<a href="http://ad.adverticum.net/click.prm?zona=80820" target="_blank" title="Click here!"><img border="0" src="http://ad.adverticum.net/img.prm?zona=80820" alt="Advertisement" /></a>
Csütörtök, 2011. április 21. 11:27
Barát József
írása
Roman Kowalski a varsói expresszről
A sérelmi politika után
Kiderült: Még a legjobb esetben sem követik Matolcsy útmutatásait
A keleti partnerségi csúcs Budapest helyett Varsóban lesz. Míg a
magyar elnökség idején hozzánk nem jön el sem Merkel kancellár, sem
Sarkozy elnök, jártak viszont Lengyelországban, amelyet meghívtak a
Líbia elleni támadás előtti értekezletre is. Mi az oka annak, hogy az EU
meghatározó országai Varsót fontosabb partnernek tekintik, mint
Budapestet? BARÁT JÓZSEF ezt próbálta megtudni egy diplomatikus
diplomatától, Roman Kowalskitól, Lengyelország budapesti nagykövetétől.
- Szegény varsóiak! Képzelem, milyen felfordulás
lesz ott május végén, amikor odalátogat Obama elnök. Nekünk Orbán Viktor
azt mondta, hogy itt azért nem lesz keleti partnerségi csúcs, mert kár
lenne érte megbénítani a várost.
– Varsó forgalma úgyis megbénul minden reggel. Lehet, hogy mi ehhez
jobban hozzászoktunk. Komolyra fordítva a szót: Barack Obama korábban
már készült Lengyelországba, ám az izlandi vulkánkitörés miatt az utat
el kellett halasztani. Most az amerikai elnök egyébként is Európában
tartózkodik majd, és kihasználja az alkalmat, hogy éppen májusban
tartjuk a közép-európai államelnökök szokásos találkozóját. Érkezésének
együtt örülhetünk, hiszen Közép-Európa mindig is számíthatott Amerikára.
A tárgyalásokon részt vesz Schmitt Pál elnök úr is.
- Persze az én kérdésem is tréfás volt, ám Orbán miniszterelnök úr
érvelése sem tűnt komolynak. Tény viszont, hogy a legfontosabb külföldi
partnereink szívesebben tárgyalnak Lengyelországgal, mint velünk.
Kovalovszky Dániel felvétele
–
Én ezt másképpen látom. A keleti partnerségi csúcs elhalasztása például
pragmatikus döntés volt. Ez a találkozó nagyon fontos Közép-Európa és
keleti partnereink számára is, ám most csak protokollesemény lehetett
volna, hiszen egybeesett más jelentős programokkal, amelyek kockáztatták
volna az állami vezetők teljes létszámú részvételét a csúcson. Ez a
pillanat tehát nem alkalmas fontos elhatározásokra.
- Én viszont úgy látom, hogy Lengyelország az utóbbi években
felértékelődött az unióban. Ebben pedig szerepe volt annak, hogy Donald
Tusk miniszterelnök az Európa-politikában is új stílust hozott: a
romantikus sérelmi politikát – nevezzük így: a kurucos ellenállást – a
pragmatizmus váltotta.
– Ebben igaza van. Figyelembe kell azonban vennie, hogy nálunk más volt a
fejlődés iránya, mint Magyarországon. Amikor beléptünk az unióba, a
döntés támogatottsága sokkal kisebb volt, mint önöknél. Az elmúlt hét év
azonban bebizonyította, hogy bár Európa nem oldja meg minden
problémánkat, számunkra is óriási új lehetőségeket jelent. Ma már a
lengyelek majdnem nyolcvan százaléka vallja, hogy az uniós tagság
hasznos. Különösen fontos, hogy a kezdetben leginkább szkeptikus
mezőgazdasági termelők ma az unió legnagyobb támogatói közé tartoznak –
talán azért is, mert a legközvetlenebb módon ők élvezik a tagság
előnyeit. Magyarországon fordított volt a folyamat. Amikor beléptek, itt
nagyok voltak a remények, amelyeket azonban nem sikerült valóra
váltani. Így csökkent a támogatottság is.
- Lengyelország csatlakozott az európaktumhoz, míg Magyarország kívül
marad. Önök tehát nem értenek egyet a magyar kormánynak azzal az
érvelésével, hogy aki belép, lemond az önálló adópolitika lehetőségéről?
– A gazdaság globalizálódott, ezt mindnyájunknak figyelembe kell venni.
Amikor felvételünket kértük az unióba, kifejeztük azt a szándékunkat,
hogy Európa része akarunk lenni. Vállaltuk Európa értékeit, vállaltuk a
gazdasági együttműködést, köteleztük magunkat arra, hogy követjük Európa
jogrendszerét. Lehet, hogy az euró plusz paktum nem minden
elképzelésünkkel egyezik, de a mi értékelésünk szerint ez a
kezdeményezés az eurózónán kívüli országok fejlődésének új impulzust
adhat. Persze azt is mindenkinek meg kell értenie, hogy a Magyarországon
kialakult gazdasági nehézségekkel nem Európának, hanem az önök
kormányának kell megbirkóznia – úgy, ahogy a legjobbnak látja.
- Az Orbán-kormányt számos nemzetközi támadás éri a médiatörvény, sőt
újabban az alkotmányozás miatt is: számíthat-e szolidaritásra a lengyel
testvérpárttól?
– Az Európai Néppártnak sok tagja van, így a Fidesznek is sok a
testvérpártja. Látnia kell, hogy mi a médiaszabályozást és az
alkotmányozást is másképpen oldottuk meg, és nem hiszem, hogy ezeken a
területeken a jövőben követnénk a magyar példát. Az viszont biztos, hogy
nekünk lengyeleknek könnyebb megértenünk az itteni helyzetet,
közép-európai ország lévén hasonlóak a történelmi tapasztalataink, sok
mindent együtt éltünk át.
- Sokan párhuzamot vonnak a lengyelek által elutasított Kaczyñski-éra
és az Orbán-kormány között, mintha a 2005-ös varsói expressz 2010-re
érkezett volna meg Magyarországra.
– Erről az expresszről már sokat hallottam, csak mindig máshonnan máshová megy.
- Persze. Nemcsak onnan ide jár, de innen is oda.
– Tény, hogy a két kormány között van egy nagy hasonlóság: a nemzeti elemek hangsúlyozása. Olykor hasonló a retorika is.
- És még sok más: a büntethetőség korának leszállítása melletti
érveléstől kezdve a korábbi kormánytagok megbüntetésének igényéig.
– Igen, de mindebben nálunk már változott a helyzet. Tudja, minden
kormánynak joga van ahhoz, hogy ott keresse a modellt a maga számára,
ahol csak akarja. Az is biztos, hogy Magyarország olyan pillanathoz
érkezett, amikor nincs más választás: nagyon fontos reformokat kell
végrehajtani. A nehéz helyzetet a kormány örökölte, és most valahol el
kell kezdenie a komoly munkát. Itt, Közép-Európában egyébként nagyon
hasonlóak a problémáink: a nyugdíjreform, az oktatás, az egészségügy
átalakítása, a gazdaság újbóli növekedési pályára állítása, a
munkanélküliség. Nagyon figyelünk kormányuk reformlépéseire, mert
hasonló lépések előtt állunk.
- Beszéljünk például a nyugdíjreformról. A jelek arra mutatnak, hogy
önöknek megtetszett a magyar példa, és a magánnyugdíjpénztárakból
egészítik ki az állami költségvetést. Másban is követik majd Matolcsy úr
útmutatásait?
– Azért vannak lényeges különbségek: mi csökkentettük a
magánnyugdíjpénztárakba fizetett összeg arányát, és növeltük az állami
rendszerbe utalt részt, de nem számoltuk fel a kötelező
magánnyugdíjpénztárakat. Kormányunk álláspontja, hogy nem szabad
visszatérni a régi kirovó-felosztó rendszerhez, hiszen az nem felel meg a
jövő kihívásainak. Tény egyébként az is, hogy nálunk nincs kétharmados
kormánytöbbség, amely Magyarországon sok mindent lehetővé tesz.
- Csak nem azt gondolja, hogy ha a Tusk-kormánynak volna kétharmada, akkor a Matolcsy-féle gazdaságpolitikát követné?
– Nem. Ezt tényleg nem hiszem.
- Uniós elnökségünknek van egy olyan vonulata, amelyet önök
átvesznek, mert vitathatatlan sikernek tartják: magyar borokat
szolgálnak fel a lengyel elnökség idején.
– Komoly hiba lenne, ha csak a borokat dicsérnénk. A magyarok által
elkezdett munkát mi mindenben folytatni fogjuk, mert ez az elnökség
logikája. Úgy vélem, hogy az itteni sajtó méltatlanul keveset ír arról,
hogy az Európa-napirendben igen sikeres a magyar elnökség, profi módon
dolgoznak. Ez meglátszik a hatos gazdasági csomag elfogadásában csakúgy,
mint az energiarendszerek ügyében vagy a kohéziós politikában. Mi
egyébként igen hálásak vagyunk a magyar kollégáknak, hiszen egyik
lengyel küldöttség a másiknak adja a kilincset: szeretnénk itt mindent
megtanulni, amit csak lehet. Ami a magyar bort illeti: természetesnek
tartjuk, hogy a lengyel elnökség idején magyar borokat szolgálunk fel.
Ha Közép-Európát akarjuk népszerűsíteni, akkor a magyar boroknak nincs
konkurenciájuk.
Kommentáld!