o
o
o
o
o
o
o
Istennel
beszélget egy ember:
|
Uram! SZERetném megtudni,
hogy milyen a Paradicsom és milyen a Pokol.
Isten
odavezeti két ajtóhoz. Kinyitja az egyiket és megengedi
az embernek, hogy betekintsen.
A szoba közepén egy
hatalmas kerek asztal volt és az asztal közepén finomabbnál
finomabb ételek, italok.
|
|
Az embernek
elkezdett csorogni a nyála.
Az emberek, akik az
asztal körül ültek, csontsoványak és halálsápadtak
voltak. Az összes éhezett.
Mindegyiknek egy hosszú
nyelű kanál volt a kezében, odakötözve a kezéhez.
Mindegyikük elérte az ételeket és italokat. Vettek
egy kanállal. De
mivel a kanál nyele hosszabb volt, mint a karjuk,
nem tudták a kanalat a szájukhoz emelni.
A szent
ember megborzongott nyomorúságukat, szenvedésüket
látva.
Isten ekkor azt mondta:
Amit most láttál az a Pokol volt.
Majd mindketten a második
ajtóhoz léptek.
Isten kitárta azt és
a látvány, ami a szent elé tárult, szinte
ugyanaz volt, mint az előző szobában, pedig
ez volt a Mennyország; a Paradicsom!
Ott is épp úgy volt
egy nagy kerek asztal, finomabbnál finomabb ételekkel
tele, amitől ismét elkezdett folyni a szent ember
nyála.
Az emberek az asztal
körül ugyanúgy hosszú nyelű kanalat tartottak a kezükben,
de ez alkalommal az emberek jól tápláltak,
mosolygósak voltak és nevetve beszélgettek egymással.
|
A szent ember ekkor
azt mondja Istennek: Én ezt nem értem!
Ó, pedig ez egyszerű
- válaszolja Isten - ez igazából csak szándék
kérdése.
A különbség csupán a
2 féle ember hozzáállásából adódik!
A 2 helyen minden
feltétel ugyanaz. A különbség csak abban van, hogy
melyik ember mit kezd az adott helyzettel.
Ők
ITT a Mennyországban megtanulták egymást etetni.
Segítik
egymást és örömmel teszik ezt!
A falánk és önző emberek
viszont csak magukra gondolnak. Csak maguknak akarnak
jót, másoknak nem.
Épp így van ez mindenhol
és minden időben!
Például:
Amikor
csak magunkra gondolunk, akkor Pokol van itt a Földön.
Amikor
segítünk másokat, akkor pedig a Mennyország valósul
meg ITT és MOST
a földi életünkben!
Kommentáld!