Itt nem lehet csak úgy kérdezgetni Kapkodás, erőszakosság, káosz Csaba László a kormányzásról Konzervatív közgazdasági teoretikusként, elemzőként tartják számon. Nem tőle várták a legkeményebb kormánybírálatot. Mindenkit meglepett, amikor visszautasította a Monetáris Tanácsba szólító jelölést, mondván: „Kultúrember ilyen kinevezést nem fogad el.” Miért? Mi történt fél év alatt, amire nem számított? BUJÁK ATTILA interjúja. - A válság lefutott, a romokat még takarítjuk. Mi az oka a magyar politikát uraló izgékonyságnak, aktivizmusnak, miközben a miniszterelnök szigorúan titkolja részletes terveit?

– Ha egyáltalán vannak ilyenek. Egyelőre nem tudhatjuk. A kormánypárt olyan széles alapon nyugvó „bővített belső koalíció”, amelyet nem lehet összetartani harci morál, radikális kommunikációs töltés nélkül. Nincs kétely, kibeszélés, meghátrálás, csak szavazás és győzelem. Aki a törvényt megszegi, áruló. Itt nem lehet csak úgy kérdezgetni.

- Középtávú gazdasági tervek attól még lehetnek. Csak nem ismerjük őket.

– Nehéz is megismerni azt, ami nincs. Lehet, hogy tévedek, lehet, hogy ön többet tud nálam. A mai vezetés vagy nem készült a kormányzásra, vagy egész másra készült, mint amibe belecsöppent. Amikor Varga Mihály a svéd modellről kezdett értekezni, azon nyomban kitört a pánik. Hoztak egy technikai döntést, s ehhez tartották magukat: semmit sem terveznek, semmit sem mondanak, mert ami nincs, azt nem lehet kiszivárogtatni. Ami nem szivárog ki, abból baj sem lehet.

- Pedig a kormányzást nem lehetett megúszni. Elugrani sem tudtak volna előle.

– Amikor hatalomra léptek, meglephette őket az a szokatlan, szinte a durvaság határáig menő keménység, amellyel Angela Merkel és Brüsszel fogadta hétszázalékos „jóléti deficit”-tervüket. A görög válság miatti pánik idején ez érthető volt. A nettó befizetők megrémültek, hogy a pénzügyi kataklizma maga alá temeti őket.

- S ebbe a környezetbe zuhant bele a forradalmi Orbán-kormány...

– ...hogy azonnal megálljt parancsoljanak nekik. Ettől a ponttól minden további tervük összeomlott. Olyan ez, mint amikor a bokszolót az első másodpercben gyomorszájon vágják, s attól fogva arra játszik, hogy kihúzza a menetet.

- A The Wall Street Journalban meglebegtetett tervekről olvasva sokat vártunk a parlamenti évkezdő beszédtől. Ehhez képest semmit sem kaptunk.

– Azóta kiderült: a kormány nemrég tárgyalta első olvasatban, mit is fog bejelenteni. Két beszédet is hallottunk februárban, s érdekes módon a Millenárison elhangzó szózat tartalmazott több konkrét elemet. Olyanok szerepeltek benne, mint az államháztartás hiányának csökkentése, az öt-hét százalékos extra növekedési tervtől való búcsú, a kijelentés, hogy a reformintézkedéseket alárendelik a mindenkori gazdasági egyensúlynak. A realitásokkal való megbékélés elégikus programja.

- Pedig nagy átalakítási csomagtervekről beszélnek.

– Az efféle csomagok csak azt jelentik, hogy a kocka oldalai össze vannak madzagolva, logikailag semmi sem köti össze őket. Nem is várhatunk többet egy kabinettől, amelynek rendes működési módja a permanens rögtönzés.

- Mivel Magyarország kiesik a történések centrumából, pozitív üzenet lenne, ha a kormány határozott gazdasági karaktert kapna.

– Ezzel még nem késtek el. Bizonyos lépések amúgy is elkerülhetetlenek, mert előbb-utóbb mégiscsak szerkeszteni kell valamiféle konvergenciaprogramot az unió színe előtt. Valamivel elő kell állni.

- Annyit máris tudunk, hogy Matolcsy miniszter megbízást kapott: alkosson víziót, programot Magyarország újjászervezéséhez.

– A vízió eddig sem hiányzott. Ha kézbe vesszük Matolcsy úr köteteit, interjúit, találhatunk ilyen elemeket. De a látomás és a költségvetés között lennie kell valamiféle konkrét tervnek a klasszikus képlet szerint: a víziót követi a stratégia, a középtávú terv, majd a konkrét program, amelyhez hozzárendelik a pénzt és a felelősöket is. Ehhez képest Kovács kommunikációs államtitkár naponta hangoztatja, hogy az élet felülírja a terveket.

- Megfordult a dolgok természetes rendje? Előbb jön a kommunikáció, ahhoz próbálnak pénzt, eszközöket keresni?

– Ez nem újdonság Magyarországon. Nem hiszek például abban, hogy a magyar kormány tőkeellenes lenne. Akkor nem kaptak volna támogatást, kedvezményt a folyamatban lévő külföldi beruházások. De miközben a kormányférfiak a gyártelepeket látogatták, a vezetés másik csoportja váratlanul úgy döntött, hogy megadóztatja a gonosz bankokat, multikat. Mindig ugyanoda lyukadunk ki. Összeállt egy „széles sávú”, egypárti koalíció, amelynek egyik csoportja azt vallja, hogy az országnak igenis kellenek nagyberuházók, exportképes cégek, míg a másik szárny elszántan tőkeellenes.

- Mi az a munkabérkommandó?

– Ez nyilván új közgazdasági fogalom. Rogán képviselő elvi irányításával utánanéznek, miért csökkentek-nőttek a februári munkabérek. Kíváncsian várom az eredményt.

- Sok helyütt valóban csökkentek.

– Valószínű. Ugyanis változtak az adótörvények. Ismét magamat ismétlem: elindult valahol a döntés, de mivel nem számoltak végig semmit, minden a visszájára fordult. Ide vezet, ha a forradalmi lobogás felülírja a számszaki tényeket.

- Vannak kormányzati szlogenek, amelyeket nem értek. Általános „támadás indult Magyarország ellen”. Hol? Brüsszelben?

– Ez is a forradalmi hangulat hozadéka. A választóközönség jelentős része fogékony a Nyugat-ellenes jelszavakra, miközben a Fidesz-vezetés egyik szárnya úgy gondolja: ha az „új irány” megbukik, tőle jobbra álló elemek veszik át a hatalmat. Ez a húszas évek politikai modellje: Bethlen kontra Gömbös vagy Prónay. A szemlélet nem rokonszenves nekem, de tudjuk, a tömegjelenségekben nem a ráció dominál. A nyugati intézmények támadása sikeres fogás, mert míg a külföldi udvariasan hallgat (és nem szavaz), a megcélzott közönség ujjong.

- Többek szerint a kormány a gazdaságpolitikában sokkal inkább hagyatkozik a kétharmadra, mint a módszeres tervezésre.

– A kétharmadnak akkor van értelme, ha tudjuk, mire szánjuk. Ami engem közgazdászként a kormányzásban érdekel, az nem igényel kétharmadot. Fontos lenne azokat a több cikluson átívelő reformokat keresztülvinni, amelyek húsz éve késnek. Mihez kellett a kétharmad eddig? Mondjuk az Alkotmánybíróság korlátozásához? Az eleve értelmetlen. Amit a testület már nem vizsgálhat, azt műsorra tűzheti a strasbourg-i bíróság, s kínosabb külföldön leégni, mint a Donáti utcában.

- Viszont simán át lehet szabni a Monetáris Tanácsot.

– Feltéve, ha nem vesszük figyelembe az Európai Központi Bank alapszabályát, amely a Bundesbank jogi elveire épül. A pénz kényes dolog. Pénzügyekben nem lehet a józan ész ellenében, politikai intenciókra dönteni.

- Ön mégis visszautasította a felkérést, mondván: kultúrember nem fogadhat el ilyen kinevezést.

– Lehet, hogy már vaskalapos vagyok, de a Nemzeti Bank függetlenségét európai jogszabályok védik.

- Úgy látni, történt egy s más ahhoz képest, hogy pár hónapja Fidesz-közeli elemzőként tartották számon.

– Miért? Mi történt volna? Lehet, hogy konzervatívabb vagyok, mint valaha. A nyolcvanas években az volt a szabadsághős, aki tudatosan szabályt szegett. A kilencvenes években mi írtuk a szabályokat, nem is tiszteltük őket eléggé. Mai nézeteim pedig jogállamibbak, mint valaha.

- Miért tekintette a baloldal jobboldalinak?

– Azt sem értettem. Kritikus voltam Gyurcsányékkal szemben? Persze. Kifogásoltam, hogy a Bajnai-kabinet nem szakértői kormányként lépett fel? Így volt. Ma pedig más zavar. A távlattalanság, a kapkodás, az erőszakosság, a káosz. Ezt bírálom. Ez baloldali fordulat lenne?