Nyílt levelet írt a miniszterelnöknek Szalay Kriszta színésznő

Nyílt levelet tett közzé az ismert közösségi portálon Szalay Kriszta színművésznő, amelyet Orbán Viktor miniszterelnöknek címzett. A háromgyermekes színész a levélben többek között egy pártsemleges szakmai kerekasztal létrehozását javasolja a kormányfőnek.

Tisztelt Orbán Viktor Miniszterelnök Úr!

Nyílt levélben fordulok Önhöz háromgyermekes színművészként, alkotóként, társadalmi munkásként.
Ma hamvazó szerda van, a nagy böjti csütörtök előtt. A Biblia szerint porból lettünk s porrá leszünk.
Erről szól a mai nap. A megtisztulás, a méregtelenítés, a befelé figyelés időszakának kezdete.
Tudja kedves Viktor életemben nem szorongtam még úgy, mint decemberben. Minden sejtemben remegtem, s én is csak a lehúzó dolgokról beszéltem, azokról az intézkedéseikről,
melyek végleg kihúzzák a magyar emberek többsége alól a talajt. Már nem is a szőnyeget. Azt már '89 óta húzgálják, s a nyugati márkás autókat, s mikrohullámúkat kapkodva a magyarok, alaposan megvezetődtek. Nem vették észre, hogy hová vezet, ha munkahelyeiket megszüntetik, ha tönkre teszik az ipari termelést, a mezőgazdaságot.
Ez a nép hagyta, hogy szétrabolják az országot a politikába betévedt, aztán megtévedt emberek, s a privatizálásban meggazdagodott vállalkozók.
Aztán lecsitult lelkem decemberben, letisztultam. Azért születtem ide, hogy felemeljem az emberek lelkét. Tehát, tennem kell!
Háborús helyzet van, hideg, lelki háborús helyzet.
Azért írok Önnek, mert valahol mélyen bízom abban, hogy Önnek sem
csak az ország, hanem az országban élő emberek életminősége is fontos.
Le kell szögeznem, semmilyen pártnak nem vagyok a szimpatizánsa.
Hamvazó szerda van. Nekem nagyon erős hitem van abban, hogy mindig felébreszthető az emberség.
Erősen megvan bennem, amint az MTV-ben jött velem szemben, konszolidált öltönyében, diplomata táskával kezében, egyedül, s tisztelettudóan köszön. Szerény volt és egyszerű. Akkor még harmincasok voltunk, Önnek is voltak világmegváltó álmai. Akkor politikai vágyairól nyilatkozott, én életmentő lélegeztető készülékre gyűjtöttem. S 98-ban, talán ennek a találkozásnak köszönhetően, Önökre szavaztam. Hát az én generációm! Biztos, bennük is ugyanaz a világsegítő-megváltó vágy van, mint bennem! Csalódtam. Mint ahogy a többiekben is.
Ön karizmatikus ember, nem véletlenül van ilyen pozícionált helyen. Pontosan ezért világszenzáció lenne, ha mesei fordulatot öltene az Ön jelenléte. Mire gondolok?
S miért írok Önnek? Nemcsak beszélek, hanem tenni is akarok, mondhatni, szétfeszít a tenni vágyás , vizualizálok egy összefogásra képes társadalom képet, ahol pozitívak a magyar emberek.
A kistérségeket fel kell húzni, az embereknek megélhetési lehetőségeket adni, segíteni őket. Ebben az összefonódó politikai-vállalkozói rendszerben, Ön tudna lépni. Meg kell állítani, hogy ne a különböző gazdasági és politikai lobbik érdekei érvényesüljenek, figyelembe kell venni a nép érdekeit, s közösen kitalálni, hogyan lehet munka-illetve megélhetési
lehetőségeket teremteni. Minden eddigi pártban szereplőknek magukba kéne nézni, önkritikát kéne gyakorolni. Még ebben az elfajzott helyzetben is hiszek az összefogásban!
Tudom, aki a kondér körül volt eddig, mind tele rakta bendőjét, sőt, még jóval többet raktározott el, mint amit felélni még a gyermekei sem képesek.
Önhöz fordulok, mert Ön van abban a helyzetben, hogy ennek az összefogásnak a feltételeit biztosítsa.
Elképzelésem szerint össze kell hozni egy PÁRTSEMLEGES Szakmai Kerekasztalt, ahol gondolkozó szakemberek, érző vállalkozók felvállalnák 1-1 térség munkahelyteremtését. Az ország egyik leggazdagabb embere nyilatkozta minap, azt sem tudja, milye van. Hát tegyen be, illetve, tegye vissza a közösbe!
Azért tartunk itt, mert a különböző érdekek széthúzták, szétszabdalták úgy morálisan, mint fizikálisan, gazdaságilag ezt az országot.
Azon már persze kár keseregni, mit hagytunk együtt tönkre tenni, előre kell nézni, s helyre hozni, amit még lehet.

Ön is tudja, mi vár a MAGYAR NÉPRE, ha ez nem történik meg:
- anarchia, erőszak, a kilátástalanságból eredően, minden mindegy alapon agresszió, pl
forradalom
- szorongásokból fakadó megbetegedések
- önagresszió vagy családon belüli erőszak
- megélhetési bűnözés elfajulása.
- tömeges kivándorlás

Ebben az országban már gyermekek éheznek.
Ön is többgyermekes családapa. Gondolom, nem ilyen ország irányítására vágyik?!
Tegyünk együtt, hogy ne így legyen!
Az ország élére egy családját, országát, az embereket szerető Családapára van szükség.
Mindig meg lehet újulni!
Nem egyforma képességekkel vagyunk megáldva, lelki adottságaink is különbözőek, de most a hittel még rendelkező embereknek erőt kell adni, s pozitív jövőképet az elesetteknek. S azt, szerény elképzeléseim szerint fentről kell irányítani, összefogni.
S mire tudna még történelmi jelentőségű lépéseket tenni?
Önök bizalmat kaptak, s ezáltal megbízotti állást, fizetést a néptől, az államkasszából. Önök eszerint a nép beosztottjai.
Szerintem ezt nagyon helyre kéne tenni a fejekben, a képviselők, az összes közigazgatási vezető és persze a magyar nép fejében! Ezen kívül pedig egyrészt törvénykezéssel kéne elrendelni, hogy aki visszaél a választók bizalmával, visszahívható legyen a megbízatásból. Másrészt, konkrét törvénykezéssel maximalizálni kéne a Parlamentben dolgozó képviselők fizetését, s mindenféle juttatását. Ezek a fizetések mind az ország kasszáját kurtítják. S nem is ez a fő baj. Hanem a magas fizetések által gőgössé válnak az odakerült emberek. Elfelejtik, miért vannak ott.
Nem azok akarnak, s kerülnek az ország ügyeit intéző helyekre, akiknek a nép a fontos.
A fizetés rendezésével kialakulna az emberséges felállás. Mondhatják, naiv ábránd, de ezt egy többgyermekes, 48 éves családanya álmodja, mindannyiunk érdekében. Higgye el, fantasztikus lépés lenne, ha ezt megtennék!
Hinnem kell, hogy a nagyböjt idején, az ország vezetésével most, s régebben megbízott emberek, szívükre teszik a kezüket, megállnak egy pillanatra, s átgondolják életük valódi értelmét. Porból lettünk porrá leszünk.
De azoknak a pozitív energiája, akik másokért, a világért tesznek, itt marad az emberek lelkében.
Csak szkeptikus megjegyzéseket kaptam barátaimtól, küld el, de minek, itt nem változik semmi. Hiszem, hogy mindenki képes megújulni, s a mélyen elrejtett hitet is újra át lehet érezni.
Köszönöm, ha elolvasták levelem! Rám számíthat az ország,
amiben tudok, segítek, mindannyiunk, gyermekeink jövője, s a jövő generációi érdekében!

Üdvözlettel: Szalay Kriszta színművész