A Dagens Nyheter a lap internetes kiadása előfizetéses változatában közölte brüsszeli tudósítója, Annika Ström Melin írását, amely a Brüsszel és a magyar kormány közötti ellentét egyik következményével foglalkozik. Címe: Ellenlépésre készülnek Brüsszelben. A Magyarország és Brüsszel közötti feszültségek után új EU-szabályok jönnek. A Bizottság ellenőrizni akarja, hogy a tagállamok követik-e a jogállamiság alapelveit.

A Bizottság egyik tagja, Viviane Reding azt javasolta, hogy az EU vezessen be új szabályokat a jogállamiság alapelveinek ellenőrzésére az EU tagállamaiban. A kezdeményezés közvetlen eredménye azoknak a konfrontációknak, amelyek az utóbbi években a budapesti kormány és az EU között adódtak.

Az elmúlt négy évben az EU Bizottsága ismételten kritizálta Magyarországot. Ám annak ellenére, hogy a vitatott budapesti átalakítások gyakran a demokrácia alapját érintették, a véleménynyilvánítás szabadságát és a jogállamiság alapelveit, a Brüsszelből érkező észrevételek főleg részletekkel foglalkoztak.

A magyarázat egy jól ismert paradoxon. Az EU-nak szigorú követelményei vannak a demokrácia törvényeit és intézményeit illetően olyan országokkal szemben, amelyek az unió részei akarnak lenni, ám nincs joga ugyanazt a dolgot olyan államoktól követelni, amelyek már a részei.

Létezik persze egy végső határ. Ha egy tagország „komolyan félreteszi” a demokráciát, az ország szavazati joga megvonható. Ám ezt az úgynevezett atombombát, a Lisszaboni Szerződés 7. cikkelyét arra találták ki, hogy végső esetben alkalmazzák. Egyebekben az EU nem sokat tehet.

Egy példa: Magyarország négy évvel ezelőtt arra kényszerítette az ország bíráit, hogy 62 éves korukban vonuljanak nyugdíjba. Ez nagy felzúdulást keltett sok helyütt, mivel a kényszernyugdíjazás klasszikus eljárás egy autoriter rezsim számára, amelyik a jogszolgáltatási apparátust a saját embereivel akarja feltölteni.

Az EU Bizottságának kritikája mégsem erről szólt. Magyarországot azért vonták az EU Bírósága elé, mert úgy látták, hogy az ország megszegi az EU-nak azokat a törvényeit, amelyek tiltják az életkor szerinti megkülönböztetést. Ezért el is ítélték Magyarországot, a budapesti kormány pedig engedelmesen követte a döntést, és a bíróknak visszatérést kínált.

A súlyos dolog azonban a kényszernyugdíjazásokban nem az életkor szerinti megkülönböztetés volt, hanem a bíróságok függetlenségét érő fenyegetés. Erről egy szó sincs a luxemburgi ítéletben.

Most változtatni fognak ezen. Egy hónappal ezelőtt mutatta be Viviane Reding a Bizottság gondolatait egy új, háromlépéses eljárásról. Először tényeket fog gyűjteni a Bizottság és meg fogja állapítani, ha fenyegetés éri a jogrendszer függetlenségét. Ez esetben az adott kérdésben az ország figyelmeztetést kap, és kezdetét veszi egy párbeszéd.

Ha a megbeszélés nem vezet sehova, a Bizottság ajánlást fogalmaz meg a teendőkről, majd „felügyeli”, mi történik. Ha mégsem történik változás, a Bizottság használhatja a 7. cikkelyben levő atombombát.

Ám igen kétséges, hogy a javaslat átmegy. Reding elképzelései erős kritikát váltottak ki, egyrészt azok részéről, akik úgy látják, hogy nem megy elég messzire, másrészt azok részéről, akik azt állítják, hogy az EU-nak nem szabad beavatkoznia abba, miként gondoskodnak önmagukról a nemzeti demokráciák. Az EU új parlamentje (amelyet májusban választanak meg) Magyarországgal és más tagállamokkal együtt határozhatja meg, hogy ez miként legyen.