Pár héttel ezelőtt az előttünk lévő közjárdában sokéves reklamációm után három diletációs közt újrabetonoztak. Az egyik kőműves szakmunkás volt, a másik,a fiatalabb meg asztalos, csak itt mint segédmunkást foglalkoztatták. A kőműves szakmunkás minimálbért "kapott" munkája után, úgy 50 körüli háromcsaládos ember, a fiatal asztalos meg mint segédmunkás az a minimált kapta. Az idősebb hazavisz 76 ezret. A fiatalabb, akinek két hónapja született kislánya, az 61ezret. A idősebb Szeremlei lakos. Van telke, konyhakertje, és ha alkalma akkor "fusizik. Persze feketén. A fiatalabb még csak 24 éves. Albérletben lakik. Itt Baján. Teljesen reménytelennek látja a továbblépés lehetőségét.
Kimenni külföldre nem megy, mert a gyermeke legszebb éveit szeretné vele közösen megélni.... ÉS még azt mondta, Ő VAN JOBB HELYZETBEN, MINT A BARÁTAI, akik vagy 3 hónapig közmunkásként, csikket, szemetet szednek kézzel(!) és utána azt a minimálsegélyt várják ....
EZ MANAPSÁG A MUNKA ALAPÚ TÁRSADALOM. A "hivatalos" átlagbér meg 220 ezer feletti...
Az a betonvágót kezelő gépkezelő fogalmazta meg ezt találóan: " azt a ..jó..édes .a... ahhoz, hogy egy fazon "városi qva drága terepjáróval furikázva nagy pénzt tegyen zsebre, 40-45 embernek kell nyomorognia..."

Válasz

Engem nem a felsorolt összegek közűl a nagyok zavarnak.Engem csak az zavar,hogy az 5 évvel ezelőtt megállapított nyugdíjamból gond nélkül kijöttem,és ma mire kifizetek mindent,a hó végi napokon már csak az aprópénzt számolgatom,és az,hogy a 1227097és a munka vállaló akinek a bére alacsonyabb mint a nyugdíjam,ha egyáltalán megkapja,miből tud élni?

Válasz

Kedves László !
Igazad van. A baj csak az, hogy ezt a jobboldali hatalmat egyáltalán nem érdeklik ezek az általad felvetett problémák, sem a megoldási javaslatok, mert nem céljuk egy egységesebb, összekovácsolódott, összeszokott, egymással beszélő (!) viszonyban lévő csoportok-rétegek megteremtése.
Ez CSAK gondot és problémát jelentene nekik, és még a végén kialakulhatna bizonyos dolgokban egységes álláspont is ebben a szerencsétlen országban.
Mondjuk ha Bibliaolvasó Kört, Turul szövetséget, Sámánista klubot ,vagy egyéb léggömbhámozó, és az irányvonalukba beillő szervezeteket kezdeményezne valaki, azt még támogatnák IS. Épp a múlt heti önkormányzati ingyenesben jelentek meg a jövő évi pályázati kiírások és feltételek.
Mivel a javaslataidban szereplőkhöz hely, pénz, szervezet szükségeltetik, az alapján megnéztem a kiírást. Sajnos ESÉLYE SEM LENNE a sok pénzért elkészített pályázatot benyújtani, mert ELVE nem is nyerhetne.....csak "léggömbhámozók" nyerhetnek, meg akik beférnek a "csapatba".
- A természetes személyek anyagi lehetőségei meg eléggé szűkösek...
- Önszerveződés...?

Válasz

A nyugdíj, a nyugállományba került emberek díja.- gondolhatnánk. ez nem ilyen egyszerű.Aki képzettséget , sőt magasabb képzettséget szerzett, valószínüsíthetően nagyobb teljesítményre is lehetett képes, több, vagy értékesebb produkciót volt képes teljesíteni. Újabb és még jobb teljesítményt nyújthatott éppen elismertsége okán, karriret is csinálhatott, ellépett a közvetlen kétkezi tevékenységtől, vezetővé válhatott, sok ember munkáját irányíthatta még nagyobb hatékonyságot érhetett el vállalata, tevékenysége által. Magasabb jövedelme után magasabb nyugdíjjárulékot fizetett, tehát több " befizetése " keletkezett mint azoknak, akik a gépek, munkaeszközök, szerszámok mellett teljesítettek. Joggal érezheti, megérdemli a nyugdíját.De ! A munkából kikerült emberek nagyobbik fele kevés, vagy még annál is kevesebb nyugdíjat kap. Előbbi " befizetés " okán. Addig amíg a létminimum szintjén mozog ez a nyugdíj, nincs is tragédia. A 27.000.-Ft.-os juttatás azonban nem elég az élethez,különösen azon réteg számára, amely réteg a városokban élt, ahogy élt. Az egyén felelőssége önmaga sorsa felett jól hangzik. Ezt a szakmunkásképzőből kikerülve kellett volna tudatosítania mindenkinek, aki a munkát adó oldalon állt/vagy ült. Természetesen a munkavállaló kellett volna elsősorban felelőssé válnia önmaga sorsát szülei, nagyszülei sorsában látnia. Nem tette.Ki ezért, ki azért, ma ez az önvizsgálat legfeljebb a most munkába álló fiatalok számára lehet tanulságos. / nem vált azzá , ahogy látom /A felosztó, kirovó rendszer mellé odatettük a három pillér és a megtakarítással járó életbiztosítások, no meg a kötelező magánnyugdíjpénztár szisztémát, húsz évig 1990 óta folyamatosan tudatosítottuk környezetünkben ennek fontosságát, most mégis össztársadalmi szinten szegényedtünk el, tartalékaink nincsenek, az infláció elszabadulni látszik, az élet nap mint nap drágább, a nyugdíjas, főleg vidéken, ha van hozzá ereje, képessége, még talál kiegészítő jövedelemforrást a kertje piacképes termékei értékesítésével / no nem a városi piacon, mert ott nem árulhat, vagy ha mégis, de számla/blokk nélkül megbüntetik /
de a városi ember, akinek soha nem volt ismerete, tapasztalata, tudása a kertészkedéshez, kisállat tenyésztéshez? Velük mi legyen? A társadalom szolidaritása kell hogy minden tagja számára az élete fenntartásához szükséges javakat biztosítsa. Ezt lehet ilyen olyan törvényekkel farigcsálni, de a lényeg akkor is az marad, a nagyobb közösség kell gondoskodjék kiöregedett tagjairól, életük végezetéig, addig, amíg ő maga is nem kerül abba az életkorba és állapotba. Természetesen látom a dolog anomáliáit. A korkedvezményes problémákat. Egyesek azt mondják, nem lett volna rendőr, vagy katona, ha nem ígérik a korai nyugdíjat, 25 évi szolgálat után.Hiba volt, többet ne igérjünk ilyen könnyelműen, motiváljunk másként.
Az tarthatatlan, hogy milliók ne tegyenek valami értékteremtő teljesítményt az ország asztalára. Demagóg lennék ha azt mondanám, állítsuk vissza a " háztáji gazdálkodást" ?
Nagyon sok vidéki család korát , fizikai állapotát meghazudtoló teljesítményt nyújtana mind maga, mind a tágabb közösség javára. A városokban élők is kettős munkatevékenységet végeztek és végeznek ma is. A közalkalmazott, a köztisztviselő is kerékpárjára kap teker a kertjébe, ahol megtermeli mindazt, ami tehetségétől, képességétől telik.Ezrével vannak házak falvainkban, mind üres és pusztul. Csak Budapesten üdvözitő az élet? Azoknak, akik felkészültségüknél , képzettségüknél fogva ott szükségeltetnek, azoknak igen. De a többi ezrek, akik ma itt, holnap ott? No persze a szabadság, a jog,
Aztán még egy utolsó apróság. Miért nem veszi igénybe a gazdasági élet azt a mérhetetlen tudást, tapasztalatot , amit a nyugdíjas társadalom összehalmozott életük során ? Sokféle senior kisközösség dolgozhatna, kiválasztódnának a képességek, a rátermettség, a tanító - nevelő, tudást, képességet átadni képesség szerint, talán éppen a " legszűkebb keresztmetszet " a társadalom tisztes informálása, az ismeretterjesztés területén. Amikor egyre nő a funkcionális analfabéták száma, ugyan ki lehetne alkalmasabb ennek gyógyítására, mint az erre alkalmas nyugdíjas. Nem biztos hogy a pénz, sokkal inkább maga a hasznos tevékenység felemelő érzése hiányzik.
Én megfontolnám az illetékesek helyében. Az oktondi követelőzőkkel ne azonosítsuk az aktív tevékenykedőket. A nyuggerek, sőt a komcsi nyuggerek minősítésre kéretik nem vetemedni. Tisztelettel!

Válasz

Én 45 év után mentem nyugdíjba,most 47 évnél tartok azaz adót, járulékokat fizetek minden után.Elfelejtik sokan ,hogy a 40 év felett igenis prémium évek vannak.Nos én munka mellett tanultam tovább nappal dolgoztam éjjel tanultam...aki csinálta tudja mit jelent,
Igen sok ismerősöm hangadója a környezetemben,hogy az ő nyugdíja pi... semmi.Nos nem is dolgozott férje után kap amit kap ,a másik pediglen,hogy rengeteg még a tsz nyugdíjas akik 120 nap/év munka után i jövedelemben kaptak nyugdíjat.
Akik iparban dolgoztak és szakképzetté tették magukat azok természetesen magasabb nyugdíjra jogosultak,hiszen a Kádári korszakban is a szaktudással rendelkező egyén termelt magasabb állami profitot.
Talán én úgy fogalmaznák,hogy mindenki annyit arat amennyit elvetett...tisztességes ember nem megy át a szomszéd búza táblába,vagy a szomszéd kamrájába..

Válasz