Abcúg Zsozsó a hálóban Mátyás Győző jegyzete Tulajdonképpen kifejezetten szerencsés a csillagok együttállása. Mert mi van, ha egy despota, ó elnézést, ha egy népe által hőnleg szeretett bölcs vezető éppen a csillagok iránt érez olthatatlan vonzalmat, képzeletét a végtelen tér babonázza meg. Már csak azért is, mert egy igazi vezér úgy érzi, kinőtte ő már a földi lét visszahúzó kereteit, néki csak a kozmosz határtalansága, a beláthatatlan tér kínálhat méltó perspektívát. Amiért is az űrkutatás a hobbija. S akkor mi a vas és acél országa helyett az űrhajók és fúziós rakéták országa lennénk, a GDP egyre nagyobb hányadát fordítanánk mindenféle űrprojektekre, Hortobágyon a világ legnagyobb űrbázisa létesülne, Kecskemét főterén kilövőállomás, a NASA tudósai irigykedve lesnék a magyar űrcsodát, és a legbölcsebb vezető nagy álma válna valóra, ahogy a Mars felé száguldva űrhajója fedélzetéről visszapillantana erre a koszlott sárgolyóra.



Igazán nagyra tartom a Freedom House meg az Amnesty International típusú szervezetek buzgólkodását, szép dolog, ha hitelesített rőffel mérjük, merre hány méter a sajtószabadság, meg hogy mennyire vannak cinikusan lesajnálva az emberi jogok Félbalkániában. De azért a legpontosabb értékmérője annak, hogy egy ország milyen mélyen trappolt már be az autokrácia dzsungelébe, az az, ha megnézzük, a vezetők mennyire gátlástalanul hódolnak saját hobbijuknak köz-, illetve állami pénzen. Azért, mert megtehetik. És azért tehetik meg, mert nincs felettük kontroll. És azért nincs, mert gondoskodtak róla, hogy ne legyen, ne lehessen.

Nálunk a futball a „fejedelmi” passzió. Ömlik is bele a pénz számolatlanul. A legbölcsebb vezető szülőhelyén például csodaszámba menő projekt valósul meg, egy futballstadion varázslódik elő a semmiből. Szép emlékműve lesz ez a RENDSZERnek. Van annak hagyománya, hogy az imperátorok, vallási elöljárók önmaguk nagysága előtt hódolva lenyomatot hagynak a történelemben; van, ki piramist, van, ki templomot építtetett, a mi uralkodónk futballstadiont.

Koncepciózus fejedelem persze nem parancsol, csak mintegy intézményesíti az utat, amerre a bőkezű apanázs áramolhat. Például törvényben szabályozzák, hogy a progresszió irányát megsejtő vállalkozók adójuk egy részével a látványsportot támogathatják. És hát számtalan illető értette meg „az idők szavának kerekét”, s valahogy pontosan tudta, hogy a futballra áldozni bölcs dolog, bizonyos csapatokra meg egyenesen hazafias kötelesség.

„A Felcsúti Utánpótlás Neveléséért Alapítványt találták a legvonzóbb támogatási célnak azok a vállalkozások, amelyek a társasági adókedvezményt kihasználva támogatják a látványsportágakat. A székesfehérvári Videoton utánpótláscsapataként működő felcsúti együttes a labdarúgócsapatokhoz befolyt összes adókedvezményes támogatás közel ötödét kapta meg, azaz 2,8 milliárd forintot. Felcsúthoz képest elenyésző az egyes élvonalbeli labdarúgó-csapatokhoz beérkezett pénzek nagysága.” – írta a kérdéssel foglalkozó portál.

Ezekhez a haladás irányát hibátlanul érző vállalkozókhoz csatlakozik az olyan állami pénzautomatának minősülő cég, mint a Szerencsejáték Zrt, amelyik a minap 250 millió forinttal támogatta a Fradikát, nyilván piaci alapon, ahogy azt egy bizonyos Kubatov nevű elnök szorgalmazta. A döntés dokumentumait pedig 10 évre azonmód titkosították. Az nekem merőben új, hogy ezt egy állami vállalat megteheti, hacsak nem nemzetbiztonsági veszélyeket rejt, ha napvilágra kerül, hogy ebből a zsozsóból mennyit kap majd a legmagyarabb klub szomáliai bekkje vagy portugál középpályása (merthogy az összeg szinte bármire felhasználható).

Dicséretes dolog is összességében sok milliárddal támogatni a futballt, épp amikor lenullázzuk a felsőoktatást, kivéreztetjük az egészségügyet. És még szebb az az átlátható, tiszta módi, ahogy ezek a pénzek eljutnak a címzettekhez.

De még nem vagyunk az út végén, majd akkor, ha az oligar… nemzeti burzsoák közpénzből épült stadionokkal lepik meg egymást a vezér születésnapján.