Martin Schulz

Reuters Marc Loos

– Az Európai Parlament határozata után az állampolgári jogokkal foglalkozó bizottság vizsgálódik Magyarország ügyében, és javasolhatja a szigorú büntetéseket is magában foglaló hetes cikk bizonyos részeinek alkalmazását. Ön szerint sor kerül erre?

– Az Európai Unió minden intézménye, a parlament, a bizottság és a tanács is figyelembe veszi, hogy semleges alapon kell értékelnünk, sérülnek-e az európai alapszabályok. Nem az én feladatom, hogy ítéletet hozzak. Várom a bizottság értékelését, és tudomásul veszem a testület szerdai döntését. Az állampolgári jogokkal foglalkozó parlamenti bizottság az Európai Bizottság következtetései alapján fog dönteni. Korainak tartom bármilyen következtetés levonását. A tény, hogy a bizottság megnyitotta ezeket a vizsgálatokat, és jelezte, hogy az alkotmány bizonyos részei nem egyeznek az uniós joggal, nem az én kitalációm. Ezt a bizottság állítja. Én értékelés nélkül tudomásul veszem a tényeket.

– A szocialista EP-frakció vezetőjeként még sokkal keményebben fogalmazott a magyar kormánnyal kapcsolatban. Mi történt? A múlt héten a kohéziós támogatások felfüggesztésének ügyében is megvédte az országot.

– Egy képviselőcsoport vezetőjeként más a feladatom, mint a parlament elnökének. Az intézmény elnökeként meghívtam Orbán Viktort, és megtisztelve érzem magam, hogy elfogadta a meghívásomat, hogy igazolja stratégiáját, véleményét az Európai Parlament előtt. Ez az európai demokrácia megerősítése volt. Nem tetszettek viszont a nyilatkozatai, melyeket a vita után Magyarországon tett. De ezt nyitottan és őszintén meg is beszéltük az irodámban. A kohéziós pénzekkel kapcsolatban ugyanaz az álláspontom, mint ami a szocialista képviselőcsoport vezetőjeként lenne. Kérdés, jól tesszük-e, ha a szabályokat szigorúan fekete-fehéren értelmezzük. Magyarországnak sok pénzügyi problémája van. Ahelyett, hogy azt vitatnánk meg, hogyan segíthetnénk, inkább további pénzügyi terheket rovunk ki rá. Ez kontraproduktív. Értem, hogy a cél a költségvetési fegyelem megerősítse, de hogyan lehet fegyelmezettebb egy költségvetési politika, ha további kiadások terheit rakjuk egy országra? Azt javasoltam ezért, hogy ne az egyszerű „hibabüntetés” kategóriában gondolkozzunk, hanem alapos elemzés alapján fogalmazzuk meg, milyen lépések szükségesek most. Ez bizonyítja egyébként, hogy nincs semmi bajom Magyarországgal, noha nem értek egyet a kormány politikájának néhány elemével.

– Úgy tűnik, az unió erőfeszítései az euroszkeptikus hangokra erősítenek rá Magyarországon. A parlamentben zajló viták mennyire kontraproduktívak? Hiszen a parlament is megosztott a kérdésben.

– Az Európai Parlament egy politikai szervezet, amelynek többsége változik. A Magyarországról szóló határozatot a parlament nemrég támogatta, nem az én dolgom, hogy ezt értelmezzem. Tudomásul veszem az euroszkeptikus hangulatot, az Európa-ellenes retorikát, amely a közbeszédben s olykor a miniszterelnök és a kormány tagjai részéről elhangzik. De a Fidesz az Európai Néppárt tagja. Az Európai Bizottságot a néppárt egyik tagja, José Manuel Barroso vezeti. Viviane Reding igazságügyi biztos, akihez sok magyar kérdés tartozik, szintén a néppárt tagja. Egyszóval az a retorika, hogy Európa Magyarország ellen van, csak mert az országot a Fidesz vezeti, nem igaz. A bizottság az alapszerződés védelmezőjeként cselekszik, annak a szerződésnek a védelmezőjeként, amelyet Magyarország is ratifikált. És amelyekre egyébként más ügyekben hivatkozik. Bízom a bizottság pártatlanságában.

– De mit tehetnek az unió intézményei, ha egy ország választópolgárainak többsége mégiscsak egyetért azzal a politikával, amelyet az unió most górcső alá vesz?

– Demokráciában élünk. Ha a többség támogatja ezeket a nézeteket, akkor azt tiszteletben kell tartanunk. Én tiszteletben tartom a többséget. De az nem tiszteli, hogy én nem értek egyet vele. Abban a pillanatban, hogy érvelni próbál az ember ezekkel a nézetekkel szemben, azt mondják, hogy a nemzettel szállok szembe. Nem, nekem nem a nemzettel van vitám, hanem a nacionalizmus egy bizonyos formájával. Ez a különbség. Én tiszteletben tartom az ő véleményüket, de azt kérem, hogy ők is tartsák tiszteletben az enyémeket.

– A válság ellenére – amely bizonyos szinten értelmezhető a kapitalizmus válságaként – rendre jobbközép kormányok vannak hatalmon Európában. Hogyan tudja megszólítani a baloldal a csalódott tömegeket?

– A tapasztalat szerint válság idején az emberek összezárnak a kormány mögött. Talán a közeljövőben megváltozik a helyzet némely országban. A szociáldemokraták javaslatait – hogy a pénzpiacokon több szabályozásra van szükség, hogy a spekulációt jobban kell ellenőrizni, hogy be kell vezeti a pénzügyi szolgáltatások adóját annak érdekében, hogy a válság előidézőit, a bankokat, befektetési alapokat, biztosítási cégeket is bevonjuk a felelősségvállalásba, hogy a növekedésbe kell befektetni – nagyon sokat támogatják. A retorika szintjén a jobboldali kormányok is egyetértenek ezekkel. A baj az, hogy nem így cselekednek. A baloldali pártoknak ezt kell világossá tenniük a polgárok számára. De ez nem az Európai Parlament elnökének dolga.

– Mit tud tenni a parlament az európai növekedés beindításáért?

Az Európai Parlament sok mindent elfogadott, részt vettünk a gazdasági szabályozás új alapjait jelentő hatos csomag elfogadásában. Régóta mondjuk, hogy a tagállamok használják fel az elköltetlen európai pénzeket az infrastruktúra, az oktatás, a kutatás, a megújuló energiák területén. A probléma az, hogy az Európai Unió döntéshozatalában, miközben az EP szállítja a megoldásokat, az akadályt mindig a tanács képzi, mert a huszonhetek képtelenek megállapodni.

– Mennyire jogos ön szerint Németországot azzal vádolni, hogy a német politika miatt húzódik az európai válság immár több mint két éve?

– Németország sokat tesz a válság megoldásáért. Kényes helyzetben voltam a görög parlamentben nemrég Athénban, mert Angela Merkel kancellárt kellett megvédenem, politikai hovatartozásom ellenére. De nem tartom megalapozottnak azt a vádat, hogy a német kormány semmit sem tesz. Ugyanaznap, amikor görög képviselők támadták Merkelt, a német képviselőház megszavazta a 130 milliárd eurós görög mentőcsomagot, amelyből 40 milliárd közvetlenül Németországból jön. Az európai stabilitási mechanizmus, az unió állandó mentőalapjának 500 milliárd eurós mozgásteréből 211 milliárd Németországból jön, ami több mint fele az évi szövetségi költségvetésnek. Senki sem vádolhatja azzal a németeket, hogy nem cselekszenek. A probléma az, hogy kívülről úgy tűnik: mi, gazdagok, alamizsnát adunk a szegényeknek, akiknek ezért azt kell csinálniuk, amit mondunk. A német közéletben hallható retorika eltorzítja a képet. A valóság más. Ez olyan, mint Magyarországon. A kormány retorikája teljesen eltér attól, amit a kormány csinál.