Orbán Viktor hét héttel az országgyűlési választás előtt, ismét a Balog Zoltán vezette Magyar Polgári Együttműködés Egyesület felkérésére tartotta meg tizenhatodik évértékelő beszédét a Millenáris Teátrumban. Telt ház volt, a szervezők gondosan ügyeltek rá, hogy sok-sok fiatal legyen a teremben, a HírTV adásrendezője pedig arra, hogy az ifjak mindig előtérben legyenek a közönségképeken. Az Orbán beszéd, kivonatosan (az unalom oldására képekkel).

Jó híreket osztottak meg egymással

„Nincs hálásabb feladat, mint olyankor találkozni, amikor jó híreket oszthatunk meg egymással”. Jó híreket arról, hogy Magyarországon negyven év után először csökken a rezsi, hogy nő a foglalkoztatottság, hogy évtizedek óta nem volt ilyen alacsony az infláció, hogy stabilan növekszik a gazdaság. Hogy mindenki tartós növekedést jósol nekünk, sőt, még magasabbat, mint mi magunk. Hogy mi vittük véghez a második legnagyobb minimálbér-emelést  Európában, így nálunk növekszik az emberek keresete. Hogy Magyarország meg tudja védeni, sőt valamelyest növeli is a nyugdíjak értékét, és hogy a pénzügyeink stabilak, évek óta három százalék alatt tartjuk a hiányt.

Magyar katasztrófa: visszajöttek a kommunisták, illetve a szocialisták és az oldalkocsis liberálisok, és 2010-re tönkrevágták az országot

2010-ben valójában rendszerváltás történt, 20 év alatt a második. Leváltottuk azt a rendszert, amely a kommunizmus megdöntése után épült fel, amelynek a felépítésében mi is részt vettünk, amit korábban sikertelenül próbáltunk megjavítani. Mert az első Orbán-kormány négy éve nem volt elegendő erre. 1998-ban azt hirdették meg: több mint kormányváltás, kevesebb, mint rendszerváltás. Ennyire futotta az erőnkből. „Visszajöttek a kommunisták, illetve a szocialisták és az oldalkocsis liberálisok, és 2010-re tönkrevágták az országot”, a fényes álmokat elnyelte „a nagy posztkommunista bendő”. Akkor tízmillió emberből csak 3 millió 600 ezer dolgozott, és csak a fele fizetett adót, százezrek számára hiányzott az emberi méltóság alapját adó munka, és egyre nőtt azok száma, „akik nem a gyerekeikért, hanem a gyermekekből, a gyermekek után járó segélyekből éltek”. A munkának nem volt becsülete és tisztességes bére, a nyugdíjak zsugorodtak, a rezsi folyvást nőtt, a szolgáltatók gátlástalanul visszaéltek erőfölényükkel, százezrek rekedtek devizacsapdában, mert a bankok lépre csalták őket. A vállalkozók vergődtek a sok adó miatt, a bankok pedig inkább pénzügyi spekulációkkal akartak pénzt keresni, semmint tisztességes hitelezéssel. Ebben az időszakban a legtöbb ember úgy érezte, a lelkét is kidolgozza. Hogyan jutottunk ilyen mélyre?

A főkuruc

A labancok a fékekkel meg az ellensúlyokkal és a szabad piaccal helyettesítették a nemzeti érdeket

1990 előtt az államban testesült meg az elnyomás és a megszállók kiszolgálása, ezért az államot tekintettük fő ellenségnek. Ezért az első rendszerváltás eredményeként egy saját polgárait megvédeni képtelen, a közösség érdekeit képviselni alkalmatlan állam született meg. A kommunista állam szétbontása megtörtént, de a magyar állam újjászervezése elmaradt. A nemzetnek és a nemzeti érdeknek nem volt sem megtestesítője, sem képviselője, helyette „a fékek, az ellensúlyok és a szabad piac” nevében a „labancok és megbízóik kényük- kedvük szerint alakították a dolgokat Magyarországon”.

2010-ben, a posztkommunista csőd után, az emberek második rendszerváltás mellett döntöttek

2010-ben már látszott, hogy a posztkommunista rendszer nem tudta bebizonyítani gazdasági, társadalmi és morális fölényét a régivel szemben. Az ország úgy érezte, hátrább és lejjebb kerültünk, amíg 2010-ben be nem telt a pohár, és a magyarok újabb, második rendszerváltás mellett döntöttek, a Fidesz-KDNP pedig másodszor is rendszerváltó erővé vált. Mindent újra kellett értelmezni, tervezni és alkotni, és az erős Magyarországot kellett célul kitűzni. Ennek jegyében volt szükség az új alaptörvényre is. Köszönet Schmitt Pálnak.

Ha keresik, megtalálják őket a sok-sok fiatal közt: Barsiné Pataky Etelka, a Magyar Mérnöki Kamara (MMK) elnöke, Rétvári Bence, a KDNP alelnöke, Budai Gyula, a Vidékfejlesztési Minisztérium parlamenti államtitkára

Védekezni kellett a katasztrófák, a bűnözők, a spekulánsok, szélhámosok ellen

Emellett helyre kellett állítani a szuverenitást és a nemzeti érdekek védelmét a külső és nemzetközi erőcsoportokkal szemben. Rendet kellett teremteni, hogy megvédhessük magunkat a katasztrófák, a bűnözők, a spekulánsok, szélhámosok, vagyis a biztonságos és becsületes élet ellenfeleivel szemben.  Új szerződést kellett kötni a városainkkal és a falvakkal: adósságátvállalás, az iskolák és a kórházak állami fenntartásba kerültek. Új gazdasági megállapodást kellett kötni az állam és az emberek között, be kellett vezetni a méltányos közteherviselés elvét. Ezért hoztuk létre a bankok és multik adóját, a családi adórendszert, a rezsicsökkentést, a béremeléseket és a közmunkát.

A sikeres Magyarország feltétele az erő, az életerős állam és a cselekvőképes kormány

Egy sikertelen és gyenge országban az emberek sikere is ritka, csak keveseknek jut osztályrészül. 2010-ben ezen kellett változtatni, ez volt a második rendszerváltás lényege, a közösség megerősítését emeltük a legfőbb céllá. A sikeres Magyarország feltétele az erő, az életerős állam és a cselekvőképes kormány. Csak akkor kaphat az emberek többsége esélyt a jólétre és a sikerre, ha életerős államuk és cselekvőképes kormányuk van. A Fidesznek és a KDNP-nek az lett a küldetése, hogy 20 év alatt kétszer váljon rendszerváltó erővé.

A második rendszerváltás képviseletében: Kárpáti György, a Nemzet Sportolója

De az emberek is készen állnak: rezsicsökkentési aláírás, békement

A második rendszerváltás ténye önmagában cáfolja azt a feltételezést, hogy az emberek ne akarnának részt venni a politikában. Az emberek tömegesen állnak készen, ha olyan ügyekben és olyan ügyekért kérik a részvételüket, ami fontos számukra. Lásd a rezsicsökkentés megvédéséért indított aláírásgyűjtést és a békemenetet.

Válasszatok: jövőépítés vagy posztkommunista restauráció

Ma két út áll Magyarország előtt, két erő között választani, „a második rendszerváltás” ereje és a posztkommunista rendszer között, a jövő és a múlt, „a jövőépítés és a posztkommunista restauráció” között.

Nem szabad visszacsúszni a „hímezés-hámozás, egyfelől-másfelől” világába

Magyarország egy nagy, felívelő korszak küszöbén áll, „ezt kell most átlépnünk együtt”, amihez ki kell tartani a „keresetlen, világos és egyenes beszéd mellett”, és nem szabad visszacsúszni a „hímezés-hámozás, egyfelől-másfelől” világába, ahol egy „ordas nagy hazugságról” azt mondják, nem bontották ki az igazság minden részletét, és „ahol a képünkbe vághatják, hazudtunk reggel, éjjel meg este”. De érdemes a baloldal és a rendszerváltás kapcsolatát is megvitatni. Ennek szimbóluma az éhségmenet élén menetelő pártvezető, aki közben százmilliókat meneteltet ki a külföldi számlájára.

Legyünk észnél!

Ám kér mindenkit, annak ellenére, hogy a baloldal a saját bajaival birkózik, „legyünk észnél”. Sose felejtsük el, a modern demokráciában mindenről az emberek, a választók mondják ki a végső szót, 2010-ben is így volt, és most is így lesz.

Ők volnának a nép – itt éppen kint rekedtek a hidegben

Nem kerestünk „alkut” sem a posztkommunistákkal, sem a posztkommunizmus fenntartásában pénzügyileg és hatalmilag érdekelt külföldi érdekcsoportokkal

Válaszolni kell arra a kérdésre is, hogy „helyes döntés volt-e, hogy nem kerestünk alkut sem a posztkommunista rendszert védelmező baloldallal, sem a posztkommunizmus fenntartásában pénzügyileg és hatalmilag érdekelt külföldi érdekcsoportokkal, hanem vállalva az éles hazai és külföldi csatákat Magyarország teljes megújítását választottuk?” A kérdés nem jogi természetű, hanem erkölcsi.

Nekünk nem kellett a tál lencse, se a harminc ezüst, se a közös gyékény

Egy ország, egy nemzeti közösség megújítására, teljes újjászervezésére vállalkozni nemcsak bátorság, erő, hanem elsősorban erkölcsi felelősség kérdése is. A választók ránk bízták az ország gyarapítását, és számon is kérik, hogyan sáfárkodtunk vele; kihoztuk-e belőle a lehető legtöbbet. Mi a kétharmados győzelmet, a kormányzati hatalmat nem megérdemelt sikernek tekintettük, hanem megbízatásnak és felhatalmazásnak, amit a köz javára kell használnunk, és amivel majd el is kell számolnunk. Ha másként teszünk, hűtlenek és méltatlanok lettünk volna a bizalomra. Ha másképp teszünk, lehet, hogy kényelmesebb lett volna az életük, sok-sok elismerést kaptunk volna „a posztkommunizmus haszonélvezőitől” a dicséretes mértéktartásért. „De nekünk nem kellett a tál lencse, se a harminc ezüst, se a közös gyékény.”

Nekik nem kell se a tál lencse, se a közös gyékény

Elég volt abból a politikából, amely azt lesi, hogyan tegyük fel első szóra a kezünket

A magyaroknak 2010-re elegük lett abból a politikából, amely mindig csak azt lesi, miként feleljünk meg a Nyugatnak, a bankároknak, a nagytőkének vagy a külföldi sajtónak, hogyan tegyük fel első szóra a kezünket, mint akinek nincs múltja, önérzete, önálló akarata, mintha nem volna saját ítélőképességünk, kultúránk, történelmünk. Ő még mindig elcsodálkozik azon, honnan veszik a bátorságot, hogy megmondják, „mit gondoljunk, hogyan emlékezzünk, milyen célokat tűzzünk ki, mit tegyünk és mit ne”. Az elmúlt négy évben legyőztük a hajbókoló szolga-mentalitást. Újra van önérzetünk, önbecsülésünk és önbizalmunk, vagyis Magyarország többé nem hagyja magát.

Ma már többségben vannak azok, akik a legnehezebb helyzetekben is felveszik a kesztyűt

Ma már mindannyian láthatjuk, hogy többségben vannak azok, akik tudják, hogy küzdeni kell, akik elszántak, hogy változtassanak az életükön, akik nem alkusznak meg a sors csapásaival, akik nem segélyt, hanem munkát követelnek, és előbbre akarnak jutni, akik a legnehezebb helyzetekben is felveszik a kesztyűt. Ha valamire, akkor erre nyugodtan mondhatjuk: igazi forradalom és rendszerváltás.

Aki munkát követelt és felvette a kesztyűt: Hegedűs Zsuzsa, Orbán főtanácsadója, havi egymillióért

Más jövőnk lesz, mint amit a londoni vagy a brüsszeli jósdák papjai jövendöltek

Magyarország lelkében és szellemében is megfiatalodott, ez már nem az az ország, amilyen négy évvel ezelőtt volt. Ki gondolta volna négy éve, hogy éppen hazánknak lesz ereje ahhoz, hogy megadóztassa a bankokat, multikat, és csökkentse a rezsit. Ki gondolta volna néhány éve, hogy Magyarország tudja letörni az inflációt, 3 százalék alá szorítani a költségvetési hiányt, növelni tudja a foglalkoztatottságot, emelni a béreket? Hogy képesek leszünk az uniós átlagot meghaladó stabil gazdasági növekedést elérni? Ki gondolta volna néhány éve, hogy éppen Magyarország lesz képes hazaküldeni az IMF-et, és a saját lábára állni? Ki gondolta volna néhány éve mindezt arról az országról, amelyet akkor Görögországgal együtt emlegettek, és azt jósolták, hogy összeomlik és csődbe kerül? Ki gondolta volna, hogy a durván támadott magyar megoldásokat mások is átveszik? Ez egy másik Magyarország. „Azzal, hogy megváltoztattuk a jelenünket, megváltoztattuk a jövőnket is, más jövőnk lesz, mint amit a londoni vagy a brüsszeli jósdák papjai jövendöltek. Már ha a szavazók is úgy akarják.”

Hátrálásból támadásba mentünk át, de nem mi robbantottuk ki a konfliktust

Sok csatát megnyertünk, de a háborút még nem; csak annyi történt, hogy a hátrálásból átmentünk támadásba. Téved, aki azt gondolta, mi robbantottuk ki ezt a konfliktust. Amikor 2010-ben kormányra kerültünk, az már javában folyt a multik és fogyasztók, a bankok és a devizahitelesek, a monopóliumok és a vásárlók között, és mi, magyarok mindenhol vesztésre álltunk.

Rendszerváltók, ha találkoznak

A ringben a piros-fehér-zöld sarkot választottuk

2010-ben azt kellett eldöntenünk, hova állunk a ringben, és mi a piros-fehér-zöld sarkot választottuk. Az erőviszonyok azóta megváltoztak, több menetet is megnyertünk, de a küzdelemnek még nincs vége. Meg kell védeni mindazt, amit eddig elértünk. „Ne engedjük, hogy újra elvegyék, amiért a magyar emberek kínkeservesen megdolgoztak. Ne hagyjuk, hogy elvegyék a rezsicsökkentést, a gyermekek után járó adókedvezményt, a bérek növekedését, a gyed extrát, az időskor biztonságát. Ingyen ezután sem fogunk kapni semmit, csak azt, amit magunknak kiharcolunk. Az elmúlt években ezt tettük, és jól tettük, ebből most is erőt meríthetünk.”

Irigyek, kishitűek, ellenérdekeltek támadnak, golyókat lődöznek

Nagyon sok van még ebben az országban. Sokkal több, mint azt bárki gondolná. Nem szabad hagynunk, hogy az irigyek lebeszéljenek, a kishitűek eltérítsenek, az ellenérdekeltek elbizonytalanítsanak bennünket. „Valójában minden küzdelem, minden támadás és kilőtt golyó mögött ugyanaz a szándék rejlik, legyen szó rezsiharcról, bankadóról, alkotmányról vagy bármi másról.” Az a kérdés, hogy Magyarország a küzdők és a győztesek országa lesz-e, vagy jönnek újra a megalkuvók. Az a kérdés, hogy megelégszünk-e azzal, ami jut, vagy megküzdünk azért, ami jár. Az a kérdés, erős ország leszünk-e, amelyet nem lehet semmibe venni, vagy gyenge, amely kullogva elhordja az irháját, és mindig a rövidebbet húzza.

Nyergelés előtt: a fegyveres erők (Pintér belügy, Hende hadügy) meg a főparancsnok

Fújjátok meg a kürtöket és nyergeljetek, mert holnap reggel indulunk!

Most van itt az ideje, hogy „összekapaszkodva és egymást bátorítva belépjünk abba a jövőbe, amiért az egész ország négy éve dolgozik”. „Mutassuk meg újra áprilisban, hogy erősek és egységesek vagyunk. Mutassuk meg, hogy nem gazsulálunk senkinek. Mutassuk meg, hogy a magunk útját fogjuk járni”, mert „ha nem mi irányítjuk a saját életünket, akkor valaki más fogja.” Mit kell tennünk ötven nappal a választások előtt? „Fújjátok meg a kürtöket és nyergeljetek, mert holnap reggel indulunk! Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!”

(Forrás: MTI, fidesz.hu – Fotók: MTI/Koszticsák Szilárd, Szigetváry Zsolt)