A budapesti Közép-Európai Egyetem Stiglitz szerint csakis a liberális demokrácia hozhat létre széles körű jólétet címmel ismertette a Nobel-díjas tudós hétfőn, Budapesten tartott előadását.

Joseph Stiglitz – MTI/Kovács Attila

Csakis egy liberális demokrácia teheti lehetővé egy tanuláson alapuló [tudásalapú] társadalom tudatos fejlesztését, ami létfontosságú a kiterjedt jólét biztosításához, mondta Joseph Stiglitz Nobel-díjas közgazdász, aki november 10-én tartott előadást a Közép-Európai Egyetem A demokrácia határai elnevezésű kezdeményezése keretében.

„A tudásalapú társadalom beállítottsága csakis egy liberális demokráciában tartható fenn” – mondta Stiglitz, aki zsúfolásig megtelt előadóteremben beszélt, és akinek az előadását livestreamen nyomon követték a Corvinus Egyetemen, az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, a Szegedi és a Debreceni Egyetemen, három szlovákiai intézményben, valamint a Columbia egyetemen, ahol Stiglitz tanít. Az előadást, amelynek vendéglátója John Shattuck, a CEU elnök-rektora volt, Julius Horvath, a CEU gazdasági tanszékének vezetője moderálta.

Az átalakulás tanuláson alapuló társadalommá volt az elsődleges oka annak, hogy az elmúlt két évszázadban ilyen hihetetlen mértékben megemelkedett az életszínvonal – mondta Stiglitz. Miközben ezt az átalakulást a felvilágosodás érte el, a mai világban a gazdaságpolitikának és a politikának együtt kell tennie azért, hogy felszámolja a jövedelmek közötti nagy eltéréseket és méltányosabb társadalmakat teremtsen. Annak, hogy a jövedelmek méltányosabb elosztására kell törekedni, gyakorlati, kézzelfogható okai vannak – mondta.

„Az egyenlőtlenségért nagy árat fizetünk a társadalom megosztottságával és a demokrácia aláásásával. Azok a társadalmak, amelyekben súlyosak az egyenlőtlenségek, nem teljesítenek jól. A gazdasági egyenlőtlenségek politikai egyenlőtlenséggé alakulnak át. Ez ördögi körré válik.”

Az ördögi kört állandósítja a korrupció ellenőrzésének a hiánya és a jogállam kudarca – tette hozzá Stiglitz. A Nobel-díjas Az egyenlőtlenség ára (The Price of Inequality) című könyvében vázolta fel ezt az elméletet, és legutóbbi kötetében, amelynek címe A tudásalapú társadalom megteremtése – A növekedés, fejlődés és társadalmi haladás új megközelítése (Creating a Learning Society: A New Approach to Growth, Development, and Social Progress,  Bruce Greenwalddal) azt javasolja, hogy a politika támogassa a tanulásalapú társadalom fejlesztését.

Mivel a piacok maguktól nem fognak széleskörű jólétet létrehozni, a kormánypolitikának kell a tudás, az innováció és a tudomány terjesztésével elősegítenie, hogy ez megtörténjen.

„A tudomány megkérdőjelezi a tekintélyt, és akárcsak a demokrácia, nyílt társadalmat, az információ szabad áramlását követeli meg.”

A tudás megosztása és az egész életen át való tanulás gyakran kerül konfliktusba más gazdasági célokkal, például a források hatékony elosztásának a célkitűzésével. Az iparpolitikának inkább az előbbivel kell foglalkoznia, mint az utóbbival – mondta Stiglitz. A szellemi termékekre vonatkozó szerzői jognak viszont ügyelnie kell arra, hogy méltóan díjazza és ezzel bátorítsa az innovációt, ugyanakkor ügyelnie kell rá, hogy az innováció a magánprofit mellett, vagy még inkább helyette, a köz javára történjen. Utalt az Egyesült Államok legfelső Bíróságának a Molekuláris Patológiai Társaság vs Myriad Genetics (Association for Molecular Pathology v. Myriad Genetics) ügyben 2013-ban született ítéletére, amelyben a bíróság kimondta, hogy a Myriad Genetics nem szabadalmaztathat egyes géneket azt követően, hogy a társaság a szabadalmait arra használta fel, hogy (magas árak révén) korlátozza a hozzáférést a bizonyos daganatos megbetegedésekre hajlamos géneket feltáró szűrővizsgálatokhoz.

Stiglitz a továbbiakban olyan iparpolitika mellett emelt szót, amely például elősegíti az új energiaforrások feltárására tett erőfeszítéseket. A Kínában a napelemek gyártásához nyújtott szubvenciók, amelyek Amerikában sok bírálatot váltottak ki,  olyan társadalmi és gazdasági célt érnek el, amelyek igazolhatják a támogatást – mondta.

„A XX. század második felében a növekedés egyik jelentős forrása az internet és a biotechnológia volt, és mindkét iparág az iparpolitika következménye” – mondta Stiglitz.

Az Európai Unió és az euróállamok abban a törekvésükben, hogy olyan valutaövezetet hozzanak létre, ahol méltányos a jövedelemelosztás, nagy hibát követtek el azzal, hogy elhanyagolták iparpolitika bevezetését. „Hibásan diagnosztizálták, hogy mi szükséges a konvergenciához. Úgy gondolták, hogy mindössze a GDP-hez mérten alacsony adósság és költségvetési hiány szükséges. Írországban azonban felesleg volt a válságuk előtt. Aktív iparpolitikára lett volna szükség.”

Az iparpolitika és a tanulásalapú társadalom létrehozása közötti összefüggés világossá válik Korea példáján – mondta Stiglitz. Negyven évvel ezelőtt, amikor Korea főleg rizst termelt, a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank azt javasolta Koreának, hogy szakosodjon rizstermelésre. Korea az iparosítás folytatását választotta, és hamar maga mögé utasította az Egyesült Államokat az acéltermelés hatékonyságában, közben pedig emelte az életszínvonalát.

A hallgatóság kérdéseire válaszolva Stiglitz állást foglalt amellett, hogy a tudás és az innováció terjesztése érdekében kevésbé legyen korlátozó a zeneművek és írott munkák szerzői jogvédelme, és hogy a szerző halála után akár 70 évig terjedő jogvédelem olyan túlzás, amelyet lobbisták vezettek be. Szót emelt a kutatás és az egyetemekhez való nyitott hozzáférés elősegítése mellett, mivel a kutatáshoz való hozzáférés az új tudás létrehozásának a kulcsa.

Lásd még a hvg.hu beszámolóját: Nobel-díjas közgazdász olvasott be Orbán illiberális álmának, illetve a 444.hu-ét: Provokatív előadást tartott Budapesten Joseph Stiglitz