A választások még nincsenek a nyakunkon (habár nincsenek oly
nagyon messze sem), ám a kormány és az ő kétharmados parlamenti többsége
nagy ütemben folytatja a választási előkészületeket. Olyan szabályokat
visz ugyanis keresztül, amelyek a szándéka szerint – és lehet, hogy
ténylegesen is – abszolút biztossá teszik a kormánypártok győzelmét a
2014-es országgyűlési választásokon. Három ilyen alapvető fontosságú
szabály készült már eddig el vagy van sürgős előkészítés alatt.
Az első a választási körzethatárok kiigazítása a kormánypártok
érdekeinek megfelelően és esélyeik javítására. Persze az igazság az,
hogy ez a módszer régóta ismert, és már nagyon sokszor alkalmazták.
Angliában például a XIX. század elején ismeretesek voltak az idők során
elnéptelenedett ún. „rothadt körzetek” (rotten borroughs),
amelyek minimális lakossága ugyanúgy választott képviselőket, és persze
ugyanannyit, mint az ipari forradalom időszakában nagy lélekszámúvá nőtt
városoké. Ez a rendszer számos – természetesen a mindenkori kormányok
által manipulált – választási csalásra adott lehetőséget, mindaddig,
amíg a reformmozgalmak eredményeként föl nem számolták az 1832-ben
elfogadott ún. Reform Act vagy Reform Bill keretében.
Szóval ez a módszer csak akkor botrányos igazán, ha nagyon durván és
nagyon átlátszóan alkalmazzák. Választási szakértők azonban arra
céloznak, hogy most éppen erről van szó.
A most pedzegetett és dédelgetett újabb terv a választók előzetes
regisztrációja, vagy – újmagyar szóval – „föliratkozása”. Itt arra
hivatkoznak, hogy más, kétségbevonhatatlanul demokratikus országokban,
mint az Amerikai Egyesült Államok, illetve ennek államai, szintén van
regisztráció. Hát hogyne, pont úgy, ahogyan Nyugat-Európában is van
bankadó meg tranzakciós illeték. Pont úgy, vagyis egészen másképp, minek
folytán az összevetés egyszerűen nevetséges. Amerikában a regisztráció
egy egyszerű és egyszeri aktus, amely közvetlenül a választás előtt is
lehetséges, s amely egyébként csak azért szükséges, mert ott nem létezik
egy alapul vehető adatbázis.
Republican Elephant & Democratic Donkey – flickr/donkeyhotey
A magyar kormánytervezet azonban, tekintve, hogy az ország
rendelkezik ilyen adatbázissal, egy teljesen szükségtelen szisztémát
kíván behozni, amelynek egyetlen célja – és ezt egyébként nyíltan ki is
mondták –, hogy távol tartsa az urnáktól a szavazatuk leadásáig
bizonytalankodó polgárokat. Ez a rendszer elvileg egyfajta „műveltségi
cenzust” vezetne be, aminek helyes vagy nem helyes voltáról lehetne
vitatkozni, a cél azonban valójában nem egy elvi jellegű szabályozás.
Annak az ismert ténynek a praktikus számításba vételéről van csak szó,
hogy Magyarországon a választásokat nem megnyerik, hanem elvesztik:
eddig minden választáson a kormány bukott meg, nem az ellenzék nyert –
kivéve a 2006-os választásokat, amelyeket Gyurcsány Ferenc kormánya,
valószínűleg jelentős mértékben egy emlékezetes televíziós vita hatására
is, csakugyan megnyert. Ezt most Orbán Viktor kormánya csak a csalárd
szabályok révén tudná megismételni.
(A magam részéről nem helyeselnék semmiféle cenzust, se műveltségit,
se vagyonit stb., még akkor sem, ha korábban ilyen rendszerek tűrhető
eredményességgel és tűrhető elfogadottsággal működtek. Megszüntetésük,
vagyis az általánosan egyenlő választójog bevezetése ugyanis azon a
józan megfontoláson alapult, hogy mivel minden állampolgárnak joga van
érdekeinek képviseletére, jobb, ha ezt a szavazófülkében a szavazólapja
leadásával, semmint az utcán kockakövek hajigálásával kísérli meg.)
A harmadik szabály nem szab részvételi küszöböt a választások
érvényességére. Már az eddigiekben is botrányos volt, hogy nálunk a
népszavazásokat 25 százalék + 1 egyforma szavazattal meg lehetett,
illetve meg lehet nyerni – lám, Romániában most betartották a
tisztességes 50 százalék + 1 szavazat érvényességi előírását,
függetlenül a várható eredménytől! Az érvényességi küszöböt mint olyat
eltörlő új szabály a választópolgárok kiábrándultságát és passzivitását
akarja kihasználni: majd a megfelelő, gondosan összeszedett pártlisták
alapján mozgósított törzsszavazók szépen elmennek, és megszavazzák a
kormánypártoknak megfelelő parlamenti többséget.
(Mivel az egyébként Európa-szerte terjedő passzivitás teljesen
abszurd választási eredményekhez vezethet – mondjuk, ha egyedül a
hivatalban lévő miniszterelnök megy el szavazni, az is elég lesz az
eredményességhez? –, a magam részéről látnám értelmét annak a
szabálynak, amely kötelezővé tenné a választásokon való részvételt,
megint csak függetlenül a várható eredménytől.)
A kormány és a kormánypártok tehát szorgalmasan készülnek. És úgy tűnik,
ezt teszik az ellenzéki pártok is: hónapok óta szorgalmasan toporognak
ugyanis egyhelyben.
Kommentáld!