Most, hogy újabb rezsicsökkentésre készül a kormány, sőt a tervek szerint az orosz hitelből finanszírozott paksi atomerőmű-bővítésnek köszönhetően már jövőre negatív tartományba lép Magyarországon a rezsi, miáltal gázsinak fogjuk hívni, amit azért fizetnek majd nekünk az energiaszolgáltatók, hogy energiát szolgáltathassanak nekünk, szóval mindezek ellenére azt kell mondanunk sajnos, hogy komoly veszélyben van hazánkban a demokrácia.

Először is Magyarországon lábbal tiporják az alkotmányosságot, és az érdemi viták nélkül, öt hét alatt elfogadott alaptörvény egyáltalán nem felel meg az európai demokratikus normáknak. Tény az is, hogy Magyarországon nincs biztosítva a bíróságok függetlensége, a hatalmon lévő politikai erő dönti el, hogy melyik vallási közösség lehet egyház, és melyik nem, miként a média is kormánykontroll alatt áll, még akkor is, ha a tiltakozások hatására enyhítettek némiképp a sajtószabadságot korlátozó törvényeken.

Ami az esélyegyenlőséget illeti, Magyarországon elnyomják a romákat, nagy részük munkanélküli vagy idénymunkás, az őket ért diszkrimináció jegyében nem veszik fel őket dolgozni, vagy ha leépítés van egy munkahelyen, őket rúgják ki elsőként. Nem hagyható szó nélkül az antiszemitizmus, a náci eszmék terjedése: az Orbán-kormány alatt százötvennél is több antiszemita indíttatású incidens történt.

Az emberi jogok tekintetében sem jobb a helyzet: a börtönök például túlzsúfoltak, rossz a koszt, ítélet nélkül tartanak fogva embereket éveken át, a rendőrség nemegyszer brutális eszközöket vet be, gyakran lő túl a célon, s ilyenkor elsősorban romák az áldozatai. Hogy hirtelenjében csak ennyit említsünk.

Mármost tudni kell, hogy a fenti megállapítások nem Barrosótól, Tavarestől, Reding asszonytól vagy más uniós gazembertől származnak, nem is az amerikai szenátus vagy a kneszet valamelyik, Magyarország elfoglalására fölesküdött tagja mondta, s még csak nem is a multinacionális világtőke magyarországi helytartói terjesztették Heller Ágnestől Konrád Györgyig, hanem – s itt mély levegőt veszünk – az orosz külügyminisztériumnak az Európai Unióról kiadott 2013-as emberi jogi jelentésében olvashatók, a Magyarországról szóló fejezetben; részletek a 444.hu-n.

Mondhatnók úgy is, hogy azok az oroszok tartanak bennünket ennyire, akikkel mostantól, Lázár államtitkár szép szavaival szólva, „érdekházasságban élünk, de nagyon élvezzük”. Kicsit konkrétabban mondva: annak a Putyin elnöknek a külügyminisztériuma vélekedik így az Orbán-kormányról, akinek a seggénél szakmányban tüsténkedik e napokban a kormánypárt összes politikusa, szóvivője és médiamunkása.

A kérdésünk ebben a helyzetben (háromezermilliárdos hitel ide, Oroszországtól való teljes energiafüggetlenség oda), hogy lesz-e a Magyar Nemzetben vagy a Magyar Hírlapban, de leginkább a Hír TV-ben meg abban a másikban, a Széles Gábor-féle, rossz arcúak tévéjében legalább egyvalaki, aki el meri küldeni a búsba Putyint, de legalább lebuzizni őt, ahogyan azt Cohn-Bendit és társai esetében tette az egész jobboldal igen nagy bátorsággal, természetesen a nemzeti méltóságot féltve az ellenségtől. Plusz még a békemenet, hogy nem leszünk gyarmat.

Igaz, vehetjük úgy is, hogy Magyarországon csakugyan súlyos a helyzet, az ellenzéki összeborulással végveszélybe került a demokratikusan felépített nemzeti együttműködési rendszer, és akkor Orbán Viktor tényleg az utolsó pillanatban hívta be az oroszokat. Ez esetben le kell szögezni, hogy a kommunisták ebben is lemaradtak.

A szerző az Élet és Irodalom munkatársa