Valóban kamu? Avagy mi az értéke az emberéletnek.Valóban kamu? Avagy mi az értékeaz emberéletnek.
Szerző: Révész István
Valóban kamu?
Nem tagadom, kíváncsiságból megnézem néha a kurucinfót. Szemet szúrt ma egy alcím, holokamu.
Elég nehéz megérteni, hogy miért, hogyan mernek emberek, embertársaink, polgártársaink, vagy ahogy tetszik megengedni maguknak azt a bátorságot, Hogy egy nemzet tragédiáját – ami valójában nem egy nemzeté – ilyen módon lekicsinyíteni, degradálni. Ebben számomra két nagy tanulság van. Az egyik az, hogy az a fajta gondolkodásmód ami a mai jobboldalt jellemzi, és a történelem folyamán gyilkos eszmeiségével és ideológiájával már többször felbukkant, nem képes felismerni az emberi életet mint értéket. Ha vallási oldalról közelítem meg a kérést, elmondhatom, hogy az Istenség által teremtett lényben nem képes meglátni annak teremtőjét, és a teremtő által a teremtménynek adott szabad akaratot. Ha materialista szemszögből vizsgálom, akkor nagyjából ugyan ezeket a következtetéseket tudom levonni. Egyszerűen fogalmazva, nem látja valami okból hogy egy ember önmagában az emberségénél fogva ÉRTÉK. Mert ha egy embert értékesnek, vagy pusztán az emberi mivoltából fakadóan értéknek, megismételhetetlen és pótolhatatlan személynek tekintek, akkor azzal már nem lehet állati módon bánni. Nem lehet megfosztani emberi mivoltától azzal hogy kinevezik ilyen- olyan állatnak, mert nem az. De ilyet még állatok sem tesznek, hogy azért ölnek meg másik állatot mert az más fajta.
A második ebből következik. Ha ugyanis nem képes felismerni az emberi élet értékét, már nem is képes tiszteletben tartani. És itt kezdődik egy hatalmas nagy probléma.
Az ugyanis, hogy rávilágítunk egy problémára, mondjuk etnikumhoz köthető bűnözésre, még nem szünteti azt meg. Viszont a fentebb leírtak alapján sajnos elmondható, hogy nem is fog tudni rá megfelelő választ adni, és megoldást mutatni, mert a természetéből kifolyólag nem is teheti. És itt újra bejön egy kettősség, mégpedig kommunikációs szinten. Mert felsőbb szinteken lehet beszélni ilyen olyan megoldásokról, ugyanakkor a szavazóbázist jelentő emberek előtt sokkal jellemzőbb azok igényeinek populista, alpári kiszolgálása. És ha egy kicsit még lejjebb megyünk, már nincsenek burkolt mondatok, célzások. Hanem “szókimondó szövegek”. És a nagy valóság, az eszme gyümölcse, nem a segítő szándék.
Munkahelyem olyan területén lévén városomnak, ahol a közelben van a romatelep, mindennapi probléma a lopások. Ez sajnos tény. Egy más alkalommal munkám során jelen voltam mint megfigyelő, egy bekísérésnél, áruházi lopás miatt. Itt elhangzott egy olyan mondat, amely talán egy kicsit rávilágít a probléma gyökerére. Az elkövetővel lévő személy kijelentette, hogy amit csináltak az nem lopás, hanem elvevés… Sajnos itt, ezen a ponton akkor megállt egy pillanatra azeszem, és nem igazán tudtam hova tenni. Később sokat gondolkoztam rajta, és ezek forogtak csak bennem: nevelés, ésaz örökölt hagyományok átértékelése.
Ez a kettő mindenki feladata, és érdeke. És ez meggyőződésem szerint nem csak jobbra szól, de középre és balra is. És a bevezetőben leírtak itt kapcsolódnak témánkhoz. Népeink múlt béli találkozásait – legyenek bár jók vagy rosszak – ki kell értékelni, a hibákat fel kell tárni, és be kell tudni őket ISMERNI. Soha, semikor a történelemben nem lehetett egy ország problémája megoldódott azzal, hogy a közöttük élő etnikai vagy vallási kissebségek kiirtására törekedett. De. Nem szabad itt leragadni, hanem közösen kell építeni a jövőnket. Mert együtt élünk. Itt, valahol Európában…
Révész István
ITT AZÉRT FELTENNÉM AZT KÉRDÉST IS,HOGY ÉLÜNK VAGY VEGETÁLUNK EGYÜTT VAGY KÜLÖN KÜLÖN?
Kapcsolódó hírek:
GYERMEKEK- HOLOKAUSZT Emlékezés
MAGYAR HOLOKAUSZT II.