Ami a reformokat illeti, ez a beszéd még inkább elmaradt a várakozásoktól, mint az egy héttel ezelőtti. Ez azért meglepő, mert az tudható, hogy a piac azt várta, hogy legalább valamilyen konkrét irányokat megfogalmaz a kormányfő. Az, hogy ez nem történt meg, a Magyarországgal szemben meglehetősen törékeny bizalmat még jobban alááshatja.

Ugyanakkor a kormány már utalt arra, hogy végleges formájában március elején fogja bejelenteni az intézkedéseket, úgyhogy azok, akik ehhez kötik a piaci döntéseiket, most újra ki kell, hogy várják ezt az időszakot. A sajtóban pedig vélhetően folytatódni fog az ezzel kapcsolatos találgatássorozat.

Ahogy az elején is említettem, itt nem elsősorban arról lehet szó, hogy a kormány nem kívánja kommunikálni ezeket a döntéseket, hanem arról, hogy még nem készültek el az erre vonatkozó koncepciókkal. Ennek az is az oka, hogy a kormánypárton belül vita van ezekben az ügyekben, ez derült ki a siófoki frakcióülésről kiszivárgó hírekből is. Nemcsak a Fidesz és a KDNP között van ellentét (ez utóbbi vita inkább az alkotmánnyal, illetve az oktatással kapcsolatos), hanem a Fideszen belül vannak eltérő nézőpontok, amelyekre a beszéd finoman utalt is, például az egészségüggyel kapcsolatban. De ami a legfontosabb lehet ebből a szempontból, az a kormány és a - jelentős részben fideszes - önkormányzatok közötti érdekkülönbség, ami érinti az önkormányzatok hatáskörét, intézményeit, azok finanszírozását és általában véve magát az önkormányzati rendszernek az esetleges megváltoztatását. Itt konkrét példaként érdemes megemlíteni az elmúlt időszakban a kormány és a főváros között kirajzolódó konfliktusokat, illetve az Orbán-Kósa vitát, ami a hírek szerint Siófokon zajlott le ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban.

A kormány nemcsak a piac és a külföldi elvárások miatt törekszik nagyobb centralizációra, hanem azért is, mert úgy tudja jobban érvényesíteni az akaratát strukturális kérdésekben, ha az önkormányzatok beleszólását csökkenti. Például az intézmények fenntartásának a kérdésében.

Ami a kormány által kitűzött célok szempontjából a legnagyobb hiányosságnak tűnik, az az, hogy konkrétan milyen eszközökkel kívánják megvalósítani a jobb aktivitást és a munkahelyteremtést. Ez azért nagyon fontos kérdés, mert - ahogy Orbán Viktor is elmondta - a kormány ennek a célnak a megvalósulásához kötötte a sikerét. Azokon a makroeszközökön kívül, ami az adócsökkentést jelenti leginkább, milyen más, mikroszinten érvényesülő felzárkóztatási programokat tervez a kabinet. Merthogy abban minden szakértő egyetért, hogy önmagában a makroeszközökkel nem lehet megvalósítani a nagyobb foglalkoztatást.

Fotó: Stiller Ákos

A konkrétumok hiánya rövidtávon a Magyarország iránti piaci bizalmat visszavetheti. Ez nehézséget okozhat a kormánynak, de a fő probléma az, hogy hosszútávon az országnak és a kormánynak az önérdeke olyan szerkezeti átalakítások végrehajtása, amelyek által elérhetővé válnak az Orbán Viktor által megfogalmazott, s egyébként mindenki által helyeselt célok.

Annyira keveset mondott Orbán Viktor ebben a két beszédben, hogy különösebb negatív belpolitikai következményekkel nem kell számolnia. Nem vállalt nagy kockázatot. De abból a szempontból kockázatos a kormány helyzete, hogy nem rendelkezik egyelőre világosan, a választók számára is elmagyarázhatóan kidolgozott reformkoncepciókkal, holott nyilvánvaló, hogy ezeknek a végrehajtását nem fogja tudni sokáig halogatni. Ha tervezett is Orbán olyat, hogy az első akciótervhez hasonlóan részletes tájékoztatást ad a kormány terveiről, akkor ezt a belső viták lezáratlansága miatt jól láthatóan nem tudta megtenni. Tehát nem arról van szó, hogy kerüli a választók szempontjából esetleg kényes, bizonyos érdekeket sértő kérdéseket (intézkedéseket), hanem arról, hogy egyelőre semmi nem tud mondani ezekről. Még e kérdések azon oldaláról sem, amely mindenki számára pozitívumként megfogalmazható lenne.

Orbán Viktor politikai érdeke lett volna, hogy beszédében konkrétumokról is szóljon, ugyanis az információhiány inkább növeli a közvélemény figyelmét az előttünk álló intézkedésekre, egyúttal fokozza is az ezekkel kapcsolatos félelmeket. Tehát jobban járt volna, ha már kijelöli azokat a kereteket, amelyekben ezekről az ügyekről beszélni lehet. Ezt nem tette, valószínűleg nem tudta megtenni.

Az, hogy ezekből a beszédekből nem tudtunk meg részleteket arról, hogy mi várható, nem jelenti azt, hogy az elkövetkezendő időszakban nem fog cselekedni a kormány. Éppen az látszik, hogy több területen is nagyon látványos döntések fognak születni. Egyrészt az alkotmányozásban, másrészt pedig ezeknek a reformintézkedéseknek a kidolgozásában.