A Göteborgs Posten 2014. november 14-i számában jelent meg Mats Johansson* Magyarország útja az ígérettől a fenyegetésig című írása.

A korábbi parlamenti képviselő Mats Johansson írása elején 25 évvel ezelőtt magyarországi tapasztalatából idézett fel. Alkalma nyílt például elfogyasztani egy hosszúra nyúlt ebédet a miniszterelnökkel, akit az érdekelt, miként lenne bevezethető a választókerületéből származó bor a Systembolagba** – az étkezés alatt egy szó sem esett arról, miként lenne megmenthető a haldokló létező szocializmus, annál több arról, mivel jár egy jövendő piacgazdaság. Johansson megemlékezett a Nagyvásárcsarnok bőséges árukínálatáról is, Thatcher- és Reagen-képekről, „Budapesten volt valami feszültség a levegőben, ami világtörténetit jósolt”. Értékelése szerint a reformközgazdász Nyers Rezső vezetésével Magyarország jutott a legmesszebb a szovjet blokktól való távolodásban: „a láger legvidámabb barakkjának” nevezték. Magyarország megtette az első lépést a reformkommunizmus útján: „nagyszerű érzés volt Magyarország mint ígéret”.

Negyed századdal később a szerző a Freedom House (FH) éves jelentéséből idézi a politikai szabadságjogok állapotát 197 országban mérő kutatóközpont megállapítását: „Orbán Viktor miniszterelnök jobboldali rezsimje alatt a korábbi kommunista államok közül Magyarországot sújtotta a legkomolyabban a demokratikus intézmények romlása. Orbán rendszeresen kifejezésre juttatja megvetését azon liberális értékek iránt, amelyek az EU-t vezérlik.” 2014-ben Magyarország a FH értékelése szerint Guayana és Kelet-Timor közé került, a 71. helyre (négy éve a 42. volt), az első osztályú (szabad) kategóriából lecsúszott a másodikba, a „részben szabad”-ba.

Johansson ezt követően arról ír, hogy találkozott Kovács Zoltánnal a 2012. évi Göteborgi Könyvvásáron. A Göteborgs Posten szakértői vitáján a legtöbb kérdésben nem jutottak egyetértésre. Az ezt követő kávézás alkalmával, amelyre, mint négyszemközti beszélgetésre, Kovácsnak támadt igénye, Orbán minisztere megkérdezte tőle: nem kellene-e nekik, akik nemzetközileg összetartoznak (Johansson pártja és a Fidesz egyaránt az EPP tagja), összefogni a baloldali támadások és a Magyarországot sújtó rágalomkampány ellen. Johansson elkedvetlenedett: Orbán ugyanezzel érvelt, amikor korábban felvette a kapcsolatot Fredrik Reindfledt miniszterelnökkel, hogy panaszkodjék, amiért a svéd párt strasbourgi képviselői támogattak a Magyarországgal szemben megfogalmazott kritikát. Johansson azt ajánlotta Kovácsnak, el kellene kezdeni hallgatni a kritikára, mindenekelőtt pedig megszüntetni a Médiatanácsot. A magát liberálisnak tartó szerző számára az ilyen intézmény egyszerűen undormány, különösen hogy a vezetése kijelentette: a vélemény-, a szólás- és a sajtószabadság nem öncél többé, hanem a társadalom integrációját szolgálja – megszokott gondolat az autoriter módon vezérelt társadalmakban, fűzte hozzá az írás szerzője.

Johansson, mint az ET médiaszabadsággal foglalkozó rapportőrje számára a hitelesség kérdése volt bírálni minden fenyegetést, amely a szólásszabadságot éri, forduljon az elő Putyin Oroszországában, Erdogan Törökországában vagy Orbán Magyarországában, mint ezt meg is tette a 2013-ban elkészült hivatalos jelentésében.

Orbán az április választás után megemelte a hangját: ereje abban van, hogy az ellenzéket rosszabbnak tekintik. Azt lehetne gondolni, hogy a komoly visszaesés – 52,7 százalékról 44,3 százalékra, 60 százalékos, alacsony részvétel mellett, és mindez a svéd média jelentős része szerint nagy győzelem – megfontolásra ösztönzi, különösen, miután a választást megfigyelő EBESZ a kampányt úgy értékelte, hogy a választási szabályok, a médiairányítás, valamint a párt és az állam egybemosása segítségével manipulálták.

Az alázatosság azonban nem tartozik az olyan ember személyiségéhez, folytatta Johansson, aki a kommunisták ifjúsági szervezetében nevelkedett, mielőtt karriert csinált a Liberális Internacionáléban, ahol 1992 és 2000 között alelnök volt. „Most a liberalizmus a fő ellenfele, mégpedig elsősorban annak gonosz centruma, az EU, a külföld, amely beavatkozik.” Sajátos hozzáállás ez olyasvalakitől, aki éppen a külföldről érkező támogatástól függ teljesen: 2014 és 2020 között az EU-ból érkező fejlesztési hozzájárulás több száz milliárdot tesz ki. „Nem is beszélve arról a segítségről, amely Oroszországból érkezik, s az ország mindinkább stratégiai partner az azonosan gondolkodóknak abban a szövetségében, amelyet Vlagyimir Putyin épít Európában, hogy megrepessze a Krím elfoglalása utáni szövetséget.” Johansson szerint az új barátságot azzal magyarázzák, hogy Oroszország Magyarország legnagyobb EU-n kívüli kereskedelmi partnere, ez magyarázza Magyarország ellenállását az EU-nak az ukrajnai háborúban tanúsított eljárásával, szankcióival szemben. „Tökéletes Putyin-stílusban követelt Orbán autonómiát az ukrajnai magyarok százezreinek. Márciusban, egy Oroszországgal megkötött, hatalmas energiaügyi beruházásokat tartalmazó megállapodás után kinyilvánította, hogy Magyarországnak nincs köze a háborúhoz.” Az amerikai válasz meg is érkezett: a bizonyos magyarok kitiltását jelentő szankciót orosz funkcionáriusokkal szemben is alkalmazták. Obama szeptemberben figyelmeztette Magyarországot, hogy a civil társadalom elnyomóinak csoportjába tartozik, együtt – többek között – Oroszországgal, Kínával, Venezuelával. Erre a norvég segélyt osztó szervezetet ért magyar rendőrségi támadás után került sor, amelyet elítélt a jobboldali Vidar Helgesen is, „a mindinkább nyugtalanító autoriter trend” példájaként, idézte a norvég miniszter szavait skandináv politikustársa.

„Igen, ez egy hosszú út magának Orbánnak”, „az ifjúkommunista pálfordulástól és a szovjettel szembeni ellenállástól egy liberális szabadságperióduson keresztül napjaink nacionalista ébredéséig és a Moszkva felé nyitásig.” Ez nem véletlenek következménye, írja Johansson, majd rátért Orbán hírhedt nyári beszédének felidézésére. Orbán társadalomképéről ezt írja: „A középpontban az Egyesült Államok van, amelynek liberális értékei úgy íródnak le, hogy azok korrupcióból, szexből és erőszakból állnak. Orbán ezzel helyez szembe rendszereket, ’amelyek nem nyugatiak, nem liberálisok, nem liberális demokráciák, talán még demokráciák sem, és mégis sikeressé tesznek nemzeteket. Ma a sztárok a nemzetközi elemzésekben Szingapúr, Kína, India, Oroszország, Törökország… megkeressük, megpróbáljuk megtalálni az Nyugat-Európában elfogadott dogmáktól és ideológiáktól elszakadva, tőlük magunkat függetlenítve azt a közösségszervezési formát, azt az új magyar államot, amely képes arra, hogy a mi közösségünket évtizedes távlatban versenyképessé tegye a nagy világversenyfutásban… az új állam, amit Magyarországon építünk, illiberális állam, nem liberális állam. Nem tagadja a liberalizmus alapvető értékeit, mint a szabadság, és hozhatnék még néhányat, de nem teszi ezt az ideológiát az államszerveződés központi elemévé, hanem egy attól eltérő sajátos, nemzeti megközelítést tartalmaz.’ Legalább egyértelműen beszél – véli Johansson, majd így fejezte be írását: „A mind erőteljesebb kérdés az, miként fog viszonyulni a demokratikus jobboldal ehhez a nyílt kihíváshoz. Az EU magját a mérsékelt és kereszténydemokrata pártok jelentik. Orbán pártja, a Fidesz tag az EPP-ben – de meddig még? A válasznak a svéd Mérsékelt párt új vezetőjétől kell érkeznie.*** Huszonöt évvel azt követően, hogy Európa szabad jövőjének ígérete volt, Magyarország ma fenyegetés.”

* A szerző, mint írásában is utalt rá, 2013-ban az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének egyik jelentéstevője volt, a média szabadságával foglalkozott.

** Systembolaget: a kiskereskedelmi alkoholforgalmazás jogával kizárólagosan rendelkező részvénytársasát Svédországban. A házi pálinkafőzés megtiltása és az alkoholforgalmazás monopolizálása jelentős mértékben hozzájárult az alkoholizmus svédországi csökkenéséhez a 20. században.

*** A 2014 őszén tartott választások után az Mérsékeltek vezetője, Fredrik Reinfeldt lemondott miniszterelnöki és (késleltetett hatállyal) pártelnöki tisztéről. Ez utóbbit jövőre töltik be, ma Anna Kinberg Batra a tisztségre leginkább esélyesnek tartott személy.