

– Na, mi a kócos farkú rohadt redves… – sürgette volna az eszmecserét a Turis, amikor a hátsó asztalnál mind a négyen lehuppantak a dupla kávék mellé.

– Előbb szedjük ki a mobiljainkból az aksit! – szólt határozottan a Kocsmáros.

– Mit csináljunk?! – értetlenkedett a Turis.

– Hát szedjük ki az aksit! Amikor legutóbb itt járt Jóska képviselő a kocsmában egy furcsa alakkal, akkor mielőtt sutyorogni kezdtek ott a sarki asztalnál, mindegyik kitette a mobilját és kivette belőle az aksit. Ez így szokás.

– Hagyjál már ezzel a fővárosi képviselős politikusi baromsággal! Hát én neked furcsa alak vagyok? – förmedt vissza a Turis, de már fordult a Zöldségeshez: – Mi az a kócos farkú rohadt…

– Pénztárgépügyben voltam bent a városban – nyitotta a történetet a Zöldséges a megyeszékhelyre utalva, mert az ő megyéjükben tulajdonképpen az volt az egyetlen igazi város. – Az ügyintézéshez kellett ott papírokat előkeresni, és ahogy matatok az autóstáskámban, az utánam érkező megkérdezte a pénztárgéposztó fickótól, igaz-e, hogy lehallgatócsip is lesz az új gépekben.

– Csipsz – mondta erre a Kocsmáros.

– Hülye vagy! Ne rádiókabarézzál már itt! Csip!

– Nehogy már azt a kócos farkú rohadt redves anyja…

– De, de! Ahogy a fickó megkérdezte, hogy lesz-e az új gépekben lehallgató, a pénztárgéposztó fickó felröhögött, abba se akarta hagyni a nevetést, de nem válaszolt, ez meg csak erősködött, hogy mondja már meg, lesz-e lehallgatócsip benne vagy nem, és akkorra már bejött egy másik ember is, a hóna alatt a régi pénztárgépe leadásra, és hallgatta a faggatódzást, aztán azt mondta, hogy ő is hallotta már másoktól beszélni, hogy az új gépekben lesz kémcsip.

– Az egész egy kémgép – így az Ábécés.

Ekkor bedugta a Zárva táblás ajtón a fejét egy későn ébredt törzsi:

– Szabad?

– Nem! – kiáltott rá egyszerre a Turis, a Zöldséges, az Ábécé meg a Kocsmáros.

– Csak egy felesre…

A Kocsmáros odarobogott a pulthoz, felkapott egy pálinkásüveget, kiadta az ajtón.

– Kuss legyen, amíg nem szólok! – becsapta az ajtót, és ugyanolyan hangerővel rárivallt a Zöldségesre: – És?!

– Hát semmi és. Én kitöltöttem a papírokat, a másik két fickó is elintézte a dolgát, a pénztárgépes meg végig rötyögött magában.

– Beépített ember – hümmögött az Ábécés. – Nyilván nekik dolgozik.

– Ez drótos gép lesz? Vezetéken megy be a jelentés az adóhivatalhoz? – érdeklődött tudományosan a Turis.

– Nem drótos, műholdas, mint a mobiltelefon – magyarázta a városban szerzett friss információit a Zöldséges.

– Ja! Gondolod, ha műholdvevő van benne, akkor lehallgató nincs? Ne már! Hát persze, hogy van.

Elgondolkodtak. Már mindegyik megitta a dupla kávéját. Már mindegyik ivott volna valami mást az izgalomra.

– Ismeritek a kopasz számtantanár fiát, aki számítógéptechnikai szakra jár az egyetemre a városban? – horkant fel a Kocsmáros. – Na, az egy nagyon képzett gyerek, nekem ő állította be otthon a CD-videós felvevőmet, okos kis csóka, az önkormányzati internetes újságot is ő csinálja ingyenben, teszi fel az internetre, vagy mi. Aki fel tud tenni, az le is tud venni, majd megbízzuk, hogy zavarja az adást.

– A lehallgatócsipet?

– Persze, meg a többit is! Az adócsipet is.

– És menni fog ez a mi falunkból? Tényleg?

– Figyelj! Ami működésre van kitalálva, azt mind be lehet zavarni. Hát nem ezt csináljuk mindig? Ugye? Ugye! Aztán meg szólunk Jóskának.

És akkor mind a négyen ittak egy-egy felest abból a pálinkából, ami tényleg szilvából készült, és megnyugodtak.