A király beszél, beszél, nem dadog, csak folyamatosan butaságokat mond.

Magam nem is hiszem, hogy ő ezt ne tudná, ám hisz a szómágia erejében, neki egyszer már bejött, hátha még működik: a szavak, szlogenek ereje legyőzi a rideg valóságot, amelyet a polgárok mindennapi életükben megszenvednek.

Brüsszeli útja után azt mondta a Parlamentben, hogy Magyarország a maga útját járja. Ez, sajnos, igaz: önsorsrontó, irracionális politikát folytatunk, megítélésünk folyamatosan romlik a világban: a forint és a legfontosabb részvények árfolyama ezért van mélyponton.

Orbán parlamenti beszédének célkeresztjében megint a bankok álltak: nem lehet, hogy háromévente az adófizetők pénzéből segítsék ki a bankokat, mondja.

Nem vagyok az európai bankok ügyvédje, de azt el kell ismerni, hogy a mostani, második európai válság kizárólagos oka a görög csőd: az európai pénzügyi rendszert még legyengült állapotban érte az újabb sokk. Nem lehet a bankokat hibáztatni azért, mert egy uniós tagállam (ráadásul az eurózóna tagja!) államkötvényeit megvásárolta. Lehet a súlyozást hiányolni, (francia bankoknál 50 milliárd euró névértékű ilyen kötvény van!), valamint a diverzifikálást, amit  például a megölt magánnyugdíjpénztárakra vonatkozó magyar törvény előírt. Ezek a pénztárak alig egy év alatt lényegében ki is heverték a válságot! (Orbánt persze nem tudták túlélni…)

Orbán összemossa általában az európai és a magyar bankokat, noha ez utóbbiak lényegében saját lábon „hordták ki” a válságot.

A magyar bankokat az Orbán-kór rágja szét: a hatalmas bankadó és most a kedvezményes devizahitel-végtörlesztés, aminek még a végkimenetele is kiszámíthatatlan. (Vannak, akik a december 31-i igénybejelentési határidőt is kitolnák, tovább növelve a bizonytalanságot!)

A bankok népszerűtlenségére játszva, saját túléléséért képes szétverni a magyar pénzügyi rendszert, noha ő is tudja (tudnia kellene), hogy a gazdaság érrendszere a bankvilág, amelynek ő most már a második, súlyos infarktust okozta.

És még, arcátlanul, azt várná, hogy a külföldi anyabankok toljanak be további pénzeket a leánybankjaikba, hogy a gazdaságot, amelyet ő lefékezett, felélénkítsék! Csakhogy e bankok vezetői nem kezdő internetes pókerjátékosok, akik egy jó lappal a kézben (most ilyen sincs!) egész vagyonokat tolnak be a potba.

Ezeknek a bankoknak most a túlélésért kell küzdeniük: hogy elérjék a kötelező tőkemegfelelési mutatót. Nem tudnak (és érthetően) nem is akarnak hitelezni.

Orbán kétbalkezes „jobbkeze” már elismerte: a forintgyengülés csak a 2012 évi költségvetésben 100 milliárd forintos lyukat üt, amelyet – mint sejthetjük – ismét a legnyomorultabbakon próbálnak behozni, ha egyáltalában képesek rá.

Ehhez a témához tartozik Orbán két-három héttel ezelőtti nyilatkozata, miszerint őt nem érdekli a forintárfolyam. (Egymás között sem egyeztetnek?)

Trapped – flickr/guy ont he streets 

Na és persze hazudik minden „elemző” is, aki naponta azt hajtogatja, hogy a forintgyengülés oka az eurózóna válsága. Ugyanis a cseh koronához képest is 14 százalékot gyengült az Orbán-kormány alatt a forint. Tessék végre igazat mondani, vagy ha azt valamilyen függőség miatt nem lehet, akkor inkább nem mondani semmit!

A várható következményeket Lázár György legutóbbi írása (Leolvadás előtt) pontosan kifejti, és még azt sem lehet mondani, hogy túl pesszimista lenne, hiszen ebben a szétesett országban minden lehetséges.

Változások csak egy új választás után várhatók.

Bauer Péter
Okleveles hid- és szerkezetépítő mérnök (BME 1960),
Diploma in Management Study (Brunel Egyetem, London, 1992)
Jelenleg statikus szakértő, tervező.
1998 óta ír gazdasági témájú cikkeket különféle lapokba