„A választás tétje ’Orbánisztán’ vagy egy normális Magyarország”– ezzel a címmel közölte az osztrák liberális lap, a Der Standard online változata Csekő Balázs interjúját Bajnai Gordonnal.
Az éveken keresztül erősen töredezett és egymással részben összevesző ellenzék az újév beköszöntével választási szövetségről állapodott meg. Ez Bajnai Gordon korábbi miniszterelnöknek volt köszönhető, aki Mesterházy Attila javára lemondott a miniszterelnök-jelöltségről. Az üzletember és közgazdász erősen bírálja az Orbán-kormányt. Véleménye szerint a kormányfő egy posztszovjet kormányzati modellt hozott létre, amely kizárólag az Orbán-klán érdekeit képviseli.
 

daStandard.at: – Miniszterelnöki mandátumának lejártával neves amerikai egyetemeken kezdett el oktatni. Mi késztette arra, hogy visszatérjen a magyar politikai életbe?

Bajnai Gordon: – Azt láttam, hogy a magyar kormány az országot történelmi tévútra vezeti. Azt láttam, hogy ha ez a kormány tartósan hatalmon marad, akkor elfordítja Magyarországot Európától, és egyfajta szovjet utódállam stílusú országgá teszi. Azt gondoltam, hogy volt miniszterelnökként van felelősségem abban, hogy segítsek az ellenzéket megszervezni, és egy széleskörű összefogást létrehozni.

– Megalapításakor nagy reményeket fűztek az Együtt-2014 választási mozgalomhoz. A közben párttá alakult mozgalom iránti várakozások már nem tükrözik a kezdeti eufóriát.

– Ezt vitatom. A legutóbbi közvéleménykutatások szerint 9 százalékon mérik az Együtt-PM pártot. Ezeknek a támogatóknak kétharmada olyan, aki 2010-ben nem a baloldalra szavazott. Jelentős számban szólítottunk meg új, bizonytalan szavazókat, akik egy nyugodt, kiegyensúlyozott, nyugatos, polgárosodó Magyarországban érdekeltek. Ilyen értelemben a mi pártunk a polgárosodás pártja, és érdemben bővítette az ellenzéki szavazók táborát.

– Apropó, közvéleménykutatások. A legutóbbi adatok szerint az áprilisi választás tétje nem a kormányváltás, hanem az, hogy sikerül-e megakadályozni a Fidesz-kétharmadot.

– Orbán Viktor egy új választási rendszerrel, ami kicsit az angol szisztémához hasonlít, próbálja kikényszeríteni, hogy csak két politikai pólus legyen az országban: az övé és a vele szemben állóké. Abban bízott, hogy a demokratikus ellenzék pártjai nem képesek egymással összefogni. Így ha megosztja őket, ha velük szemben a tagolt ellenzék 3-4 másik jelöltje indul el, egy Fidesz-jelölt akár 30 százalékkal is nyerhet egy körzetben. Ő az alacsony részvételben és az ellenzék megosztottságában bízik. Az én kezdeményezésemre az ellenzék valamennyi mérhető támogatottsággal rendelkező pártja összefogott egyetlenegy szövetség részeként. Ez a szövetség együtt lép fel Orbán ellen, és a korábban alacsony hitet a kormányváltásban sikerült megdupláznia. Korábban az gyöngítette, hogy az ellenzék megosztott volt. Ennek vetettünk véget januárban.

– Két hónapjuk maradt rá, hogy a választási programjukat megismertessék és elfogadtassák a társadalommal. Melyek a legfőbb üzenetek?

– Magyarországnak nem egyszerűen bal- vagy jobboldal között kell választania, a tét sokkal nagyobb. Magyarország jövőt választ magának. Választhat magának egy Európától elforduló, szovjet utódállami jövőt, „Orbánisztánt”, amely felé Orbán legújabb szövetségesei, stratégiai partnerei Európán kívül terelnek minket. Választhat egy másik jövőt magának, azt a jövőt, amelyet 1990-ben a magyarok elsöprő többsége akart: egy nyugodt, békés, polgárosodó, demokratikus, európai országot. Orbánisztán vagy normális Magyarország. Az áprilisi választást népszavazásnak tekintjük.

– Pár nappal ezelőtt a Columbia Egyetemen azt mondta, hogy az orbáni kormányzási modell „potenciális fertőzés- és veszélyforrást” jelent a kelet-európai stabilitás és az Európai Unió számára. Hogyan jellemezné Ön ezt a modellt, és miben látja az orbáni rendszer veszélyét?

– A szovjet utódállamokra az jellemző, hogy egy szűk, néhány főből álló klán és a hozzájuk kapcsolódó lojális klientúra működteti az államgépezetet. A hatalom célja, hogy mindenkit a kormánytól közvetlenül függő helyzetbe hozzon. Az is jellemzője, hogy teljes mértékben uralja a médiát, és a médiumok részben a miniszterelnök mögött álló oligarchák kezébe kerülnek. Ugyanúgy felszámolták a fékek és ellensúlyok rendszerét. Gondoljunk az alkotmánybíróság kasztrálására, a médiatanácson keresztül a médiafelügyelet megerősítésére, a bírák korai nyugdíjazására vagy arra, hogy a jegybank élére a miniszterelnök a párttársát nevezte ki. A rendszernek a gazdasági fenntarthatatlanság is jellemzője. Amit Orbán Viktor csinál, Magyarországon túlmutató kockázatokat hordoz. Ha az orbáni modell sikeres, és ő újra mandátumot kap, akkor sok másik európai országban politikusok ellenzékben vagy kormányon azt fogják gondolni, hogy ezt kell csinálni.

– Orbán Viktor szerint az ország és Európa jövője a nyugati identitásban és a keleti aktivitásban rejlik. Ön mit gondol erről?

– Orbán Viktor egyszer azt mondta: „Ne azt nézzék, amit mondok, hanem azt, amit teszek.” Ezt a tanácsát igyekszem megfogadni. Ő az Európai Uniót nyűgnek tartja, egyedül az EU-tól kapott pénzügyi támogatások kötik még Európához. A döntés a paksi atomerőmű ügyében Magyarországot 60 évre köti az orosz atomiparhoz és nukleáris fűtőanyaghoz, radikálisan növelve az ország amúgy is meglévő energia-kiszolgáltatottságát. Továbbá úgy tűnik, hogy ennek az ügynek a mellékvizén más megállapodást is kötöttek, ami Magyarországot kiszolgáltatja. Azért, hogy Orbán Viktor a választásokon sikeresen szerepeljen, egyetlenegy választási érve van, az, hogy Magyarországon csökkentik a rezsit. Ennek az alapja a gázár csökkentése. Úgy tűnik, hogy az Oroszországtól kapott, átmenetileg mesterségesen leszorított gázárral akar Orbán Viktor választásokat nyerni. Cserébe a mesterségesen leszorított árért a paksi beruházással fizet, tulajdonképpen fizetünk mi.

– A kormány szerint az atomerőmű bővítése révén olcsóbb lesz az áram, nő Magyarország energetikai függetlensége és a GDP, továbbá munkahelyek ezreit teremtik meg.

– Ellenkezőleg. A paksi atomerőmű bővítése a beruházási költségek miatt körülbelül kétszer olyan drága áramot fog termelni, mint amennyiért a piacon lehet venni áramot. A Pakson előállított árammennyiségre Magyarországnak nincs szüksége, az energiafogyasztásunk jóval alacsonyabb, mint korábban gondoltuk. A paksi beruházás harmadából az ország régebbi építésű lakásait, házait le lehetne szigetelni úgy, hogy 30 százalékkal csökkenjen az energiafelhasználás. A paksi beruházásra egy 21 éves hitelt vettek fel, ami évente a GDP 1 százalékába kerül az országnak, azaz ennyivel nő a hiány. Ha a magyar államadósság a jelenlegi 80 százalékról 90 százalékra ugrik, akkor Magyarország egy nagyon kockázatos zónába ér. Az energiafüggőségünk nem csökkeni fog, hanem nőni. A gázfogyasztásunkat 80 százalékban eddig is a Oroszországból szereztük be. Most emellett az áramfogyasztásunk is 60-70 százalékban orosz fűtőanyagtól fog függni.

– Az előző, szociálliberális kormány idején szintén közeledést figyelhettünk meg energetikai kérdésben Oroszország felé.

– Válasszunk külön három dolgot. Az egyik, hogy az általam vezetett kormány a most is működő paksi atomerőmű meglévő blokkjainak az élettartam-hosszabbítását támogatta, hogy egy évtizeddel tovább működhessenek, és hogy legyen időnk átállni az energiafordulatra. Emellett támogattuk a szakmai előkészítést, és azt mondtuk, hogy induljon egy széles társadalmi vita arról, kell-e nekünk új atomerőmű. Én nem vagyok mindenáron atomenergia-ellenes, csak azt gondolom, hogy egy ilyen döntést nagyon alapos szakmai és társadalmi előkészítéssel kell meghozni. Most nem volt sem konzultáció, sem társadalmi vita. Ez egy rossz alku, ez a nemzeti érdekkel ellentétes.

– Tegyük fel, hogy megnyerik a választást. Önök visszafordítják a paksi beruházást?

– Természetesen, és óvunk is minden döntéshozót attól, hogy ebben két hónappal a választások előtt elkötelezze magát. Mi a nemzeti érdekek érvényesítését követeljük. Nem vagyunk oroszellenesek, Oroszország a maga érdekeit követi. Nekem a magyar kormánnyal van bajom, mert neki az lenne a dolga, hogy a magyar nemzeti érdeket juttassa érvényre. Azt viszont nem teszi, sőt az ellenkezőjét teszi.

– Magyarország nemrég először kért bocsánatot az ENSZ-ben a holokausztért. Ezzel egyidejűleg – a holokauszt-emlékévben – egy erősen vitatott német megszállási emlékművet állítanak fel Budapest szívében. Hogyan egyeztethetők össze ezek a megnyilvánulások?

– Sehogyan. A kormány kettős beszédet folytat. A kormány holokauszt-emlékévet rendez, helyesen, Magyarországon. Eközben valójában azt a társadalmi nézetrendszert erősíti a német megszállás emlékművével, mintha Magyarország egyszerűen ártatlan áldozatként elszenvedte volna a nácizmust. Szellemi értelemben a kormány megpróbálja az orwelli játékot játszani: „Aki uralja a múltat, az uralja a jövőt: Aki ura a jelennek, az uralja a múltat.” Az emlékmű része annak a szellemi kútmérgezésnek, amelyet a kormány jó ideje csinál: tankönyvekbe emelnek be írókat, akik náci eszméket is terjesztettek, kultúrkampfot folytat Magyarországon, politikai hűség szerint kezd el szelektálni művészek között. Ennek része ez a cinikus emlékmű, aminek következtében zsidó szervezetek fenyegetnek azzal, hogy felfüggesztik a részvételüket a holokauszt-emlékévben.

– A forint 15 százalékkal gyengébb ma az euróval szemben, mint amikor Ön 2010-ben átadta a hatalmat Orbán Viktornak. Mennyire magyarázható a forint gyengesége a feltörekvő piacok körülötti általános bizonytalansággal?

– A nemzetközi pénzpiacokon azokat az országokat érte el a „miniválság”, amelyeket kockázatosnak tartanak a befektetők: Törökország, Argentína, Dél-Afrika, Magyarország. Ez figyelmeztető jel arra, hogy Magyarországon a gazdaság nincsen rendben. Az Orbán-kormány négy éve alatt mindösszesen 1–1,5 százalékot nőtt a gazdaság, míg Szlovákia, Lengyelország elhúzott tőlünk.

– A gazdaság jelenlegi állapotát ismerve, mennyi időt vesz igénybe az átalakítása?

– Nem lesz könnyű, ne legyenek illúzióink. A bizalom nem egyszerűen az Orbán-kormányban, hanem Magyarországban rendült meg. Idő kell ahhoz, hogy lássák, hogy Magyarországon ismét a józan ész uralkodik, és hogy az ország tudja, merre van a jövője. Ezért az új kormánynak nagyon gyorsan és határozottan kell cselekednie, de nagyon óvatosnak kell lennie, hogy ne ígérjen semmilyen csodát.

– Egy novemberi interjúban azt nyilatkozta, hogy „egy év múlva” Ön lesz a miniszterelnök. Az ellenzéki tárgyalások után ez irreális. Milyen pozícióban látja saját magát egy év múlva?

– Margaret Thatchert idézném: „Nem az a fontos, hogy ki akarsz lenni, hanem, hogy mit akarsz tenni.” Nekem a legfontosabb az volt, hogy Magyarország térjen vissza a normális, európai fejlődés útjára. Ehhez az kell, hogy ne Orbán legyen a miniszterelnök. Ha ennek az volt az ára, hogy én hátrébb vonom az ambíciómat, akkor ez rendben van így. Én most a választási kampányra koncentrálok az ellenzéki összefogás keretében, járom az országot, és arra készülök, hogy az április 6-ai választás után én fogom vezetni pártunk delegációját a koalíciós tárgyalásokon.