|
A kormányfő megnyilatkozott. Kemény vonásokkal az arcán
a Magyar Nemzet ünnepi számában, aztán visszafogott mosollyal az
ajakán, úgy, ahogyan azokhoz a gyermeteg lelkekhez illik szólni, akik
vasárnap esténként a TV2 Frizbijének agymosodájába menekülnek a való
világ elől.
Tudjuk tehát, mit és kit keresgél a kormányfő a
bulvárban, bár most mintha a kelleténél is kissé ostobábbnak nézte volna
a „gyermeteg lelkeket”. Csalódni azért nem csalódtunk, amit kaptunk,
színtiszta politikai bulvár volt.
A bornírt semmi. Biztos lábakon álló nemzet a megrendült
országokkal teli Európa közepén, undorral félretolt, külföldről
erőltetett IMF-hitel, a diákságot megértő elnézéssel (le)kezelő kabinet,
amelynek soha eszébe sem jutott a tandíj. Meg a választási
regisztráció, amely csak azért fontos ennek a jóakaratú hatalomnak, hogy
minél többen elmenjenek szavazni.
És, hát felvirradt a nagy nap is, mert negyven év óta (ő
mondta!) nem kezdődött még úgy új év, mint most: minimálbér-emeléssel,
tízszázalékos lakossági rezsicsökkentéssel. Tollvonásra, parancsszóra,
mindegy, hogy a béremelést fél évig a költségvetés fizeti, mert a
gazdaság már pusztaság, mindegy az energia valódi ára, legfeljebb aki
eddig sokat keresett a gázon, áramon, távfűtésen, most majd nem fog. Ez
volna a gazdaságpolitika lényege, mert amúgy minden rendben: az
államadósság csökken, a költségvetési hiány három éve az uniós szint
alatt, külkereskedelmi többletünk van. Arról meg sem itt, sem máshol ne
beszéljünk, hogyan rokkan bele az ország nagyobb része ebbe a hazug
sikerdömpingbe.
Hopp! Csak növekedés nincs – mondja a kormányfő. De szurkoljunk! Itt hagyjuk is abba, mert ez már bulvárnak is halálosan gyenge.
|
Kapcsolódó hírek:
Megyesi Gusztáv: Birkáknak
Orbán a magyar választók jellegzetességeiről
Az új földesuraknak mindent szabad?
'A Fidesz hazudik és gyáva' - Vitára hívja Bajnai Orbánt