Az európai vezetőknek bőven lesz alkalma találkozni Orbán Viktor
miniszterelnökkel az elkövetkezendő hónapokban, akinek így alkalma
lesz megmagyarázni elképzeléseit. Eddig ugyanis a kormányfő többnyire
ellenszegülést tapasztalt európai partnerei részéről - kezdi a cikket Judy Dempsey.
Az EU-s vezetők megkérdőjelezték Orbán médiapolitikáját, amely
szerint gyűlöletbeszéd miatt betilthatnak sajtótermékeket, a kiadók
pedig a szabályok folyamatos megsértése miatt bírságolhatóak lesznek.
A kritikusok szerint a törvény eszközt ad a kormány kezébe, hogy elhallgattassa ellenfeleit, ám Orbán ezt tagadja.
A bírálók szerint a kormányfő gazdaságpolitikája elrettenti a
külföldi befektetőket - írja Dempsey a különadókat említve példaként.
A szerző idézi Angela Merkel német kancellárt, aki szerint Magyarországnak természetesen különleges felelőssége van az EU imidzsével kapcsolatban.
Szerencsétlen
kezdet Magyarország első EU-elnöksége számára. A lap idézi Hegedüs
Istvánt, Magyar Európa Társaság vezetőjét, aki úgy véli, a magyar
ellenzék gyakorlatilag nem létezik, a civiltársadalom pedig gyenge, ám a
politikai eliten belül mély megosztottság uralkodik a történelmi múlt
megítélésében, de Orbán kritikusai által autoriternek tartott vezetési
stílusa miatt is. A nagy kérdés Hegedüs szerint, hogy Orbán képes lesz-e
legyőzni ezt a megosztottságot, hogy valami tényleg újat hozzon az
ország számára.
A korrupció nemcsak Magyarországot jellemzi, ez a térség többi
országát is mélyen érinti. A cikk szerint a magyar politika abban
különbözik a térség többi országától, hogy a folyamatos társadalmi
feszültségek idegengyűlölethez, antiszemitizmushoz, valamint a roma
közösség ellen erőszakos támadásokhoz vezettek.
Ehhez jön még a két politikai tömb alapvetően eltérő ideológiája: míg
a Fidesz az állam szerepét erősítené, a baloldali csoportok inkább
laissez-faire politkát követne.
Gyarmati István, a Demokratikus Átalakulásért Intézet elnöke szerint,
ha a komrányfőnek sikerül a gazdasági fordulatot végrehajtania, akkor
talán konszolidálhatja a társadalmat is.
Orbán a Széll Kálmán alapítványnál tartott beszédében célként tűzte
ki, hogy Magyarországot egy versenyképes, biztonságos és sikeres
országgá tegye. És bár az ország exportvezérelt gazdasága a
globalizációtól függ, Orbán hisz abban, hogy Magyarországnak nem kell
hálásnak lenni a nemzetközi pénzügyi szektornak vagy a külföldi
befektetőknek, sőt, a piacok helyett az államnak kell központi szerepet
játszania.
A lap idézi a miniszterelnököt, aki szerint az állam szerepe felértékelődik, míg az önszabályozó piacé veszít értékéből.
A lap megemlíti, hogy Orbán nem hisz a megszorításokban, ehelyett a
döntően német és osztrák cégek által dominált szektorokra vetett ki
különadót, valamint lebontotta a nyugdíjrendszer második pillérét,
amelynek eredményeképpen a megtakarítások többségét államosítják.
Orbán mindezt annak reményében teszi, hogy új társadalmi konszenzust
teremtsen Magyaországon. A kockázatok jelentősek, hiszen szembeszegül a
nemzetközi pénzügyi intézményekkel, európai vezetőkkel, akikre szüksége
van az ország finanszírozásához. Gyarmati szerint mindez hazárdírozás.
Szerző: New York Times - Világgazdaság Online
Kommentáld!