A napokban nyilvánosságra került információk szerint óvakodjunk attól, hogy megöregedjünk és/vagy megbetegedjünk: az új nyugdíjrendszer előzetes koncepciója és a gyógyellátás, gyógyszerkassza átalakítását érintő elképzelések alapján semmi jóban nem reménykedhetünk, az eddig megismert konkrétumok szerint csak rosszul járhatunk. Szinte imponáló az a magabiztosság, ahogy a Fidesz-kormány gátlás és pirulás nélkül átlép korábbi ígéretein és cáfolja korábbi állításait. A választási kampányban a párt vezetői vállaltak garanciát a nyugdíjakért és még néhány hónapja is kikérték maguknak, hogy svéd mintára kívánnák átalakítani az egész nyugdíjrendszert. Amikor elindult a hadjárat a rokkant- és korkedvezményes nyugellátások ellen, még mindig az volt a hivatalos álláspont, hogy az egész rendszer alapjain nem fognak változtatni. Bár sokan - köztük e sorok írója is - már akkor felhívták a figyelmet arra, hogy a háttérben egy jóval mélyebb átalakítási koncepció logikája húzódik meg, ezt az illetékesek cáfolták.

Szinte imponáló az a magabiztosság, ahogy a Fidesz-kormány gátlás és pirulás nélkül átlép korábbi ígéretein és cáfolja korábbi állításait. A választási kampányban a párt vezetői vállaltak garanciát a nyugdíjakért és még néhány hónapja is kikérték maguknak, hogy svéd mintára kívánnák átalakítani az egész nyugdíjrendszert. Amikor elindult a hadjárat a rokkant- és korkedvezményes nyugellátások ellen, még mindig az volt a hivatalos álláspont, hogy az egész rendszer alapjain nem fognak változtatni. Bár sokan - köztük e sorok írója is - már akkor felhívták a figyelmet arra, hogy a háttérben egy jóval mélyebb átalakítási koncepció logikája húzódik meg, ezt az illetékesek cáfolták. Szinte imponáló az a magabiztosság, ahogy a Fidesz-kormány gátlás és pirulás nélkül átlép korábbi ígéretein és cáfolja korábbi állításait. A választási kampányban a párt vezetői vállaltak garanciát a nyugdíjakért és még néhány hónapja is kikérték maguknak, hogy svéd mintára kívánnák átalakítani az egész nyugdíjrendszert. Amikor elindult a hadjárat a rokkant- és korkedvezményes nyugellátások ellen, még mindig az volt a hivatalos álláspont, hogy az egész rendszer alapjain nem fognak változtatni. Bár sokan - köztük e sorok írója is - már akkor felhívták a figyelmet arra, hogy a háttérben egy jóval mélyebb átalakítási koncepció logikája húzódik meg, ezt az illetékesek cáfolták. Szinte imponáló az a magabiztosság, ahogy a Fidesz-kormány gátlás és pirulás nélkül átlép korábbi ígéretein és cáfolja korábbi állításait. A választási kampányban a párt vezetői vállaltak garanciát a nyugdíjakért és még néhány hónapja is kikérték maguknak, hogy svéd mintára kívánnák átalakítani az egész nyugdíjrendszert. Amikor elindult a hadjárat a rokkant- és korkedvezményes nyugellátások ellen, még mindig az volt a hivatalos álláspont, hogy az egész rendszer alapjain nem fognak változtatni. Bár sokan - köztük e sorok írója is - már akkor felhívták a figyelmet arra, hogy a háttérben egy jóval mélyebb átalakítási koncepció logikája húzódik meg, ezt az illetékesek cáfolták. Szinte imponáló az a magabiztosság, ahogy a Fidesz-kormány gátlás és pirulás nélkül átlép korábbi ígéretein és cáfolja korábbi állításait. A választási kampányban a párt vezetői vállaltak garanciát a nyugdíjakért és még néhány hónapja is kikérték maguknak, hogy svéd mintára kívánnák átalakítani az egész nyugdíjrendszert. Amikor elindult a hadjárat a rokkant- és korkedvezményes nyugellátások ellen, még mindig az volt a hivatalos álláspont, hogy az egész rendszer alapjain nem fognak változtatni. Bár sokan - köztük e sorok írója is - már akkor felhívták a figyelmet arra, hogy a háttérben egy jóval mélyebb átalakítási koncepció logikája húzódik meg, ezt az illetékesek cáfolták. Pedig a Fidesz eddigi kormányzásának egyik leglényegesebb tapasztalata, hogy a népszerűtlen lépéseket sajátosan tálalják: először tagadják, hogy mire készülnek, aztán előállnak néhány részelemmel, várják a reakciókat, majd a fű alatt kiszivárogtatják a lényeget, végül kijelentik, hogy kezdettől fogva ezt mondták és ami jön, mindenkinek jó lesz. Az egész tulajdonképpen egy félrevezetési kommunikációs folyamat, amely az emberek többségének rövid memóriájára, hiszékenységére és tájékozatlanságára épít. Gondoljunk bele, így történt az SZJA változásoknál csakúgy, mint a magán-nyugdíjpénztári vagyon államosításánál, hogy csak a legnagyobb tételeket említsük.

Nyugdíjügyben ugyanez folyik, és akik elhitték, hogy a változások őket nem érintik, olvassák csak el a minisztériumi honlapra most felkerült új koncepciót. Ahogy az előre látható volt, az úgymond lusta és másokon élősködő rokkantak és korhatár alatti nyugdíjasok megbélyegzését és megrövidítését csak bevezetőnek szánták, náluk igazán nagy pénzeket nem lehet megspórolni, legfeljebb átcsoportosítani. Sokak számára jól hangzott, hogy a henyélők igenis menjenek dolgozni, ne belőlünk éljenek, vegyék csak el a nyugdíjukat, kapjanak helyette szociális juttatást, amit vegyenek csak el tőlük, ha nem fogadják el a nekik felkínált közmunkát /ami, mint közben kiderült, főleg kubikolás lesz, havi 30 ezerért/. Egy felmérés szerint a lakosság többsége egyetértett a nem tipikus nyugdíjak elvételével, nem izgatta őket az a tény, hogy szerzett jogú juttatástól fosztják meg a döntő többségükben nyilvánvalóan nem csaló érintetteket, nehéz élethelyzetbe sodorva őket.

Az "úgy kell nekik" szomorú mentalitás azonban most visszaüt, mert akik nem törődtek mások bajával, most a saját bőrükön fogják érezni, mit jelent az, ha a hatalom erőből lép át szilárdnak vélt korlátokon. Az új nyugdíjkoncepció ugyanis teljesen szakít az eddigi rendszer alapelveivel. Bár sokakat érint közvetlenül, de még az a legkevesebb, hogy megszűnik a korai és korkedvezményes nyugdíj lehetősége, ami eddig menekülési lehetőség volt a korhatárhoz közeli és munkájukat egyébként elvesztő dolgozóknak. Még az sem tragikus, hogy a tervek szerint a munkavállaló által fizetett nyugdíjjárulék a duplájára, 20 százalékra nő, mert a béreket ugyanennyivel megemelik, ami persze mind a dolgozó, mind pedig a cég adóterheit növeli.

Az ebből származó nettó fizetéscsökkenés is semmi ahhoz képest, hogy a jövőben csak ez a járulék számít be a nyugdíjalapba és halmozódik a virtuális egyéni számlákon. Eddig a nyugellátás alapja a szolgálati idő és az utolsó kb. 20 év indexált nettó bére volt, ezek alapján bárki megbecsülhette, nagyjából mennyit fog kapni. A nyugdíjkassza hiányát az állam kiegészítette, tehát a befizetések és az ellátások adott évben mutatkozó különbözetét pótolta. A Fidesz elképzelése szerint ez úgy alakul át, hogy a nyugdíjakra kizárólag a 20 százalékos járulékból képződő összeget fordítják, és hogy az elég legyen, az induló nyugdíj csökkenni fog. Mivel nő a nyugdíjkorhatár, a szolgálati idő szerinti százalékos skála is változni fog, méghozzá hátrányunkra.

Elvileg ez a rendszer is objektíven kiszámítható lenne, ha a virtuális számlán halmozott alap nagysága nem függne nagyban az indexálás mértékétől. Az évek múlásával ugyanis a korábbi járulék-befizetésekhez kamatot kell számítani, kérdés, hogy mennyit. A tervek szerint ezt a mindenkori kormány állapítaná meg, így könnyen a kassza nagyságához tudja igazítani azt. További bizonytalansági tényező, hogy a nyugdíjszámítás fontos szempontja a várható élethossz, azaz például a nők a befizetésükhöz képest törvényszerűen alacsonyabb összeget fognak kapni, arról nem is beszélve, milyen statisztikai adatot vesznek majd figyelembe.

Az eddig megismert tényezőket elemezve vevő szakértői kalkulációk szerint az új rendszerben az induló nyugdíj mintegy 15 százalékkal lesz alacsonyabb, mint az eddigi szabályok szerint, és átlagban nagyjából az utolsó nettó fizetés felét éri el. Egyelőre nyitott kérdés, mi lesz az átmeneti időszakban, hogyan veszik figyelembe a korábbi rendszer szerinti fizetéseket és járulékokat. Egyértelmű azonban, hogy várhatóan mindenki rosszul jár, és csak azok bízhatnak nyugodt öregkorban, akik előre gondoskodtak magukról és tartalékokat halmoztak fel. Akinek erre nem telt, annak a napi megélhetés is gondot fog jelenteni.

Főleg akkor, ha netán még betegeskedik is, mert a boldog jövőben ezt a luxust kevés nyugdíjas engedheti meg majd magának. A gyógyellátási rendszer is átalakul, ennek részleteit egyelőre csak csepegteti a kormány. Ami már biztos, az a gyógyszerkassza lefaragása évi 120 milliárd forinttal /az idei keret 345 milliárd/. Ennek konkrét részleteit szeptember végéig kell kidolgoznia az illetékes minisztériumnak, de néhány dologra már fény derült, például arra, hogy a megtakarítás kisebb hányada terhelhető csak a gyártókra, a terhek nagyobbik részét a betegek kénytelenek majd viselni. Csökkenteni fogják az államilag támogatott gyógyszerek körét és a hozzájárulás mértékét: érinti ez egyebek mellett vérnyomás, diabétesz és koleszterin elleni készítményeket. Korlátozzák a közgyógyellátási és kórházi felhasználást is /ez utóbbi érdekes lesz, sok helyen ugyanis már most is a betegektől kérnek egyes gyógyszereket/.

Az kétségtelen, hogy szükség van a nyugdíj- és gyógyellátási rendszer átfogó reformjára a hosszútávú finanszírozhatóság biztosítására. Ilyen mindenkit közvetlenül és meghatározóan érintő lépéseket azonban csak alapos előkészítés és sokoldalú egyeztetés után szabadna megtenni, nem pedig kizárólag megtakarítási céllal, erőből átverni. A nem kellően átgondolt változtatások nem csupán újabb feszültségeket okoznak, hanem könnyen a visszájukra fordulhatnak és évtizedekig ható, az életminőséget rontó károkat okozhatnak.