Azt gondolnánk, a Fidesz a látványos rezsiblöffel leginkább ott tudja becsapni az embereket, ahol minden forint számít, ahol a legnagyobb a szegénység, ezért hálásan fogadnak a Kedves Vezetőtől minden könnyítést. Az emberek azonban nem azt várják a kormánytól, amivel az most bűvészkedik.

A hosszú pünkösdi hétvégére időzítve a kormányt kiszolgáló sajtóhálózat egyik főkolomposa, a Magyar Nemzet interjút közölt a nemzeti fejlesztési miniszterrel, “Hatalmas tartalék a rezsicsökkentésre” címmel, amelyben a tárcavezető bejelentette: “Biztos, hogy további 10 százalékkal csökken majd a gáz és az áram ára a lakosság számára, de vizsgáljuk annak a lehetőségét, hogy ennél is messzebbre menjünk, a 30 százalékra is megvan a rendszerben a fedezet.” (Az interjúban az “együttműködni nem hajlandó” szolgáltató cégeket alig burkoltan fenyegető kitételek is olvashatók, amit a sajtó a közelgő, kikényszerített államosítás előjeleként értékel. Lapértesülés szerint “energiaszolgáltató-tulajdonosok úgy vélik, további tízszázalékos mérséklés esetén kezdeményezik hazai vagyonelemeik eladását a kormánynál. Korábban a kabinet részéről felvetették, hogy ilyen esetben nemcsak az esetleg veszteséges lakossági szolgáltatásról, hanem a teljes privatizált csomagról hajlandók leülni tárgyalni, ideértve az elektromos hálózatot és esetlegesen az erőműveket is – az eladók ezeket a feltételeket is vállalják.”)

A Fidesz-kormányzat láthatóan azt reméli, ezekkel a bejelentésekkel tartósan növelheti támogatottságát. A szégyenletes trafikosztogatás árnyékában a kormányt kiszolgáló szerkesztőségek a korábbinál kevésbé hatékonyan tudják felrajzolni a tökéletes “népbarát” kormányzás képét, de azért tovább próbálkoznak: a rezsiblöfföt propagálva a megélhetési költségek újabb tételeit vonják be a kampányba, és a kezdeti 10 százalékot tódítva egyre nagyobb százalékokat emlegetnek. Saját propagandájuk aztán meg is ünnepli az újabb lépéseket, sőt, azt is bejelentik, hogy az intézkedések hatékonyak: a nép, az istenadta nép boldog és hálás.

De vajon mi a valóság?

Néhány napja a legsúlyosabb helyzetben lévő régióink egyikében, Borsod-Abaúj-Zemplén megyében járva arra számítottam, mindenfelé olyan emberekkel találkozom majd, akik párás szemmel áldják a mi nagylelkű kormányzó erőink ajándékozó lelkületét, a nép bajai iránti megértését, ami a havi rezsijük csökkenésében nyilvánult meg.

Egészen mást tapasztaltam. Azt nem állította senki, hogy a rezsijük nem csökkent volna. Csakhogy az emberek, akikkel erről beszélgettem, ettől messze nincsenek eltelve örömmel. Fáradtak. Belefáradtak a hasztalan munkakeresésbe. A szülőket, nagyszülőket elkeseríti a gyerekek küszködése, akik hiába tanulnak, hiába szereznek akár több képzettséget is, hiába kilincselnek pályakezdőként állásért. Az idősebbek pedig maguk is rettegnek, hogy messze a nyugdíjtól nehogy utcára kerüljenek, mert abban a régióban ez katasztrófa. És a nyugdíjjal mi lesz, ha eléri valaki? Arról már szó sem esik arrafelé. (A minta nem “reprezentatív”, de a fideszesek számára figyelmeztető jel lehet, hogy nem bőszen politizáló aktivistáktól származnak ezek a vélemények, hanem a hétköznapi gondjaikkal elfoglalt hétköznapi emberektől. Akik javulást remélnek végre, és ha elmennek szavazni, ez a legfőbb szempontjuk.)

A rezsicsökkentésről ebben a hangulatban azt a véleményt mondták, hogy ők nem ezt várják az ország kormányától. Fellendülést akarnak, munkahelyeket, növekedést, gyarapodást. Ha maguknak és családjuknak stabil munkahelye, normális jövedelme lenne, a rezsit abból kényelmesen kifizetnék – ahogyan a bajok kezdete előtt, korábban is megtették. Pontosan látják, hogy éppen ez az, amit egyáltalán nem teljesített a 2010-ben nagy ígéretekkel nagyon sok ember támogatását megszerző társaság. Hiába az újabb és újabb nagy bejelentések – csalódtak a Fideszben azok, akik jó kormányzást vártak tőlük.

Nagyon hasonló ez a helyzet a devizahitelesek gondjainak természetéhez. Egymást követik a mentőcsomagok, amelyeket kihasználva eddig leginkább a jobb helyzetben lévők szállhatnak ki, olykor nagy nyereséggel, az igazán nagy bajba került családok pedig egyre kevesebb reményt látnak, a törlesztésekkel elmaradók aránya növekszik.

“…a gondokat érzékelhetően csökkentené, ha végre beindulna a gazdaság. És persze erősödne a forint” – olvasható a helyzet romlását részletező összefoglalóban.

A megoldás itt is a Fideszétől gyökeresen eltérő gazdaságpolitika lenne.

forrás:stop.hu