A kedden bejelentendő reformcsomag egyik sarkalatos pontja a nyugdíjrendszer, azon belül is a rokkantnyugdíjak reformja. A kormány azzal érvel, hogy nemzetközi összehasonlításban magas a rokkantak száma Magyarországon és a részlegesen leszázalékoltak közül is csak kevesen dolgoznak. Azt azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy 2008-ban átalakították a rendszert, aminek hatására a minisztérium által hivatkozott számok sem feltétlenül állják már meg a helyüket.

Magyarországon tavaly szeptemberben több mint 728 ezer rokkantnyugdíjast tartott számon az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság (ONYF). A Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) múlt héten publikált tanulmánya szerint, ha ezek az emberek dolgoznának, és csak fele olyan mértékben járulnának hozzá a termeléshez, mint a többi 3,7 millió foglalkoztatott, akkor ez a magyar GDP-t közel 10 százalékkal növelné. Ennél mélyebb fejtegetésekbe azonban nem bocsátkoznak az elemzés készítői.

A minisztérium érvelése során ugyanakkor látszólag nem számol azzal, hogy a több mint 700 ezer ember 52 százaléka már betöltötte a nyugdíjkorhatárt, azaz legfeljebb 350 ezer főt lehetne visszaterelni a munkaerőpiacra. Ráadásul köztük vannak olyanok, akik ágyhoz vannak kötve, ezért az ő esetükben az orvosi felülvizsgálat is felesleges. A Népszabadság hétfői számának cikke már reálisabb számokról beszél: a lap szerint a kormány 100 ezer fővel csökkentené a rokkantellátásban résztvevők számát.

A rokkantnyugdíjasok száma azonban - nemzetközi összevetésben - továbbra is magas - hívja fel a figyelmet az NGM tanulmánya. A munkaképes korú népességen belül Magyarországon a rokkantsági ellátásban részesülők aránya 2007-ben meghaladta a 12 százalékot, míg Szlovákiában ez az aránya 6,3 százalék, az OECD átlag pedig 5,8 százalék volt. A másik fő probléma az - mutat rá a tárca elemzése -, hogy amíg az EU élenjáró országaiban a megváltozott munkaképességűek 40 százaléka foglalkozatott, addig ez az arány Magyarországon 12-15 százalék.

Tavaly 646,1 milliárd forintot költött rokkantnyugdíjakra az állam, ebből közel 300 milliárd forintot tett ki a korhatár alattiak ellátása, egy fő pedig havonta átlagosan 70 ezer forint nyugdíjban részesült. Az I. és II. fokozatú rokkantak (akik egészségkárosodása meghaladja a 79 százalékot) estén nem lehet spórolni, de a legnagyobb kifizetések nem is itt történnek.

A korhatár alatti rokkantnyugdíjakból az I. és II. csoportba tartozókra 55,7 milliárd forintot költöttek, míg a III. csoportba tartozók nyugdíja (50 és 79 százalék közötti egészségkárosodással rendelkezők) 237,4 milliárd forintba került. Ha a kormány spórolni szeretne a rokkantnyugdíjazás rendszerén, akkor vélhetően ez utóbbi csoport tűnik erre alkalmasnak.

Egy szigorítás már volt

Az egyik gyakran hangoztatott érv a rokkantnyugdíjakkal szemben, hogy sokan hamis papírokkal, illetve az orvosok lefizetésével kapták meg ezt a jogosultságot. Ezen, illetve az alacsony foglalkoztatottsági számokon akartak változtatni, ezért három éve jelentős szigorításon ment keresztül a rendszer. Korábban a munkaképesség-csökkenést vizsgálták, 2008-tól viszont az egészségkárosodás mértéke a mérce, valamint a rehabilitáció lehetőségeit is vizsgálják.

Aki a felülvizsgálatokon rehabilitálhatónak minősül, elesik a rokkantsági nyugdíjtól, de helyette rehabilitációs járadékot kap, és a munkaügyi központok segítségével akár munkát is találhat. A munkaerőpiacra való visszailleszkedést pedig a rehabilitációs hozzájárulás hivatott segíteni: 2010-től azok a cégek, akiknél a megváltozott munkaképességűek nem érik el a létszám 5 százalékát, évi 960 ezer forintos hozzájárulást kötelesek fizetni.

Az új rendszer szigorított a rokkantság feltételein, aminek hatására csökkent a rokkantnyugdíjasok száma és többeket minősítettek vissza munkaképessé. Két éve szeptemberben közel 760 ezren voltak jogosultak rokkantnyugdíjra, számuk egy évvel később 728 ezer főre mérséklődött, ami 4 százalékos csökkenés. A munkaképes korúak esetén még látványosabb a zsugorodás: a majdnem 400 ezer főről 350 ezerre csökkent a jogosultak száma, ami több mint 11 százalékos mínusz. 

Így tehát úgy tűnik, a kormány által hangoztatott számok fölött is eljárt már az idő: a fent hivatkozott 12 százalékos arány 2009 szeptemberében (a 2009 januári KSH népességi számokhoz viszonyítva) 6 százalékra csökkent.