A bukott erdélyi politikusnak, Szász Jenőnek „kiutalt” Nemzetstratégiai Intézet létrehozása felzúdulást okozott a magyar tudományos életben – határon innen és túl.

„Gratulálok Szász Jenőnek, de remélem, pénzt nem bíznak rá” – így kommentálta az erdélyi politikus budapesti felkérését a Nemzetstratégiai Intézet megalapítására Tamás Sándor, a Kovászna megyei tanács elnöke egy interjúban. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) politikusának kérése nem talált meghallgatásra: a Miniszterelnökség háttérintézményeként, központi hivatalként megalakuló intézet már decemberben 100 millió forintot kapott, s az idén 1,3 milliárd forintos büdzséből gazdálkodhat. A karácsony előtt elfogadott 2013-as költségvetési törvény szerint a pénz jó része, közel 900 millió forint a munkatársak bérére és járulékaira megy majd. A Fidesz-kedvenc Szász keze alá a tervek szerint száz alkalmazott tartozna, akik java része kutató lenne.

Nagy volt a felhördülés a magyar kutatói szférában, amikor e számokra fény derült. A társadalomtudományi intézetek költségvetése a közelében sem jár ennek, s még a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) intézeteiben is nagyon alacsony a kutatók bére. Az értetlenséget fokozta, hogy a magyar és a határon túli kutatóhálózat gyakorlatilag lefedi azokat a témákat, amelyekre az új intézetet alapították. A létrehozásáról szóló kormányrendelet alapján meglehetősen körvonalazatlan, mi lesz a Nemzetstratégiai Intézet dolga, hiszen míg céljai között a „magyar örökség korszerű újrafogalmazása”, a „nemzeti összetartozás erősítése” vagy a „külhoni magyarság erőforrásainak vizsgálata áll”, a feladatai gyakorlatilag mindenre kiterjednek. Így például a nemzeti fenntartható fejlődésre, a nemzeti erőforrásokra, a nemzeti társadalmi megújulásra is, de kutatásokat indítana demográfiai, oktatási, egészségügyi, közigazgatási, gazdasági területeken is. Szász első nyilatkozatai után sem lett világosabb a kép. Az erdélyi politikusból lett budapesti intézetvezető például megjegyezte, feladatuk, hogy „a különböző szakterületeken felhalmozott magyarországi tudásból a teljes Kárpát-medence érdekeit szolgáló rendszereket építsenek”.

 Felhalmozott tudás van, már csak ezért sem érthető, miért kell az újabb intézet. Demográfiában megkerülhetetlen a Központi Statisztikai Hivatal Népességtudományi Kutatóintézete, de a határon túl is erősek a tudományos bázisok. Erdélyben például Kiss Tamás, Szlovákiában a Fórum Kisebbségkutató Intézet és Gyurgyík László ez irányú kutatásai alapvetőek, Kolozsvárott pedig Kisebbségkutató Intézet is működik Horváth István vezetésével. Az oktatáskutatók is több intézményben, egyetemi intézetek keretében folytatják munkájukat, mint ahogy a magyar társadalom egészségi állapotáról is megfelelő képet lehet kapni a kutatóktól. A nemzetpolitika sem mondható elhanyagoltnak. Az értékes műhelyek közé tartozik az MTA Társadalomtudományi Központjának Kisebbségkutató Intézete, a Magyar Külügyi Intézet vagy a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. Nemzetpolitikai Kutatóintézete. Bár ezek az intézmények nem bővelkednek anyagiakban, megfelelő kistafírozásuk esetén meglenne a tudományos kapacitásuk. Azt viszont nem tudni, hozzájuk képest milyen többletet tudna nyújtani a Szász-féle intézet.

Orbán Viktor és Szász Jenő. Takargatott szándékok Fotó: Túry Gergely

A tudományos létüket már bizonyított intézményeknél közel sincsenek olyan jó anyagi kondíciók, mint amilyeneket Szásznak teremt az Orbán-kormány. A Kisebbségkutató Intézetben például 2011-ben 22 kutató dolgozott, s 185 millió forintból gazdálkodhattak, amiből 143 millió volt a támogatás. A Nemzetstratégiai Intézethez hasonló nagyságrendben foglalkoztatott dolgozókat az MTA Regionális Kutatások Központja, de a 110 munkavállalóra csak 260 millió forintos állami támogatás jutott, amihez 212 milliós saját bevétel társult. Ugyanekkora létszámhoz ötszörös támogatást kap Szász, nem csoda tehát, hogy több akadémiai intézet vezetése is kereste már a kegyeit, nyilván fél szemmel a hatalmas büdzsére kacsingatva. Az együttműködéssel ugyanis mindenki jól járna: az intézetek újabb forráshoz juthatnának, Szász pedig valóban tudományos kutatásokat tudna végeztetni velük, és azokat intézménye eredményeként mutathatná fel.

A Nemzetstratégiai Intézet szervezése éppen csak elkezdődött, várhatóan a budai Várban kap majd helyet, ahol mind a Mátyás-templom közelében fekvő Magyarság Házában, mind a Várgondnokságnak helyet adó egykori karmelita kolostorban vannak megfelelő helyiségek (s lesz egy fiókintézmény Székelyudvarhelyen is). A tudományos munkát információink szerint Fráter Olivér történész szervezi, aki korábban a Fidesz szakértője volt a parlament nemzetbiztonsági, illetve honvédelmi bizottságában. Tevékenységét ezért jól ismeri Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető államtitkár, a honvédelmi bizottság korábbi elnöke, aki a hódmezővásárhelyi állambiztonsági akták feldolgozását is Fráterre bízta egykor.

Az persze érthetetlen, miért is Szászt találta ki Orbán Viktor miniszterelnök egy ilyen kutatóintézet megalapítására. Amikor tavaly októberben, a Magyar Állandó Értekezlet ebédszünetében megállapodott a két politikus, a részt vevő határon túliak egy része kínos nevetésben tört ki, másik része a tenyerébe temette arcát, pontosan tudták ugyanis, hogy kevés alkalmatlanabb embert találhattak volna e feladatra. Mint Horváth István kolozsvári kisebbségkutató írta Facebook-oldalán: „Szász Jenő viszonya a stratégiai tervezéshez, főleg amelyhez intézeti, feltehetőleg tudományos hátteret adnak, olyan, mint az én viszonyom a Higgs-bozonnal.”

Az októberi bejelentéskor sokan azt a következtetést vonták le, hogy Szászt Orbán csak ki akarta vonni az erdélyi magyar közéletből, s ezért szánt neki névleges posztot pár emberrel. Szász akkor még szintén arról beszélt, hogy intézete néhány munkatárssal kezdheti meg működését, s esetleg a feladatok függvényében növekedhet majd a létszám. Ehhez képest olyan kutatóintézetet alapíthat az egykori székelyudvarhelyi polgármester, amilyenre eddigi életútja alapján nem tűnik elhivatottnak. A tudomány szele eddig meg sem érintette. Faipari szakon végzett a brassói egyetemen (amit megtoldott egy közgazdász-továbbképzéssel Budapesten), s már diákkorában politizálni kezdett a kilencvenes évek elején szerveződött diákszövetségekben. 1996-ban lett Székelyudvarhely polgármestere, s e posztot 12 évig töltötte be, amikor új pártjának, a Magyar Polgári Pártnak a jelöltjeként a Hargita megyei tanács elnöke szeretett volna lenni, de elbukott a választáson. Pártja, amelynek tiszteletbeli elnöke Kövér László, az Országgyűlés elnöke, nagyon rossz eredményeket ért el a tavalyi helyhatósági választásokon is.

Szász személye akadálynak tűnt Erdélyben, hogy a Tőkés László fémjelezte, s a Fidesz által hivatalosan is támogatott Erdélyi Magyar Néppárt begyűjthesse az RMDSZ-szel szembeni szavazatokat. Ezért jó ötletnek tűnt Szász kárpótlása magyarországi pozícióval, ám Tőkésék ennek ellenére sem tudtak jó eredményeket elérni a decemberi romániai parlamenti választásokon. A Néppárt marginalizálódott, láthatóan nem képes az RMDSZ alternatívája lenni. Az egykori kisvárosi polgármester Szász viszont hirtelen olyan intézmény élén találta magát, amely az egész magyar társadalomkutatásra hatással lehet.

RIBA ISTVÁN