Orbán Viktor ismét megtévesztette a rádióhallgatókat, hogy folytathassa bank- és IMF-ellenes uszítását. A Kossuth Rádió reggeli műsorában azt állította, hogy a 2008-ban felvett IMF-hitelből külföldi bankokat pénzeltek „jelentős összeggel” – hagyott persze egy kiskaput: „ha jól látom”, mondta –, ezért csökkentek a nyugdíjak, a bérek, a szociális kiadások.* Szó szerint:

„Ha már egyszer nekünk van tapasztalatunk mondjuk egy nemzetközi pénzügyi szervezettel – hívjuk most ezt IMF-nek – kötött megállapodást illetően, és hasonlóra készülünk, akkor elő kell venni az előzőt, és meg kell nézni, mi volt jó és mi volt rossz… Ezért indokolt, hogy egy kicsit most alaposabban feldörzsöljük a 2008-as megállapodás ügyét. Az elég riasztó, most így visszanézve négy év távlatából, megmondom Önnek őszintén.”

Kérdés: „Mi benne a riasztó? Az elfogadott pontok miatt riasztó? Mert ha az akkori miniszterelnöknek hiszünk, akkor ő azt mondta, hogy az IMF nem kért cserébe semmit, egy-két általános dolgot leszámítva.”

„Hát nézze, az, hogy a megállapodást végrehajtó Bajnai miniszterelnöknek hiszünk-e vagy nem, ezt most tegyük zárójelbe, mert fölemésztené a műsoridőnket, a tények talán fontosabbak. Most, hogy újra áttekintettük ezt a megállapodást, jól láthatóan ez a bankok megállapodásáról szólt. Arról szólt tulajdonképpen, hogy a bankoknak valamivel több mint 600 milliárd forintban gyorssegélyt, feltőkésítést adtak, és ezért, hogy a bankok pénzhez juthassanak az IMF-en keresztül, Magyarországnak csökkenteni kellett a nyugdíjakat, a béreket és a szociális kiadásokat. Röviden, kétségkívül leegyszerűsítve, így összegezhető a megállapodás.”

Kérdés: „Ezek szerint 2012-ben is van olyan bekezdés a Valutaalappal folytatott megállapodás ügyében, amely e felé terelné a megállapodást?”

„Olyan mondatok szerepelnek, amelyek a pénzügyi intézményrendszer stabilitásáról szólnak. Ezt a magamfajta, elég sok puskaport szagolt ember úgy fordítja le magyarra, hogy pénzt kéne adni a bankoknak. De én nem pénzt akarok nekik adni, hanem inkább adóztatni szeretném őket. A magyar politikának éppen az a lényege, hogy méltányos közteherviselést hozunk létre és így a pénzintézeteket és a nagy cégeket is bevonjuk a közteherviselésbe, nem az emberekre tesszük állandóan a válság terhét.”

„Ráadásul abból a bizonyos összegből 2008-ban is a külföldi bankok részesültek jelentős összeggel, ha jól látom [közben többször böfög], mert fel nem foghatom, hogy a nálunk tőkeerősebb országok pénzintézeteit miért a magyar adófizetők rovására kellene megerősíteni. Ilyen megállapodás nem lesz, tehát abban biztos lehet mindenki, hogy nyugdíjcsökkentést nem fogadunk el, bércsökkentés ki van zárva, családipótlék-csökkentés nem jöhet számításba. És hogy olyan megállapodást akarunk kötni, ami egyébként segíti Magyarországot, hogy továbbhaladjon azon az úton, amelyen elindult. Hát ne felejtsük el, hogy nekünk erre a hitelre, illetve erre a biztonsági megállapodásra nem magunk miatt van szükségünk. Hát ha Magyarország nem kötődne ezer szállal az eurózónához meg az európai gazdasághoz, akkor nekünk nem kellene ez a biztonsági háló. De miután oda kötődünk, és ott meg nagyon nagy baj van, ha a mai lapokat kinyitja, akkor láthatja, hogy óriási baj van, ismét egy válsághullám közeledik Európában, illetve Európából, tehát emiatt van nekünk szükségünk biztonsági hálóra.”

„A magyar kormánynak az a taktikája, hogy azt a hatalmas adóssághegyet, amelyet megörököltünk és 2010-ben már szinte megfojtotta az országot, csökkenteni tudjuk… Minden, ami történik, eszközként ez alá a cél alá rendelten akarjuk felhasználni. Az IMF-hitel is arra jó, hogy csökkenteni tudjuk az államadósságot, hiszen ha olcsóbb kamattal juthatunk hitelhez, akkor a magas kamattal fölvett hiteleket vissza tudjuk fizetni, ezáltal csökken az adósság, tehát akármiről is hallanak a hallgatók – hitelfelvétel, IMF –, fontos, hogy mindig tudják, hogy itt az államadósság csökkentésének különböző módozatait keresi a magyar kormány.”

Kérdés: „Mikor lesz megállapodás? Mert már mindent hallani.”

„Így vagyok vele én is, mindent hallok.”

Kérdés: De hát Ön azért csak többet tud róla…”

„Azon gondolkozom, hogy többet tudok-e, mint Ön. Talán igen. [nevet] […] Olyan válaszlevelet küldtünk, amelynek alapján meg lehet állapodni. […] A Költségvetési Bizottság elnökét, tehát egy parlamenti szereplőt – azt gondolom, hogy ez talán példátlan – bevontunk, bevontam a tárgyalódelegációba, tehát Rogán Antal része a magyar kormány részéről megnevezett tárgyalódelegációnak, így megvan a lehetőség arra, hogy kellő időben a parlament gazdasági bizottságának elnökeként az ezzel a kérdéskörrel foglalkozó parlamenti képviselőket, s rajtuk keresztül a nyilvánosságot tájékoztatni tudjuk.”

Kérdés: „Nem akarják majd a Valutaalap-megállapodást valamilyen formában a parlamenttel szentesíttetni? Mert a 2008-as megállapodással szemben ez volt az egyik legkomolyabb kritika, hogy gyakorlatilag mindenkinek a háta mögött egyeztek meg róla.”

„Hát igen, de most bevontuk a parlament gazdasági bizottságának az elnökét, egyelőre ez elégségesnek tűnik.”

(forrás: hangfelvétel)

* MTI, 2009. március 25.: „Az állam hitelt nyújt az OTP-nek és az FHB-nak, jelentette be Veres János pénzügyminiszter a bankok vezetőinek jelenlétében szerdai, budapesti sajtótájékoztatóján. Az érintett felek az erről szóló szerződést szerdán írták alá. Az állami hitelt a bankok az Államadósság Kezelő Központ közbeiktatásával kapják meg.” „A magyar állam az OTP Banknak több mint 400 milliárd forint (1,4 milliárd euró), az FHB Jelzálogbanknak két részletben mintegy 120 milliárd forint (400 millió euró) összegű kölcsönt nyújt piaci kamatozással.” „A megállapodás értelmében az OTP-nek a hiteleket a hazai gazdasági szereplőknek kell kihelyeznie, az összeg felét pedig specifikusan a foglalkoztatási szempontból különösen fontos és az utóbbi időben nagyon nehéz helyzetbe került kis- és középvállalati szektorban.” „Az állam tehát az OTP hitelezésével részben a vállalati szektort akarja fellendíteni. Ezt erősíti az a februári nyilatkozat, amelyet Csányi Sándor, az OTP elnök-vezérigazgatója tett a bank gyorsjelentésének közzétételekor. Csányi ekkor ugyanis így fogalmazott: „A bankot megmenteni nem kell, de jelenlegi likviditási helyzetünkben nem tudjuk biztosítani a magyar gazdaság megsegítéséhez szükséges forrásokat.” A bankvezér már ekkor is jelezte: az OTP keresi a lehetőségeket, hogy hozzájusson az IMF biztosította forrásokhoz.”

Népszabadság, 2012. február 23: „A Gyurcsány-kormány 2009 márciusában állapodott meg az FHB-val arról, hogy 30 milliárdból tőkét emel a bankban, további 120 milliárd forintot pedig a hitelezés élénkítésére ad kölcsön. (Az IMF-hitel erre a célra elkülönített részéből jutott akkor az OTP-nek is.) A kölcsönt a bank piaci feltételek és kamat mellett kapta, míg a tőkeemelésért azt vállalta, hogy évente az összeg 10,5 százalékának megfelelő, vagyis 3,15 milliárd forint osztalékot fizet az államnak.” Tehát két kormány csupán az OTP-nek és az FHB-nak juttatott 2009-ben 1,8 milliárd eurót a 20 milliárdból azért, hogy legyen miből hitelezniük a válság idején.”

Tukacs István (MSZP), 2012. szeptember 28.: Orbán hazudott, a 2008-as hitelből ugyanis nem tőkésítettek fel bankokat, mondta sajtótájékoztatóján Tukacs István Orbán péntek reggeli rádióinterjújára. Ezzel szemben három bank kapott hitelt, közülük kettő – az OTP és az FHB – hamar visszafizette a pénzt, csak az állami Magyar Fejlesztési Bank tartozik. Tehát szó sincs arról, hogy a szocialista kormány a bankok pénzhez juttatása miatt kényszerült volna költségvetési kiigazító intézkedésekre. Egyben felszólította Orbánt, hogy ne hivatkozzon „a nem létező IMF-követeléslistára” (Ugyanis Orbán azt állította, hogy a mostani tárgyalásokon is felvetődött a pénzügyi intézményrendszer stabilitása, amit úgy értelmezett, hogy „pénzt kéne adni a bankoknak”.