Ötven ok, amiért Orbánnak le kell mondania

• Sebők János

2012.01.08., 10:06 2012.01.08., 21:09 25247 99

Miniszterelnök Úr!

Bizonyára a gondosan kiválogatott külföldi sajtószemlék és a kozmetikázott belföldi jelentések ellenére is értesült arról, hogy egyre többen hangsúlyozzák – van, aki követeli, van, aki ajánlja – lemondásának szükségességét. Lázár János szavaiból azonban tudjuk, hogy mindez csak „kavarás”, s 2014-ig a kormányzó pártok (értelmezésükben kétharmados többség) akarata szerint Ön marad az ország miniszterelnöke. A bársonyszéke azonban nyilvánvalóan egyre kényelmetlenebb lehet, amit fáradtnak, kimerültnek mutatkozó fizikai megjelenése éppúgy elárul, mint ahogy szellemi-fizikai állapota az utóbbi időben elmondott beszédein, nyilatkozatain, kijelentésein is meglátszik. Éppen ezért döntését megkönnyítendő, összegyűjtöttünk számos okot, amiért nem kellene erőltetni a továbbiakban azt, ami nehezen elviselhető tehertételnek bizonyul az ön számára.

hirdetés

1. Ön a jelenlegi politikai-gazdasági-pénzügyi helyzetben immár alkalmatlannak tűnik az ország vezetésére, szemlátomást nem érti, ami itthon és a világban történik.

2. Az Ön vezetésével megalakult, s változatlan összetételben regnáló bóvli-kormány időközben bóvlivá züllesztette az országot is.

3. Ön nemcsak itthon, de a térségben is rekord szintre növelte az államadósságot a magánnyugdíj pénztáraktól elvett pénzek ellenére.

4. Ön a hatalomra kerülése óta – Unió ellenes álláspontot képviselve, a demokratikus alapintézményeket és jogokat kiiktatva illetve felszámolva – konfrontálódott a világ számos országának politikai vezetőjével, és a hatalmi központok egyikében sem szívesen látott vendég.

5. Az Ön által meghirdetett szabadságharc eredményeként a magyar kormányzat éles konfliktusba került a világ legbefolyásosabb politikai, üzleti, pénzügyi köreivel.

6. Önt a külföldi sajtó Chavezhez, Lukasenkohoz, a Ducehez és más diktátorokhoz hasonlítja, nemrégen pedig az egyik legtekintélyesebb francia napilap egyenesen Hitlerre emlékeztető figuraként ábrázolta.

7. Az Ön megoldásait, unortodox programját a legtekintélyesebb szakértők, a tudomány elismert képviselői tartják teljes képtelenségnek.

8. Az Ön javaslatára a Magyar Köztársaság élére egy olyan, erre a feladatra teljességgel alkalmatlan személyt választottak meg, aki időközben itthon és külföldön is köznevetség tárgyává vált.

9. Ön a hazai és nemzetközi bírálatok ellenére továbbra is ragaszkodik a kulcstárcák élén a feladatukra alkalmatlan embereihez, s a politikai-gazdasági kudarcok ellenére sem hajt végre kormányátalakítást.

10. Ön a gazdasági válság idején egy strómant nevez ki nemzeti fejlesztési miniszternek, és továbbra is helyén hagyja fantaszta gazdasági miniszterét.

11. Ön a Magyarország jövője szempontjából kulcsfontosságú oktatási reform felelősévé azt a Hoffmann Rózsát nevezte ki, aki az általa kidolgozott felsőoktatási és közoktatási programmal –  miközben kontraszelektál, s elveszi a továbbtanulása lehetőséget a szegényebb rétegek gyermekeitől – nem a XXI., hanem a XIX. századba vezeti vissza az országot.

12. Ön az elmúlt másfél évben szavahihetetlen emberré vált.

13. Ön a jelenlegi törvénykezési gyakorlattal kiüresítette a parlamentet és a parlamentarizmust.

14. Ön felszámolta az alkotmányos jogállamot, a demokrácia fő garanciáját képező hatalommegosztást, a fékek és ellensúlyok rendszerét (megszüntette a Magyar Köztársaságot, kiüresítette a jogállam intézményeit, s ma már egy autokratikus rendszert álcáz az idézőjelbe tett demokráciával.

15. Az Ön által megfogalmazott „centrális politikai erőtér” létrehozása érdekében a saját embereit – megbízható pártkádereket, barátokat, üzlettársakat, azok feleségeit, férjeit – nevezte ki nemcsak a közigazgatás és az állami szféra gazdasági vezetői pozícióiba, hanem többségében hosszú, kormányzati ciklusokat átívelő időtartamú mandátummal az ország demokratikus működése szempontjából kiemelten fontos testületeket – az Országos Választási Bizottságot, az Állami Számvevőszéket, a Gazdasági Versenyhivatalt, a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság elnöki posztját és a Médiatanácsot, a közszolgálati médiát, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletét, a jegybank monetáris tanácsát, a Költségvetési Tanácsot, az Alkotmánybíróságot is – „gleichschachtolta”, formalitássá silányítva a törvényhozást és a Nemzeti Együttműködés Rendszerét.

16. Ön régóta csúfot űz a törvénykezésből azzal is, hogy megengedi, érdemi viták nélkül, egyéni képviselői indítványok alapján – sokszor az európai jogrenddel ellentétben, a szakmaiságot nélkülözve – szülessenek meg a sarkalatos törvények is a parlamentben.

17. Ön a civilizált Európában példa nélküli módon mindennapos gyakorlattá tette az önkényuralomra jellemző, visszamenőleges hatályú törvénykezést is.

18. Ön a megbízhatóságot, hűséget és szervilitást sokkal fontosabb „erénynek” tartja egy kormányzati vagy pártfunkció pozíció betöltésénél, mint a szakmaiságot, ami döntően hozzájárul az ország jelenlegi állapotához.

19. Ön a választások előtt, 2010 februárjában azt nyilatkozta az MTV Ma reggel című műsorában: „Én úgy gondolom, hogy a médiarendszeren belül minden mozdulatot ötször-hatszor meg kell gondolni. Tehát semmilyen kapkodásra, összevonásra, szétválasztásra, átrendezésre itt, legalábbis rövidtávon föltétlenül szükség nincsen.” Ennek ellenére hatalomra kerülése után létrehozták a Médiatanácsot, amelynek sajtószabadságot veszélyeztető törvényjavaslatai, szakmai körökben félelmet keltő intézkedései a határon túl is hatalmas botrányokat kavartak, elszigeteltségbe taszítva az országot.

20. Ön azóta a közigazgatásban, az igazságszolgáltatásban, a médiában egy hatalomfüggő, kiszámíthatatlan és kiismerhetetlen kafkai rendszert hozatott létre, s ennek okát is deklarálta, amikor 2010 kora nyarán az osztrák Kronen Zeitungban kijelentette: „Nem csinálok titkot abból, hogy a kétharmados törvények területén megkötöm a következő tíz magyar kormány kezét.”

21. Ön és mamelukjai ennek a szándéknak az érdekében a nemzet megkérdezése és jóváhagyása nélkül – a kétharmados többség akaratából – létrehozták a Nemzeti Együttműködés Rendszerét, amelyből a nemzetet alkotó társadalmi csoportok jelentős részét vagy kihagyták vagy azok nem kívántak csatlakozni ehhez az önkényuralmi alapvetéshez.

22. Ön megígérte, hogy rendet tesz az országban, de a társadalmi feszültségek ma nagyobbak, mint hatalomra kerülése elején.

23. Ön nem tesz érdemi lépéseket a szélsőjobboldali térnyerés visszaszorítása érdekében, szava sincs a pártjához közelálló orgánumokban megjelenő tűrhetetlen hangnemű, és elfogadhatatlan tartalmú írásokhoz, megnyilatkozásokhoz.

24. Ön már csak szűkülő rajongótábora szerint hiteles ember, népszerűségi indexe 30 pont közelébe zuhant, s a felmérések szerint pártjának támogatói közül csaknem másfél millió ember elfordult, a választók kétharmada pedig már megvonta Öntől és pártjától a bizalmát.

25. Önnek az újévben sajátos módon sikerült előbbre hoznia az emelkedés évét. 2010 májusa óta a svájci frank 195 forintról 265 forintra drágult. Ugyanakkor a dollár árfolyama 250, a font 400, az euró 324 forintra emelkedett.

26. Az Ön által preferált pénzügypolitikának köszönhetően az ország állampapírjainak kockázati felára rekord nagyságúra nőtt.

27. Ön azt ígérte, hogy az adóbevallás elfér egy söralátéten, de most több adónem van, mint kormányra kerülése előtt.

28. Az Ön adópolitikája eközben a vagyonos keveseknek kedvez, de milliókat tesz földönfutóvá.

29. Az Ön regnálása alatt az ország gazdasági teljesítőképessége, az itt élő nagy többségének életszínvonala tovább süllyedt a környező országokhoz képest, kormányzása a társadalom legszélesebb rétegeinek ma már nem nyújt semmilyen valódi perspektívát.

30. Önnek nincs átfogó stratégiája a nyomorban élő milliók helyzetének megoldására.

31. Ön ugyanakkor eltűri, és tudomásul veszi, hogy a magyar politika befolyásos háttéremberei, csoportjai „keresztapaként” tevékenykedjenek

32. Az Ön szociális politikája ma már mindennapi megélhetési gondokat, és létbizonytalanságot a társadalom nagylétszámú csoportjai számára

33. Az Ön politikája nem ad a fiatalok tömegeinek perspektívát. A csaknem 30 %-os munkanélküliség ismeretében nagyon sokan már lábbal szavaztak és elhagyták az országot, a rezidensek pedig testületileg adtak ultimátumot a kormányzatnak, hogyha nem változtatnak a munkakörülményeiken és életfeltételeiken, akkor felmondják állásukat.

34. Az Ön hatalomra kerülése óta az ország csaknem minden pénzügyi mutatója stagnál vagy csökkent.

35. Ön azt ígérte, hogy senkit nem hagynak az út szélén, most pedig a hajléktalanokat is bűnözőként büntetik.

36. Ön sorsára hagyta a magyar vidéket.

37. Önt hidegen hagyja az „emberi tényező” életkörülményeinek minden szinten tapasztalható romlása a születéstől a halálig.

38. Ön a tudástársadalom építése helyett minimális összegeket biztosít kutatásra és fejlesztésre.

39. Az Ön gazdaság és kultúrpolitikája nyomán a kultúra és annak intézményrendszere egyre inkább megsemmisülőben van Magyarországon, s helyette a kialakuló idiokrácia új fórumai kapnak teret.

40. Az Ön kormányzása alatt megkezdődött az előző évtizedek során megerősödött középosztály szétverése, tönkremenetele, ellehetetlenülése is.

41. Ön ma már nem bízik még híveiben sem, hiszen különben nem fizetett tapsoncok körében mondta volna el március 15. beszédét, s nem engedné cenzúráztatni a médiában az Önre vagy rezsimjére előnytelen, bíráló szavakat, jeleneteket.

42. Ön a választások előtti évértékelő beszédében 2010-ben kijelentette: „Mi, mai magyarok olyan országot akarunk a gyermekeinkre hagyni, ahol a törvény szava mindenkire vonatkozik, és kivétel nélkül, és ahol minden embernek – a politikusoknak is – vállalniuk kell a felelősséget szavaikért és tetteikért.”

43. Ön hatalomra kerülése óta elfelejtette számos korábbi kijelentését, mint például ezt is, amit 2009. szeptember 11-én mondott a FIDESZ Országos Gyűlésén: „Mi nem akarunk olyan országban élni, ahol mindent elvehetnek az embertől, amiért megdolgozott, ahol a hazugság az igazság, ahol a lopás nem bűn, ahol a hatalmasokra nem vonatkozik a törvény.”

44. Az Ön amnéziája sajnos, ma már társadalmi csoportokra akár végzetes is lehet, hiszen Rákay Philipnek és Csermely Péternek 2009. szeptember 18-án azt mondta: „És a kórházakat is rendbe fogjuk tenni, és az orvosokat meg fogjuk becsülni meg az ápolónőket is – erkölcsileg is és anyagilag is. Ez meg fog történni sokkal hamarabb, mint azt ma Magyarországon sokan gondolják.”

45. Sokak szerint Ön csúnyán becsapta a választókat, mert a TV2 Tények Este című műsorában 2010. február 9-én azt ígérte az ország népének, hogy „...megpróbálunk a következő években egy olyan Magyarországot fölépíteni, amelynek a lelki jegyei, tulajdonságai a mai türelmetlenség helyett inkább a türelem, az azonnali megtorlás iránti vágy helyett a segítőkészség, a mások megrövidítése helyett a másoknak nyújtható segítség, az elesettekkel szembeni félelem és fönntartás helyett inkább a „hogyan tudnánk szolidárisak lenni egymás iránt” életérzésével írható le.”

46. Ön ma már szemmel láthatóan fél az utca szereplőitől, különben nem titokban, oldalajtón érkezve és távozva, népétől távol ünnepelte volna a nemzeti együttműködés rendszerét.

47. Az Ön távozása felszabadítaná az országot a ránehezedő külső-belső nyomás alól.

48. Az Ön távozása megakadályozhatná az államcsőd bekövetkeztét.

49. Ön egyébként is azt ígérte, hogy ha az IMF jön, akkor Ön megy…

50. S nem utolsósorban Ön vállalta azt a vállalhatatlan mondatát, miszerint "Megtanultam, hogy amikor esélyed van megölni a riválisodat, akkor nem gondolkozol, hanem megteszed.” Demokrata ilyet nem mond, pláne nem cselekszik. Inkább azon gondolkodik, hogy ha egyedül nem képes megoldani a rá nehezedő problémákat, akkor miként tudna szövetségeseket találni, s másokkal összefogva eredményes lenni.

Talán ennyi is elég!

Miniszterelnök Úr! Mindannyiunk, az ország érdeke volna, hogy minél hamarabb benyújtsa a lemondását. Ha valóban szereti a hazáját, s foglalkoztatja annak sorsa, akkor megteszi érte, értünk!

• Orbán Viktor,
• válság,
• Sebők János