Tragikomikus, amit a kormány az utóbbi hetekben a devizahitelek árfolyamrögzítési konstrukciója körül művel. Nem tudni, csupán kommunikációs csődről van szó, vagy belső vitákról, de egy héten belül négyfélét mondtak a leendő törlesztőrészletek alakulásáról. Ha a tegnapi hivatalos verzió a végleges, akkor a jelenlegi árfolyamok mellett 2015-től kb. másfélszeresére nőhet a havi fizetési teher.

Ember legyen a talpán, aki tisztán látja, mi vár rá akkor, ha a devizakölcsönének törlesztésekor az elkövetkező három évben élni kíván a rögzített árfolyam lehetőségével. A Fidesz-kormány ugyanis mindent elkövetett annak érdekében, hogy megnehezítse az érintett százezrek döntését, megéri-e számukra ezt a megoldást választani, vagy jobban járnak, ha keservesen is, de inkább tovább nyögik a megugrott havi részleteket. A PSZÁF ugyan feltett a honlapjára egy korrekt kalkulátort, de abból csak annyi derült ki, mi lesz 2014 végéig, mekkora lesz addig a törlesztőrészlet és mennyi további tartozás halmozódik fel a külön gyűjtőszámlán. A lényeg azonban pont az, mi történik 2015-től, milyen tényezők alapján alakítják ki a további havi kötelezettségeket.



Ez volt az a téma, ahol a kormányzati illetékesek össze-vissza beszéltek. A konstrukció kapcsán eredetileg az hangzott el, hogy az árfolyam-rögzítés lejárta után csak 15 százalékkal nőhet a havi törlesztés, s ezt törvényben fogják szabályozni. Ehhez képest múlt hét szerdán a kormányfő már mást mondott, a homályos megjegyzését úgy lehetett értelmezni, hogy ez a limit nem az egész törlesztési összegre fog vonatkozni. Csütörtökön Kovács Zoltán kommunikációs államtitkár cáfolta ezt az értelmezést, és kijelentette, lesz 15 százalékos korlát, de emiatt a futamidő fog nőni. Ez egyébként logikus, hiszen ha a kelleténél kevesebbet fizetünk, lassabban apad a tartozás, tehát tovább tart a törlesztés. Ekkor írtuk rovatunkban, hogy elvileg így az unokáink is fizethetnek, ha túl nagy az eltérés az akkori svájci frank árfolyam és a rögzített 180-as érték között.

Tréfás apróságok

Pontosan egy napig hihettük, hogy értjük az egészet, amikor a miniszterelnöki hivatal közleményben cáfolta államtitkárának előző napi állítását. Az új verzió szerint a 15 százalékos korlát kizárólag a gyűjtőszámlán felhalmozott árfolyam-különbözet törlesztésére vonatkozik, azaz csak az nem lehet nagyobb az utolsó havi részlet 15 százalékánál. Akinek ez így elsőre nem volt egészen világos, nem kellett elkeserednie, nem volt egyedül, egy ország találgatta, mi a fene az igazság, mit, hogyan kell akkor értelmeznünk. Ehhez képest tréfás apróság, hogy a kétségek közt hányódó érintetteknek már augusztus elejétől módjukban állt árfolyamrögzítést kérni, miközben a feltételek naponta változtak.

A bizonytalanságot végül a tegnapi közlönyben megjelent hivatalos szöveg hivatott eloszlatni, bár sikerült azt is olyan nyakatekerten megfogalmazni, hogy a sajtóban ezután is néhány téves értelmezés látott napvilágot, vélhetően azért, mert nem mindenki szánt elég időt arra, hogy pontosan megértse az egyébként valóban kusza mondatokat. Ha a kerékbe tört magyarsággal íródott szöveget nagy nehezen végigelemezzük, kiderül, hogy a pénteki álláspont volt az igazi, mert a 15 százalékos limit kizárólag a gyűjtőszámlán lévő összeg törlesztésére vonatkozik. Azaz a rendelet az eredeti szerződésből eredő törlesztések későbbi nagyságát nem korlátozza, csupán annyit rögzít, hogy a három év alatt az árfolyam különbözetből és annak kamataiból felhalmozott tartozás havi törlesztőrészlete nem lehet nagyobb a harmadik év végén fizetett havi részlet 15 százalékánál.

Íme, a számok

Hogy érthetőbb legyen, nézzük a számokat, kissé persze leegyszerűsítve. Ha valaki a jelenlegi, nagyjából 240 forintos svájci frank mellett havi 100 ezret fizet, neki a törlesztés a 180-as fix árfolyammal három évig 75 ezer forintra csökken. Ha az alpesi deviza, tegyük fel, ugyanezen a szinten marad végig, a külön számlán 36-szor 25 ezer forint és annak 6-8 százalékos kamata, azaz több mint egymillió forint halmozódik fel. Ha a frank akkor is ilyen erős lesz, 2015-től a havi törlesztés újra 100 ezer forintra ugrik, és ehhez jön maximum a 75 ezer 15 százaléka, azaz a teljes kötelezettség mintegy 111 ezer forint lesz. A kalkuláció alapján nagy biztonsággal arra számíthatunk, hogy a mostani szinten stabilizálódó árfolyamnál 2015 elejétől a fizetési kötelezettségünk az addigihoz képest másfélszeresére nő, az eredeti, például 2007-es szerződéshez viszonyítva viszont csaknem duplájára.

A lényeg ez, bár a kormányrendelet néhány meghökkentő kitételt is tartalmaz, például azt, hogy a gyűjtőszámlán felhalmozott összeg törlesztése maximum 30 /!/ évvel haladhatja meg a normál törlesztés futamidejét és 75 éves korig fizetni kell. Ha időközben netán elhalálozunk, értelemszerűen az utódainkra hárul a teher. Sok vargabetű után tehát sikerült kitalálni egy olyan megoldást, amelyben a törlesztés is megugrik, viszont akár az unkáink is fizethetnek. Ez utóbbi csak akkor következhet be, ha a fenti példához képest a svájci frank jelentősen tovább erősödik, viszont ennek az ellenkezője is megtörténhet. Miután erre ráhatásunk nincs, nem tehetünk mást, mint hogy drukkoljunk, ne legyen újabb recesszió a világgazdaságban és minél hamarabb stabilizálódjon a nemzetközi pénzügyi helyzet. Ez az egyetlen esély a svájci frank gyengülésére.



Igen vagy nem?

Mit tegyünk tehát: válaszuk a fix árfolyamot vagy nem? A kalkulációnkból egyértelműen kitűnik: csak annak éri meg ebbe belemenni, akinek nincs más választása, mert képtelen elviselni a megnövekedett terheket. Aki ha nehezen is, de még törleszteni tud, inkább maradjon a jelenlegi konstrukcióban, így összességében kevesebbet kell fizetnie, és nem kell tartania a 2015-től megugró terhek sokkjától. A frank árfolyammozgását közvetlenül fogja érezni, de míg a 270 feletti szintre kevés az esély, jó esetben a mostaninál alacsonyabb kurzus várható. Ehhez persze a javuló nemzetközi hangulaton kívül az is kell, hogy az elkövetkező években a magyar kormány végre olyan gazdaságpolitikát folytasson, hogy ne írjanak le minket teljesen a befektetők.