Várhelyi Attila
Olyan szép a kisszerű valóság ingoványa.
Magyarország nem egy ország, hanem három, amelyiknek négy tenger mosta a partját, és egymással veszekszik, mint két macska.
Az egyik Magyarország abban hisz, hogy a hunok is magyarok voltak,
hiszen a fejedelmüket Attilának hívták, és József Attila óta tudjuk,
hogy csak a büdös parasztok szerint nincs olyan név, hogy Attila, csak
Pista; abban hisz, hogy a sumérok lényegében magyarok voltak, csak
elvesztették az útlevelüket, amelyik igazolhatná, hogy ők a Szíriuszról
jöttek a Földre; abban hisz, hogy Magyarország a Föld éléskamrája,
víznyerő helye, szívcsakrája és mágneses középpontja, miszerint bokréta
Isten kalapján; abban hisz, hogy a zsidók el akarják foglalni, és Európa
csak (adós)rabszolgának szánja, ha szánja.
„A visszafelé tekintő történeti teleológia gyakran az egymagában való
értékké emelt nemzeti függetlenséget vagy a haladás aufklärista
gondolatát kérte számon a kisszerű valóság ingoványába süppedt
kortársakon, akik nyilvánvalóan nem felelhettek meg a dicsőbb múltra és
ezáltal szebb jelenre áhítozók várakozásainak.” (Glósz József: A
rendiség és a szatmári béke; Valóság, 2008. december, LI. évfolyam 12.
szám)
A másik Magyarország abban hisz, hogy Magyarországon kívül is van élet, és el lehet innen menni.
A harmadik Magyarország a határait keresi, csak arra nincs elég pénze, hogy eljusson a Szíriuszig is; alább meg nem adja.
Regisztrálunk 2014, oszt annyi...
Kapcsolódó hírek:
Le a szegényekkel!