Európa-szerte egyre nő az úgynevezett dolgozó szegények száma, akik annak ellenére sem tudják biztosítani megélhetésüket, hogy rendelkeznek munkahellyel - írta internetes oldalán a The New York Times.

Az eurózóna adósságválsága és az évek óta tartó gazdasági problémák következtében egyre több munkahellyel rendelkező ember kerül utcára Európában. Ők a dolgozó szegények legszegényebbjei, egy egyre növekvő társadalmi csoport tagjai, akik átcsúsztak az európai szociális védőhálón.

Sokan - különösen a fiatalok - rosszul fizető vagy ideiglenes munkát kénytelenek vállalni, mivel a válság elpusztította a stabil állásokat. A foglalkoztatási helyzet romlásával pedig százezrek kényszerültek arra, hogy sátortáborokban, autóikban és olcsó hotelszobákban húzzák meg magukat, míg további milliók költöztek rokonaikhoz, mivel nem képesek önállóan megélni.

Sokan arra figyelmeztetnek, hogy a helyzet tovább romolhat. Amíg a kormányok Európa-szerte megszorításokkal válaszolnak a válságra, "a dolgozó szegények száma robbanásszerűen emelkedni fog" - mondta a New York Timesnak Jean-Paul Fitoussi, a párizsi L'Institut d'Études Politiques közgazdaságtan-professzora.

Fűtés és ruha híján

A bőkezű minimálbért és a világ legerősebb szociális védőhálóját élvező európaiak abban a hitben élnek, hogy védve vannak ettől a szerintük elsősorban az Egyesült Államokra és egyéb szabadpiaci elveket követő országokra jellemző jelenségtől. Az európai jóléti állam - amelynek célja a munka nélkül maradtak segélyhez, egészségügyi ellátáshoz és olcsó lakhatáshoz segítése - azonban nincs felkészülve az egyre növekvő népesség azon tagjainak támogatására, akik ugyan rendelkeznek munkával, de bérük nem elég megélhetésük biztosítására.

"A dolgozó szegények XIX. századi körülmények között élnek. Nem tudják kifizetni a fűtést, nem tudnak ruhát venni gyerekeiknek, és néha öt ember kénytelen egy kilenc négyzetméteres lakásban élni" - mondta Fitoussi.

2010-ben az Eurostat adatai szerint az eurózóna munkavállalóinak 8,2 százaléka keresett kevesebbet a régió átlagos szegénységi küszöbénél (évi 10.240 euró), ez 0,9 százalékos emelkedést jelent 2006 óta. Görögországban és Spanyolországban közel kétszer ilyen rossz a helyzet.

Sátortáborokba kényszerültek 

Franciaországban a havi átlagbér ugyan 26 százalékkal magasabb az EU-átlagnál, de a magas megélhetési költségek és lakbérek egyre több embert kényszerítenek otthona elhagyására. Ma 120 ezer ember lakik sátortáborokban az országban az Observatoire des Inégalités civilszervezet szerint. A jelenség közel sem új keletű, de egyre jobban terjed. Ráadásul már a tradicionális középosztálybeli munkakörrel rendelkezők közül is egyre többen kerülnek a tönk szélére.

Bruno Duboscq, egy 55 éves humánerőforrás-menedzser három éve egy lakókocsiban él egy párizsi parkolóban. "A munkatársaimat sokkolta, amikor megtudták, hol élek" - mondta a férfi, aki azt reméli, hogy nomád életmódjával sikerül elég pénzt megtakarítani idős napjaira. A legtöbb szomszédja még rosszabb helyzetben van: "Sokan, különösen fiatalok, az autóikban laknak. Nem keresnek jól, nem tudnak megengedni maguknak egy lakást, az árak pedig jelentősen nőnek".

Határozott idejű szerződések – gyakran csak elfedik a problémát

Az utcára kerültek jó része határozott időre szóló munkaszerződéssel rendelkezik, amelyet a munkaadók a drága juttatásokkal járó és a munkavállalók számára jelentős védelmet nyújtó állandó munkaviszony helyett alkalmaznak. A szerződéses foglalkoztatás mértéke az elmúlt években egyre nőtt, a folyamatot pedig a munkanélküliség felszámolásának reményében a politikusok is támogatják.

2011-ben az újonnan felvettek mintegy fele határozott időre szóló szerződéssel jutott munkához az EU-ban. Isabelle Maquet-Engsted, az Európai Bizottság elemzője úgy vélte, az ideiglenes munkavállalás ösztönzése csak elfedi az európai problémákat, de nem oldja meg azokat.

"Egyes jelek arra mutatnak, hogy a helyzet nem fog javulni, mivel a létrehozott munkahelyek a szegénység veszélyét hordozzák magukban" - mondta.

A helyzet romlása pedig azzal fenyeget, hogy egyre több, a Bois de Vincennes parkhoz hasonló hely lesz Európa-szerte. A párizsi parkban nappal fiatal városlakók kapcsolódnak ki, esténként azonban 200 ember lakhelye a terület, köztük kisgyermekes családoké is. A parkban éjszakázók között franciák, kelet-európai és észak-afrikai bevándorlók is vannak.

"(Az angolszász országokba) ha megérkezel és értesz valamihez, képes vagy előre lépni. Ez az amerikai álom. De sehol a világon nem beszélnek francia álomról. Nincs francia álom" - mondta Matthieu, egy 31 éves sátorlakó építőmunkás.

A cikk feltöltőjének megjegyzése .            

Mint a cikkben olvasható,a helyzet máshol sem kecsegtető, ami elgondolkodtató.

Már az általunk jóval jobb helyzetben gondolt országban is megjelent,még ha csak foltokban is a hasonló probléma,ami Magyarország némely régiójában már szinte tömeges,

megszokott jelenség.És aminek megoldása a jövőre nézve is megoldandó kérdéssé vált.Nem csak saját,hanem utódaink érdekében is.Mert mondhatjuk azt is;a leszakadás,a leszakadók hibáinak eredménye és bennük van a hiba.Ám amikor az ilyenfajta probléma már tömegeket érint,akkor már illő elgondolkodni,hogy valóban emberi hibából,vagy rendszerhibából adódik.És nem pontosan a feudalista,tőkés,vagy szocialista renszerhibákra,hanem az emberi gondolkodás rendszerhibájára gondolok.

                                                                                                         H.E.