Várhegyi Éva: Ha a különadókkal Magyarország elutálja a külföldi tőkét és a

befektetéseke

t, akkor ne csodálkozzon azon, ha nincs növekedés.
Népszabadság - Móricz Simon – Matolcsy György éveken át volt a Pénzügykutató munkatársa. Mióta nincsenek

beszélő viszonyban?

– Ebben a kormányzati ciklusban már nem igazán találkozott senkivel a társaságtól. Talán

egyszer, mintha ebédelt volna valakivel. Jó pár éve, a Pénzügykutató egyik születésnapi

konferenciáján láttam utoljára. Többen nagyon keményen bírálták akkor az előadását, a

nézeteit. Látszott, hogy ezen megsértődött.

– Mikor váltak el ilyen mértékben egymástól a szakmai gondolataik? Lehetett látni a

különbséget a pénzügykutatós időszakban is?

– Fokozatos volt az elszakadás. A szemlélete mindig is erősen különbözött a többiekétől.

A nyolcvanas években nálunk dolgozott Surányi György, Bokros Lajos, Antal László is.

Aztán a rendszerváltás után ő kormányzati pozíciót vállalt az Antall-kormányban, mi pedig

folyamatosan bíráltuk annak a tevékenységét. Ettől függetlenül még visszajöhetett volna

hozzánk, de valószínűleg ez a lehetőség fel sem merült benne. Megalapította a saját

intézetét, saját emberekkel. Ezt követően, már a kilencvenes évek első felében látni

lehetett, hogy kezd elszakadni a közgazdasági gondolkodás főbb irányzataitól. Aztán

egyre távolabb került ezektől. Most már nyíltan is hangoztatja, hogy nem szereti követni

a közgazdasági tankönyveket, az ortodox módszereket. Azt gondolom, nincs is meg hozzá

a megfelelő szaktudása.

– Azért csak együtt dolgoztak.

– Mielőtt 1986-ban átkerült hozzánk a Pénzügyminisztériumból, Csillag István munkatársa

volt, és főleg vállalatszervezési és -irányítási kérdésekkel foglalkozott. Később a

privatizáció lett a területe. Soha nem foglalkozott monetáris politikával vagy bankügyekkel.

Sőt, még pénzügyekkel sem. Nincs bizonyított szakértelme a területen. Nem vagyok abban

biztos, hogy át tudja látni azokat az unortodoxnak mondott, a nemzetközi gyakorlatban nem

konvencionális eszközként emlegetett módszereket, amelyeket szerinte alkalmazni kellene.

Matolcsy György legnagyobb veszélye, hogy felkészületlen.

– Eddig sem az volt a gyakorlat, hogy a monetáris politika kutatóit nevezik ki

jegybankelnöknek.

– A többségüknek azért volt legalább köze a pénzügyekhez, volt múltjuk a szakmában.

Surányi György szakértelme megkérdőjelezhetetlen. Járai Zsigmond pénzügyminiszter

volt és vezetett bankot, Simor Andrásnak nagyon komoly volt a bankári múltja.

– De az elnök nem egyedül dönt a monetáris politikáról, ő csak egyetlen szavazat.

– A monetáris tanácsnak jelenleg hét olyan tagja van, akiket a Fidesz vagy maga Orbán

Viktor nevezett ki, a függetlenségük így nem biztosított. Négyüknek – köztük a

jegybankelnöknek és az alelnöknek – erősen megkérdőjelezhető a szakmai hozzáértése

is. Nagyon nagy kérdés, mitől lesz hiteles a monetáris tanács és a jegybank.

 -  – Csakhogy mégis a monetáris tanács azon tagjainak lett igaza, akiket most bírál. Úgy látszik, volt tér a kamatcsökkentésekre.

– Én úgy mondanám, szerencséjük volt. Amikor a Magyar Nemzeti Bank monetáris

tanácsának Fidesz által delegált tagjai a jegybanki stáb véleményével ellentétes

álláspontra helyezkedve belekezdtek a kamatcsökkentési ciklusba, még nem tudhatták,

hogy ilyen pénzbőség alakul ki a világban. Akkor, 2012 augusztusában még csak

rebesgették, hogy az amerikai és az európai jegybank is gondolkodik a gazdaságot

élénkítő, a pénzmennyiséget növelő újabb lépéseken. Az euróövezeti válság

rendeződésére utaló jelekkel együtt ezek a később bevezetett intézkedések valóban

kedvezően hatottak a befektetői hangulatra, és a kockázatosabb, de magasabb hozammal

kecsegtető magyar pénzügyi eszközökbe is áramlott a pénz. Ám mindezt nem lehetett

előre látni, ahogyan a magyar gazdaság fundamentumai sem támasztották alá a döntést.

A kockázatot mutatja egyébként, hogy most, a ciprusi nehézségek után máris

megkérdőjeleződik, lehet-e folytatni a magyar kamatmérséklést, és nem vonnak-e ki

veszélyes mértékben pénzt a befektetők.

– Nem lehet, hogy csak nem értették meg a tankönyveken kívüli, unortodox

gondolkodásmód logikáját?

– A kamatcsökkentésnél nincs ortodoxabb jegybanki lépés. Annyit állítok csupán, hogy a

lépésre egy-két hónappal előbb került sor, mint ahogy az indokolható lett volna.

– Ám Simor András és két alelnöke mindvégig a kamatcsökkentések ellen szavazott.

Akkor is, amikor már látszottak a pénzbőségre utaló jelek.

– Nem látok senkinek a fejébe. Azt gondolom azonban, a jegybanki stáb is elindította

volna a kamatcsökkentési ciklust, de később.

– Úgy tűnik, mintha megszűnt volna a vélemények cseréje a jegybankban, és azon

kívül is a közgazdaságtan egyes ágait képviselő két csapat között.

– A másik oldalon nincs csapat. Ott szinte nincsenek közgazdászok. A jobboldalinak vagy

konzervatívnak nevezett közgazdászok közül ma már nem látok egyet sem Matolcsy

György környékén. A jegybankelnök vazallusokat vitt magával a jegybankba, olyan

embereket, akik hajlandóak végrehajtani a döntéseit.

– De ha nincs párbeszéd, ha nem tudják, milyen lépések jöhetnek, hogyan lehetnek

képesek prognózist adni a magyar gazdaság jövőjéről?

– Azt azért tudjuk, milyen tanulmányok készültek korábban a nemzetgazdasági tárcánál.

Kiszivárognak bizonyos elképzelések a sajtónak is, hiszen tesztelni kell a piaci hatásukat.

Ezek alapján meg lehet becsülni, milyen lépések várhatóak. Orbán Viktor is megüzente

már, hogy élénkítést akar. Miután az irányítás egyszemélyes, borítékolni lehet, hogy a

jegybankban is mindent meg fognak tenni azért, hogy a kormányfő óhaját teljesítsék. Azt

gondoljuk, hogy el fognak menni, ameddig mehetnek, vagyis addig a pontig, amíg nem

veszélyeztetik vészesen a forint stabilitását.

– Hol van ez a pont? Meddig mehet el a kormány a gyengítésben?

– Nyilvánvalóan létezik egy olyan árfolyamszint, ami már a kormányt is zavarja – például

mert úgy magasabb lesz az államadósság, és többet kell törleszteni is a külföldi

hitelezőknek. Korábban a 300 forintos euróárfolyamnál már idegesnek tűnt a kabinet, ám

ma már az e feletti szinttel is megbékélni látszik. Amennyiben olyan intézkedésekkel

sikerül lassan gyengíteni a forintot, amelyek nem idéznek elő pánikot, amelyek

következtében nem menekül a tőke, akkor ez a pont egész magas árfolyamszintig is

eltolható. Az a kérdés, hogy a kormányzat vagy a jegybank jól méri-e fel intézkedéseinek

hatásait. Csak egy egyszerű példa: a kormány aligha gondolta, hogy az

alkotmánymódosítás esetleg betesz még a forintnak is. A magyar fizetőeszköz

gyengítésére játszani azért veszélyes, mert nem lehet pontosan tudni, mi az a lépés, ami

elindít egy nagyobb mértékű forintkivonást, ami összeomláshoz vezethet.

– Van olyan intézkedés, amely a forint gyengítésén kívül eszköz lehet a jegybank

kezében az élénkítéshez?

– Tervben van például, hogy a pénzintézeti szektoron át kedvezményes kamatozású

refinanszírozást biztosítanak a vállalati szektor számára. Erre van példa Nagy-Britanniában

, elvben akár működhetne Magyarországon is. De szkeptikus vagyok. Nálunk ugyanis a

hitelkereslettel is problémák vannak. A vállalatoknak ma nincs megfelelő üzleti tervük arra,

hogyan növekedhetnének. Elképzelhető, hogy olcsóbb hitelekkel lehet valamennyit

élénkíteni, de ennek korlátját jelenti az üzleti kockázat, és a gazdasági környezet. Aligha

lehet a jelenlegi gazdaságpolitikai feltételrendszer mellett, az üzleti bizalom teljes

hiányában megoldani a hitelezési problémákat.

Csődöt nem lehet prognosztizálni, annak nincs értelme.
Népszabadság - Móricz Simon – Kivéve, ha az állami bankok jönnek, és adnak pénzt boldog-boldogtalannak.

– Valóban nem tudjuk, hogy a hitelbővítés során a kereskedelmi, vagy kizárólag az állami

bankokra kívánnak-e támaszkodni. Előbbi esetben a hitelezési kockázatot a

magántulajdonosok viselik, az állami bankok esetén viszont az adófizetők. Kérdés, megéri

a gazdasági növekedést a köztulajdonban álló pénzintézetek vesztesége árán is

serkenteni? Van elég tapasztalatunk arra, hogy milyen rossz bank az állam. Persze lehet

azt mondani, hogy a bankrendszernek nem feladata a nyereség és a gazdaságos

működés, és ezért kell magyarnak lennie, de ez nonszensz. Ez már nem tündérmese és

álomvilág, hanem a tények figyelmen kívül hagyása. Ha elhagyjuk a profitot, nem működik

a gazdaság.

– Fogadjuk el, hogy korlátai vannak a hitelezés élénkítésének és a forint gyengítésének

is. De ha egyik se segít, mit lehet csinálni? Várjunk addig, amíg az uniónak nem megy

jobban, hátha az kirángat minket is?

– Miközben Európa a válság újabb fejezeteit éli át, Magyarország kezd leszakadni:

nagyobb a visszaesés itt, mint ott, és ha másutt növekedés is van, nálunk stagnálás.

Ennek az az oka, hogy a befektetők nem bíznak a magyar gazdaságban, és a magyar

kormányban sem. A kettő összefügg. Egy olyan országban várjuk a külföldi

pénzintézetektől, hogy hozzanak forrásokat, ahol a kormány, ahelyett hogy ígéretének

megfelelően csökkentené a hitelintézetek négy éve meglévő különadó-terheit, még egy

tranzakciós illetékkel is megfejeli azt. Ha a különadókkal Magyarország elutálja a külföldi

tőkét és a befektetéseket, akkor ne csodálkozzon azon, ha nincs növekedés.

– Nem meglepő, hogy borúsan látják a jövőt a Pénzügykutatónál. Igazság szerint nem

volt olyan időszak, hogy ne az alagútból jelentettek volna a gazdaság helyzetéről.

– A kilencvenes évek közepétől az ezredfordulóig úgy tűnt, mintha látszana a fény az

alagút végén. Az igaz, hogy előtte, a kilencvenes évek elején a gazdaság átalakulásával

kapcsolatos válság miatt, utána, az ezredfordulót követően pedig a belső, majd a külső

problémák nyomán nem lehettünk bizakodóak. Lehet azt mondani, hogy a szemüvegünkkel

van a baj, de a tényszámok sokszor még rosszabbak lettek a prognózisainknál. Nem mi

vagyunk pesszimisták, a helyzet borzalmas.

– Nem lehet, hogy jön egy fordulat a magyar gazdaságpolitikában? Hiszen Varga Mihály

lett az új nemzetgazdasági miniszter, és ez jelenthet markáns fordulatot is.

– Az valóban bizakodásra ad okot, hogy a kormány megszabadulhat a Matolcsy-féle

unortodoxiától a váltással. Ám az a baj, hogy a másik oldalon, a jegybankban megjelenik

ugyanez. Nem tudjuk, Orbán Viktor, aki végül is minden kérdésben egy személyben dönt,

melyik nézethez áll közelebb. Eddig úgy tűnt, a kormányfő nézetei közelebb állnak Matolcsy

György elképzeléseihez, mint Varga Mihály gondolataihoz. Elképzelhető, hogy józan ésszel

kezd gondolkodni, és jön egy gazdaságpolitikai fordulat.

– Hogyan lehet így prognózist készíteni? Több forgatókönyvvel számolnak?

– Többször próbálkoztunk ezzel az évek során, de a nehézségek miatt feladtuk. Most

nagyon optimisták voltunk, és abból indultunk ki, hogy a Fidesz nem akarja csődbe vinni

az országot. Azt várjuk, hogy ugyan a jegybank és a kormány megpróbálja unortodox

eszközökkel élénkíteni a gazdaságot, de csak addig a pontig, amíg a forint stabilitását

nem veszélyezteti. Azt gondoltuk, Matolcsy György be fogja látni, hogy Magyarország

nem Japán, és miután itt nincs defláció, nem lehet egy az egyben másolni az ottani

intézkedéseket. Azzal számolunk, hogy végül a jegybank józan monetáris politikát folytat

majd. Mi mást tehetnénk? Csődöt nem lehet prognosztizálni, annak nincs értelme.