Sokba kerülhet: Orbán egy mondattal sértette meg két partnerünket
Sem Brüsszel, sem Moszkva nem vesz komolyan minket
Hiába várta azt a kormányfő, hogy a magyar EU-elnökséggel fontos
közvetítő szerephez juthat a Brüsszel és Moszkva közötti kapcsolatokban
és ezzel mindkét irányban erősítheti tárgyalási pozícióit. Ebből semmi
sem lett, sőt harcias fellépése és arroganciája itt is, ott is
megütközést és növekvő bizalmatlanságot keltett, ami gazdasági téren még
sokba kerülhet nekünk.
Súlyos aránytévesztés, ha egy kis ország választott
vezetője azt hiszi magáról, hogy ő a világ közepe és azt mond és tesz,
amit csak akar. Saját hazáján belül a biztos többség birtokában egy
ideig, amíg a választók tűrik, viselkedhet így, a nemzetközi
kapcsolatokban azonban egy pillanatig sem. Különösen nem akkor, ha
országának gazdasága minden szempontból közvetlenül függ környezetétől, a
külső piacoktól, a partnereivel való kiegyensúlyozott együttműködéstől.
Nem vezet jóra, ha az itthon megszokott kekeckedő hangnemben üzenget
nekik, a kritikákat arrogánsan visszautasítja, nemzeti szabadságharcot
hirdet, miközben megpróbál előnyöket kicsikarni magának.
Ennek
az "elefánt a porcelánboltban"-mentalitásnak az eredménye csak kudarc
lehet, jobb esetben egy idő után már nem veszik komolyan, rosszabb
esetben leírják, sőt előbb-utóbb szankcionálják. Érdemes lenne ezt
végiggondolni, mielőtt például a kormányfő a parlamentben "mi nem tűrünk
külső felügyeletet, velünk nem törlik fel a padlót" jellegű
kijelentéseket tesz, hogy a "Brüsszel nem Moszkva"-bonmot-ról ne is
beszéljünk. Ez utóbbival sikerült egyszerre megsérteni mindkét meghatározó partnerünket, akik nélkül a magyar gazdaság létezni sem tudna.
Tette ezt ráadásul az unió soros elnökének miniszterelnöke, akinek a fő
feladata a megegyezések elősegítése, az együttműködés erősítése lenne
az EU-n belül és kívül egyaránt.
Mindezek fényében nem meglepő, hogy mind kelet, mind nyugat felé rosszul áll a szénánk. Az
unió felől a médiatörvényt érte a legélesebb kritika, de gazdasági
szempontból ennél is fontosabbak a magán-nyugdíjpénztári vagyon
államosításának és a főleg külföldi multicégeket sújtó különadóknak a
negatív fogadtatása. A pénzügyeink stabilitása szempontjából alapvető
jelentőségű befektetői hangulatot a kormány gazdasági lépéseit
kontrolláló független szervezetek kiürítése és a Nemzeti Bank elleni
támadások is érzékenyen érintik. Alapkérdés számukra az egyre halogatott
szerkezeti reformok beindítása, nem véletlenül várják türelmetlenül a
keddre ígért nagy bejelentéseket, azok fogadtatása a jövőbeni mozgástér
szempontjából meghatározó lesz.
A Fidesz-kormánynak annyit máris sikerült elérnie, hogy hiába vagyunk soros elnökök, a főbb uniós kérdésekben a kormányfőnek kedves foci hasonlattal élve a partvonalon kívülre kerültünk.
A legutóbbi csúcson bejelentett német-francia kezdeményezés a
stabilizációs paktumról ennek nyilvánvaló jele volt, mivel az felülírja
az eddigi egyeztetési rendszert, és nekünk sem oszt lapot. Ezt így
értékelte Orbán Viktor is, mint az a csúcsot követő, sértődött és
csalódott beszámolójából is kiderült. Vélhetően ez motiválhatta az
unióra tett éles parlamenti megjegyzéseit is. Ez azonban nem segít, amit
lecsillapodva a magyar kormányfő is belátott: a tőle megszokott gyors
fordulattal a múlt hét végén már üdvözölte az eurózónás államok külön
tanácskozását, mondván, ez nem jelenti azt, hogy lesznek első és
másodrendű EU-tagok. Sőt, előre kijelentette, hogy a szűkebb
csúcstalálkozón születendő döntések nekünk kevesek lesznek, mi még
azoknál is messzebb megyünk - jó érzés tudni: a mi kormányfőnk a jövőbe
lát.
Ami a keleti, Moszkvához fűződő kapcsolatainkat
illeti, itt sem ártana a jövőbe látás, mert egyelőre nem lehet
megjósolni, milyen megoldások lesznek a legfontosabb kétoldalú
problémákra.
A Fidesz-kormány azt hitte, hogy a putyini
demokrácia-modellhez való hazai közeledés elegendő lesz az oroszok
bizalmának elnyeréséhez, de keserűen csalódnia kellett. Hiába
zengtek győzelmi jelentéseket Orbán Viktor moszkvai látogatása után, az
azóta történtek mutatják, egy centit sem sikerült előrelépni a kényes
kérdésekben. Hiába ígérte állítólag akkor a magyar kormányfő, hogy uniós
elnökként majd mi közvetítünk az EU és Oroszország kapcsolatainak
javításában, Putyinék ezt természetesen nem vették komolyan. Miért is
tették volna, amikor közvetlen szálaik vannak az unió meghatározó
országaihoz és Brüsszelhez egyaránt?
Ez az elmúlt napokban világosan megmutatkozott a számunkra
kulcsfontosságú energetikai kérdésekben is. Putyin közvetlenül
Brüsszelben tárgyalt Barrosóval az együttműködés jövőjéről, egyebek
mellett a gázstratégiáról. Kiderült, Moszkva nem nézi jó szemmel azt az
uniós irányelvet, hogy a gázeladók a szállítást adják át más cégeknek,
így erősítve a versenyt. Ellenzi azt is, hogy változtasson az árképzési
rendszeren, azaz a jelenlegi csúsztatott, a kőolaj világpiaci árához
igazodó, hosszútávú árrögzítés helyett napi árjegyzés legyen.
Mindezek meghatározó témák a mi gazdaságunk számára is, ennek ellenére nemhogy közvetítenénk, de labdába sem rúgunk a vitában.
Ha tetszik tehát, ha nem, ebben is Brüsszeltől és Moszkvától egyaránt
függünk. Ahol lenne saját mozgásterünk, ott sajnos nem jeleskedünk. Ott
van például a konkrét gázár, amely a Gazprom bejelentése szerint
rövidesen átlagban 358 dollár lesz ezer köbméterenként. Nos,
mi alaposan eltérünk az átlagtól, számunkra 400 dollár fölé drágul áprilistól, ez is jelzi, mennyire tartanak fontosnak minket. Nem
jobb a helyzet a magyar-orosz viszony más vitás kérdéseiben sem.
Moszkva néhány napja ismét jelezte, szó sem lehet a Szurgutnyeft
birtokolta Mol részvények eladásáról, sőt újra keményen kritizálták,
hogy a cég nem gyakorolhatja teljes körűen a részvényesi jogait.
Patthelyzet van továbbra is a Malév ügyében: a pénzügyi helyzetet végre
rendezni hivatott közgyűlést ismét elhalasztották, mert a hírek szerint
az orosz fél ragaszkodik százmillió eurós követelésének kielégítéséhez.
Nincs előrelépés a különadós vitában sem, a magyar gázimportban
résztvevő Panrusgáz egyszerűen nem fizette be a ráeső 6,5 milliárd
forintos részt.
A már meglévő kényes témákhoz sikerült hozzátenni a
moszkvai magyar kereskedelmi képviselet eladásának ügyét, amelyben
nyilvánvalóan az orosz hatóságok is érintettek, és nem örülnek
annak, ha kívülről megpiszkálják az ügyleteiket, főleg úgy, hogy amögött
egyértelmű politikai motivációt látnak.
Mint a tények mutatják, a Fidesz-kormánynak viszonylag rövid idő alatt
mindkét számunkra igazán fontos külgazdasági irányban sikerült
megnehezítenie saját helyzetét. Ennek egyes hatásai máris érződnek, de
az igazán veszélyes hosszútávú következmények még előttünk vannak. Ideje
lenne változtatni a mentalitáson, és figyelni arra, ami az ország
alapvető érdeke:
a nemzetieskedő lózungokra épített, konfrontációs
magatartás helyett a megegyezés kereső, a másik fél érdekeit is
figyelembe vevő hozzáállásra van szükség. Méghozzá halogatás nélkül, ha nem akarnak jóvátehetetlen károkat okozni.
Kapcsolódó hírek:
Kapkodás, erőszakosság, káosz Csaba László a kormányzásról
Jogaikért demonstráltak a látássérültek
Lejárt Matolcsy lemeze
Matolcsy: már nem szorulunk megmentésre