16 éve indult a harmadik pillér
A magyar nyugdíjrendszer 3. pillérét az önkéntes alapon
finanszírozott, nyugdíjcélú megtakarítás érdekében létesített
intézmények alkotják. Az önkéntes nyugdíjpénztárak 1994. január 1-jén
kezdték meg tevékenységüket hazánkban. Ezek az intézmények a
magánnyugdíjpénztárakhoz hasonlóan tőkefedezeti elven működnek, azaz a
pénztártagok saját maguknak gyűjtenek, és a felhalmozott vagyonukból
kapnak szolgáltatást.
Elsősorban az önkéntes
nyugdíjpénztárak, a foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató intézmények
(2008-tól) és a nyugdíj-előtakarékossági (más néven NYESZ) számlák
tartoznak ide, tágabb értelemben pedig minden olyan megtakarítási forma,
amelynek a célja a nyugdíjas évekre való takarékoskodás (pl. az élet- és nyugdíjbiztosítások). Ezek az intézmények testesítik meg az öngondoskodás lehetőségét.
Az
önkéntes nyugdíjpénztárakban tag lehet minden 16. életévét betöltött
személy (magyar és külföldi is), aki tagdíjfizetést vállal (a tagság nem
kötelező). Az önkéntes nyugdíjpénztár tagjai általában maguk
takarítanak meg nyugdíjas korukra, de munkáltatójuk gyakran átvállalja a
teljes befizetést, vagy annak egy részét.
Az egyéni tagdíjfizetés
a pénztártag saját befizetése, mely az adózott nettó jövedelméből,
tetszőleges rendszerességgel (havi, negyedéves, féléves, éves)
történhet. A tagdíj mértéke a tartam alatt bármikor módosítható. A
pénztártag munkáltatója is fizethet tagdíjat a tag önkéntes
pénztári számlájára. Ebben az esetben a munkáltató a tag által fizetni
vállalt tagdíj egy részének vagy egészének a fizetését vállalja át.
Az önkéntes pénztárak a tagok befizetéseit és vagyonát befektetik, az elért hozamot pedig jóváírják a tagok számláján. Az
önkéntes nyugdíjpénztárak tetszőleges mennyiségű befektetési portfóliót
alakíthatnak ki, a tagok pedig a pénztárak által meghatározott
gyakorisággal szabadon választhatnak a különböző portfóliók közül.
Akiknek a várakozási idejük letelt, válaszút elé kerülnek: tagsági
viszonyukat a tagdíjfizetés folytatása mellett fenntarthatják, vagy -
szintén a pénztárban maradva - megtakarításukat részben, vagy egészben
felveszik. Harmadik lehetőségként dönthetnek úgy, hogy felveszik
egyéni számlájukon lévő megtakarításukat és tagsági jogviszonyukat
megszüntetve kilépnek a pénztárból. Az esetleges kilépésre annak
ellenére mód van, hogy ezek az állampolgárok még nem feltétlenül érték
el a nyugdíjkorhatárt.
Akik úgy határoznak, hogy további tagdíjat
nem fizetnek, de addigi megtakarításaikat az önkéntes nyugdíjpénztárban
hagyják, azok azt - hozamokkal megnövelve - majdan nyugdíjas éveikben kapják vissza szolgáltatásként.
Nyugdíjszolgáltatásnak minősülő kifizetésről
akkor beszélünk, ha a pénztártag a kifizetést a nyugdíjba vonulásakor,
vagy azt követően kéri. A kifizetés teljes összege ebben az esetben
adómentes 3 évnél hosszabb pénztártagság esetén. A kifizetés kétféle
formában történhet: egy összegben vagy járadékszolgáltatásként. A
járadékszolgáltatás csak határozott (3-20 év) tartamra történhet, a
pénztártag rendelkezése alapján.
Nem nyugdíjszolgáltatás minden olyan kifizetés,
amely a pénztártag nyugdíjba vonulása előtt történik. Erre csak a
várakozási idő leteltét követően van lehetőség. A befizetéseken elért
hozam egy része vagy egésze adómentesen felvehető, míg a befizetésekből
és a visszakapott adóból álló tőke felvétele után személyi jövedelemadót
kell fizetni.
Az önkéntes nyugdíjpénztári megtakarításra kedvezményezett
jelölhető, aki a tag halála esetén jogosultságot szerez a számla
összege felett. Tehát az önkéntes nyugdíjpénztári számlán a felhalmozott
vagyon nem vész el, azt a kedvezményezett(ek) kapják meg.
Kedvezményezett jelölésének hiányában a vagyon a tag örökösei között
kerül megosztásra. A haláleseti kifizetés a jelenleg érvényes
jogszabályok szerint adómentes.
Kommentáld!